Ha jól tudom, minden bölcsésznek kötelező filozófiatörténetet tanulni, kicsit tartottam is tőle, hogy milyen lesz.
Óra: Filozófiatörténet
Oktató: Ullmann T.
Modul: japán BA, kötelező tárgyak
Típus: előadás
Kredit: 2
Ajánlott félév: 1.
Aktuális félév: 1.
Ezen az órán az európai filozófia történetét vettük végig az ókori görögöktől egészen az 1980-as évekig. 11 fő szerzőnk volt, akikről a többinél részletesebben beszéltünk, de más filozófusokról és irányzatokról is szó esett, hogy teljes képet kapjunk. A központi szerzők és művek a következők voltak:
- Platón: Állam
- Arisztotelész: Nikomakhoszi etika
- Szent Ágoston: Szent Ágoston vallomásai
- Aquinói Szent Tamás: Summa Theologica
- Descartes: Elmélkedések
- Rousseau: Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól
- Kant: A tiszta ész kritikája
- Hegel: Bevezetés a filozófia történetébe
- Nietzsche: A tragédia születése
- Dilthey: Bevezetés a szellemtudományokba
- Sartre: Egzisztencializmus
A tanár úr nagyon érthetően magyarázott, szerintem egész jó vázlatom is lett az órából. Néha tett fel kérdéseket, illetve kitért olyan érdekességekre is, hogy egy adott filozófus a szerelemről mit gondolt, illetve említett olyan ma is létező elképzeléseket, amelyek valamilyen filozófiára épülnek.
Vizsga
A vizsga anyaga a 11 szövegnek a részletei voltak, némelyikből csak 10 oldal, másikból 40. Technikailag megoldható lenne a vizsgázás óralátogatás nélkül csak a szövegek alapján, de szerintem a tanári magyarázat nélkül nem boldogultam volna. Némelyik szöveg egyszerűen annyira nehezen értelmezhető, hogy inkább csak átfutottam. Aquinói Szent Tamás, Rousseau és Sartre viszont egész jól olvashatóak és befogadhatóak voltak szerintem. A kedvenc idézetem a szövegekből Rousseau-nál volt: „Nem szaporítom a hasztalan részleteket.” (Más is vehetett volna róla példát.)
Volt beugró a vizsga napján, ahol 5 rövid szövegrészletet kellett felismerni, és ha hármat eltaláltunk, akkor maradhattunk vizsgázni. Ez elég egyszerű volt, tényleg nagyon tipikus részeket tett be a tanár úr, gondolkodnom sem nagyon kellett rajtuk.
Ellenben a vizsga kérdésein… 20 pontos volt a vizsga, 10 feleletválasztós kérdés volt három válaszlehetőséggel, illetve egy 10 pontos esszé. Azt gondoltam, hogy elég jól megtanultam az anyagot, és bármelyik esszét meg tudnám írni jól, csak a feleletválasztós kérdéseken ne vérezzek el. És hát azok is okozták a vesztemet, mert ilyen szerencsétlenül még nem tippeltem olyan kérdéseknél, ahol bizonytalan voltam: az összes kérdőjeles feladat rossz lett, és így a 20-ből már 5 pontot buktam. Az esszében viszont elég magabiztos voltam, Arisztotelész erkölcsi erényeit kaptam, sokat írtam róluk, elmagyaráztam a tulajdonságokat, példákat is hoztam. Valószínűleg a tanár úr is jó pontszámot adott rá, mivel négyes lett a vizsga. A százalékokat tekintve nagyon barátságos a tanár úr. Ha jól emlékszem, 65%-ra már megadja a négyest, és 85%-ra az ötöst, de pontosan nincsenek meg a ponthatárok.
Összegezve
Érdekes volt arról tanulni, hogy mikor mit gondoltak a filozófusok, és összevetni a különböző elképzeléseket. Egy kis bevezetésnek tökéletes volt a filozófiába. Ahhoz is elég volt, hogy megállapítsam, hogy nem tervezek a közeljövőben kedvtelésből filozófiai szövegeket olvasni. Azt kicsit sajnálom, hogy nem lett ötös a vizsga, mivel gyakorlatilag úgy is meg lehet írni ötösre, ha hozzá sem nyúltunk az olvasmányokhoz.