Sokat versenyeztem a gimi alatt, mert jó tapasztalatszerzés az érettségire meg mindenre nézve. Az országos középiskolai tanulmányi verseny (OKTV) pedig talán az egyik legnevesebb verseny, amit szinte minden tárgyból megrendeznek (bár japánból pont nem).
Ha valakinek 11.-ben vagy/és 12.-ben van kedvenc tárgya, amivel szívesen foglalkozik, annak mindenképp ajánlom, hogy próbálja meg a versenyt, mert amellett, hogy semmibe nem kerül nevezni és megírni az első fordulót, mégis egy kis készüléssel sokat lehet fejlődni. Ha pedig valaki továbbjut, netán bekerül a végén az első 30-ba, akkor pluszpontot jelent a felvételinél. Így például nyelvtanból a helyezésem már eleve 100 pluszpontot jelentett és nem kellett nyelvvizsgákkal és honosításukal foglalkozni. Ha pedig ez még nem elég motiváció, a Károlin kifejezetten támogatják ezt a versenyt: aki olyan tárgyból kerül be az első 30-ba, ami felvételi tárgy lehet, és első helyen jelöli meg az egyetemet, az megpályázhatja a Károli Kiválósági Ösztöndíjat. Ez pedig nem kis összeg. (Csak aki ebben gondolkodik, semmiképp ne felejtse el elmenteni a besorolási határozatot a Felviről, mert azzal lehet igazolni, hogy valóban első helyen jelöltük meg a Károlit.) Szóval megérős ez a verseny mindenképp, ha belefér az érettségi előtt.
Voltam olyan elvetemült, hogy végzősként 6 tárgyból adtam be a jelentkezést (ami rá sem fért egy jelentkezési lapra, kettőt kellett kitölteni). Gondoltam, hogy a feléből úgysem jutok tovább… 5-ből továbbjutottam. Kemény volt a február 5 OKTV-vel, plusz arra a két hétre esett még nyilván egy-egy témazáró magyarból, töriből, matekból. De úgy voltam vele, hogy legalább edződöm az első vizsgaidőszakomra. Majd februárban beszámolok róla, hogy mennyire készítettek fel rá a versenyes időszakok.
Kezdjük azzal, amiből nem jutottam el a döntőig. Angolból háromszor is megpróbáltam a versenyt, de egyszer sem sikerült eljutni a második fordulóig. Igaz, 11.-ben egy ponton múlott a dolog. De azért fun volt töltögetni a feladatsorokat. Azok a C1-es (vagy talán néha inkább C2-es) feladatok és szövegek ráébresztettek, hogy az angol is egy szép nyelv, még ha alapvetően sosem gondolok rá így, amikor használom. A másik tárgy, amiből sosem mentem el a döntőig, a matek volt. 11.-ben a második fordulóba sem sikerült bejutni, 12.-ben összejött, aminek örültem, de a döntőre már nem volt elég a második fordulós teljesítményem. Igazából az angol és a matek az a két tárgy, amiből mindig a legtöbben indulnak. Angolból 3000 felett szokott lenni az indulók száma az első kategóriában, matekból pedig 2000 felett a gimiseké. És ebből továbbjutnak százan, max kétszázan. Szóval érthető, hogy miért ilyen nehéz bekerülni már a második fordulóba is.
De a másik négy tárgyból összejött, szóval azokat kicsit jobban kifejtem. Megpróbáltam relevancia szerint sorba rendezni őket, avagy mennyire lehet hasznos a japán szakhoz az itt szerzett tapasztalat.
Magyar nyelv – 2. hely és 6. hely
Nyelvtanból mindkét évben bejutottam a döntőbe. Ami annyira nem meglepő, hiszen 9. óta érdekel a nyelvészet, és így az egész tananyag érdekes volt, könnyen meg tudtam tanulni. Az első forduló egy teszt, amelyben kitérnek a (magyar) nyelvtan valamennyi részére – kell mondatot elemezni, szófajokat felismerni, helyesírási szabályokat alkalmazni, szövegértést csinálni, esetleg retorikai szöveget írni, szinte bármi előkerülhet. Erre leginkább tankönyvek olvasásával készültem. Ezt is hasznosnak mondanám, mivel elég sok nyelvtani kifejezésre szükség lesz a japán szak alatt, például a japán nyelvtudomány tárgyra majd japánul kell ezeket a fogalmakat megtanulni. A stilisztika és retorika tárgy pedig igazából egy kisebb területe a nyelvtananyagnak. Azt meg nem győzöm hangsúlyozni, hogy a helyesírás mennyire fontos bölcsészkaron.
A második fordulóra egy 20–30 oldalas pályamunkát kell írni. Ez lényegében egy miniszakdolgozat. Eleve a kutatás előtt azzal kezdtem, hogy szereztem négy-öt szakdolgozatot ismerősöktől (kettőt nyelvészeti témában, pont japán szakról), és ezekbe beleolvastam, hogy hogy néznek ki, mégis milyen egy szakdolgozat felépítése, hogyan kezelik a hivatkozásokat, linkeket, mi van az irodalomjegyzékben. Ezután kiválasztottam a legszimpatikusabbat, és nagyjából ennek a stíluslapja szerint írtam meg a pályamunkát. Tök jó volt könyvtárba menni, kérdőívet elemezni, aztán megírni a 20+ oldalt. Erre tényleg azt tudom mondani, hogy olyan tapasztalat az egyetem előtt, amit nehezen pótol bármit. Egy ilyen után már könnyebben ír az ember beadandókat, könnyebb kutatásban gondolkodni, és így jóval kevesebb meglepetéssel találkozni filológián is.
11.-ben a három téma közül a névutósat választottam. Ebben az volt a fő kérdés, hogy a terjengős névutókat helyettesíteni kellene-e ragokkal vagy rövidebb névutókkal. Emellett a névutókhoz köthető nyelvhelyességi hibákat kerestem, illetve kérdőíven keresztül azt vizsgáltam, hogy mit éreznek helyesnek vagy helytelennek a beszélők. Azt kell mondanom, hogy elégedett vagyok azzal, amit írtam, és az értékelők is így láthatták, ha 98 pontot adtak rá. 12.-ben a vendéglátás és turizmus szaknyelvének helyesírása volt a választott témám a három megadott lehetőség közül, mivel szeretem a helyesírást, és sokat jártam helyesírási versenyekre is. Étlapokon, illetve éttermek és szállodák honlapján előforduló helyesírási hibákat mutattam be csoportosítva, és kiemeltem, hogy melyek nehezíthetik meg a megértést a vendég számára. A végén külön kitértem a nem latin betűs írást használó nyelvek (főleg a japán, koreai és kínai) átírásaira is. Sushi vs szusi? Kimcshi? Néhol kiborított egy-két szó, amit leírva láttam. Az átírásokról külön szakdolgozatot lehetne írni, és úgy is éreztem, hogy nem sikerült elég jól megragadni a téma lényegét, hanem túl sok mindent szerettem volna belesűríteni.
Ugyan a második próbálkozásnál nem szerepelt olyan jól a pályamunkám, mint 11.-ben, a szóbelin sikerült olyan jól válaszolni a bizottság kérdéseire, hogy feltornáztam magam a második helyre. A szóbeli is egy nagyon jó tapasztalatszerzés volt. Egy versenynek nincs tényleges tétje, hogy hogyan sikerül, míg a szakdolgozat megvédésének már annál inkább. Igaz, nem annyira lehet az OKTV-t a szakdolgozatvédéssel összehasonlítani, de mégis a pályamunkával kapcsolatban kell kérdésekre válaszolni. És már pusztán az is sokat jelentett, hogy 11.-ben is volt egy ilyen tapasztalatom, ahol sokat bénáztam. 12.-ben meg már természetesen jött az, hogy jól megfogalmazzam élesben a válaszokat és „eladjam” a pályamunkámat a bizottságnak. Összességében tehát egy nagyon nagy élmény volt a nyelvtan, és innen szereztem egy ismerőst/barátot is, akivel azóta is rendszeresen beszélek.
Földrajz – 28. hely
Azután jelentkeztem föciből OKTV-re, hogy lassan egy éve érettségiztem középszinten, és azután egyáltalán nem tanultam a tárgyat. Szerencsére(?) egészen mást vártak el a tesztben, mint az érettségin. Sok érdekesség és lexikális tudás kell, ami sosem volt föciből az erősségem, de a minimumot sikerült teljesíteni azzal, hogy sok feladatsort csináltam meg. De azért érdekesek voltak a feladatok, az egyik kedvencem az volt, amiben tavakat kellett a sziluettjük alapján felismerni. Viszont amiért én elindultam ezen a versenyen, az a második forduló volt, amely a nyelvtanhoz hasonlóan egy pályamunka volt (újabb teszt mellett). Ugyanis az öt téma között szerepelt egy olyan, hogy a vulkánok gazdasági jelentősége. Én pedig szerettem volna egy olyan kutatási témát, aminek köze van Japánhoz, és esetleg még az egyetemen is hasznosítható lehet. Szerepelt a leírásban a vulkánok és az emberek kapcsolata vallási szempontból, szóval tettem egy kis kitérőt a mitológia felé, aztán gazdasági szektorokra bontva hoztam válogatva európai, magyarországi és japán példákat arra, hogy hogyan lehet a vulkánokat vagy a vulkanizmussal keletkező kőzeteket felhasználni a gazdaságban. Hiába kaptam 97 pontot a pályamunkámra, a döntőben a szóbeli arról szólt, hogy belekötöttek azokba az apróságokba, amik nem voltak egészen pontosak, úgyhogy ott nem szerepeltem túl jól. De a pályamunkát megírni baromira élveztem, mert míg a magyarnál magától értetődően magyar forrásokból dolgozunk, itt szabadon tudtam angol, német és nem utolsósorban japán forrásokat felhasználni.
Német nyelv – 8. hely
Ez már kevésbé tűnik relevánsnak japán szakhoz, hiszen ide az angol kell. Viszont nyelv-nyelv, szóval szóbeli vizsgákra, a szóbelivizsga-helyzetre ez is jó gyakorlás volt – hiszen már a második fordulóban is volt szóbeli. (A második fordulóban pont a zene volt a téma, annak hatása a gyerekek fejlődésére, aminek az lett a vége, hogy az egyik érdeklődő vizsgáztatónak arról magyaráztam, hogy miért jó a K-pop.) Az OKTV szintje kb. a C1 lehet, szóval igencsak bele kellett húznom a némettel, mert előtte tavasszal még csak a B1-es középszintű érettségit tettem le. Viszont nekem nagyon sokat segítettek ezek a fordulók, hogy fejlődjek, mert a szövegek változatosak (és érdekesek) voltak, de pont olyan nehézségűek, hogy kihívás legyen dolgozni velük. Meg készülés közben jókat beszélgettem a felkészítőtanárommal a legkülönbözőbb témákról németül. Itt is szereztem egy ismerőst, akivel tudtam mindig beszélgetni, amíg vártunk, illetve alapvetően talán a németet élveztem a legjobban.
Informatika – 19. hely
Ezzel pedig már talán elég távol eveztünk a japántól és a bölcsészettől, bár az határozottan előnyös, ha jól tudjuk kezelni a Wordöt és a PowerPointot, mivel azt nem fogják külön megtanítani az alapoktól. Én imádom a táblázatokat is a hozzájuk tartozó képletekkel együtt. Ez pedig ott is jól jött, amikor ki akartam elemezni a nyelvtanhoz készített kérdőíveket, hiszen a bonyolultabb (életkorhoz vagy nyelvjáráshoz köthető) összefüggéseket csak akkor látom, ha nem csak a Google Forms által mutatott összképet látom. Szóval infóból inkább csak azért mentem, hogy kicsit fejlődjek a Microsoft Office kezelésében, vagy legalább ne essek ki a gyakorlatból. (Programozni csak a II. kategóriásoknak kell, hála az égnek.) Készülni őszintén szólva erre már nem nagyon készültem, mert 8. osztálytól kezdve minden évben elmentem egy hasonló versenyre, és az évek alatt már megtanultam használni a legtöbb képletet, tömbfüggvényt, segédlekérdezést, Word-funkciót, de azért persze így is érnek mindig meglepetések a versenyen. Örülök neki, hogy ebből is sikerült helyezést elérni.
Tény, hogy elég sok volt ezt mindet végigcsinálni, és kellett néha az időbeosztással küzdeni (vagy éppen lógni a suliból, hogy pályamunkát írjak, de úgyis leigazolták versenyre készülés címmel), de nagyon boldog vagyok, hogy ennyi jó eredményt sikerült elérni és alapvetően élveztem a versenyeket. A tanáraimmal is jó volt együtt dolgozni és készülni a fordulókra, meg együtt izgulni, hogy mikor jön már az eredmény. Végig támogattak és szurkoltak, ami eléggé motivált. Nem feltétlen javaslom, hogy más is 6 (vagy több) tárgyból menjen OKTV-zni, de azért egyet érdemes lehet megpróbálni, hiszen nagyon sokat tud adni egy ilyen megpróbáltatás. Különösen a nyelvtant éreztem hasznosnak a szakot tekintve (azért írtam róla majdnem annyit, mint a másik háromról összesen), de bármelyik humán tárgy hasonlóan jó lehet erre a célra. Szóval hajrá, ha valaki ezelőtt áll!