Alapvetően nem vagyok egy nagy utazgatós típus, meg nem is akartam elkölteni az összes megspórolt pénzemet, szóval azért az átlaghoz képest sokkal kevesebbet utaztam. De azért annyi nevezetességet meglátogattam, hogy megérjen egy külön posztot.
Szervezett utazások
Sokféle kirándulást szervezett az egyetem, amikre lehetett jelentkezni, és 5 000-10 000 KRW-t kellett csak befizetni értük. A pohangi international church (avagy Pastor Richie) szervezett többet, például napfelkeltenézés a Homigotnál, szörfözés, a Hometown Cha Cha Cha című K-drama helyszíneinek meglátogatása, egynapos kiruccanás Busanban, illetve Gyeongjuba is ellátogattak, és aludtak tradicionális koreai házban (a földön, ami még a kolis matracunknál is keményebb volt).
Ebből én a Hometown Cha Cha Cha-s kirándulásra mentem el, bár azzal nem számoltam, hogy fel kell mászni egy hegyre, hogy megnézzük az ikonikus hajót a drámából. De nagyon szép volt a helyszín, a legtöbb tengeres képem itt készült. Megnéztük a dráma főszereplőjének a fogorvosi rendelőjét, amit kávézónak alakítottak át, illetve a végén elmentünk egy tengerparti kávézóba.
Az OIA (Office of International Affairs) is sok kirándulást szervezett. Voltak hegymászós kirándulások (határozottan nem nekem való), voltak politikai/történelmi kirándulások, mint a DMZ (a demilitarizált övezet) meglátogatása, vagy a Dokdo-sziget, illetve amire elmentem, az a gyárlátogatós kirándulás volt.
Reggel indultunk az Ulsanban lévő Hyundai-gyárba. Ott meg lehetett nézni a kiállított kocsikat közelről, aztán pedig körbevittek minket a gyár területén, egy üzembe be is mentünk, és megnézhettük, hogy hogyan rakják össze gépek segítségével az autókat. A legimpresszívebb viszont az volt, hogy milyen hatalmas hajókkal szállítják külföldre a késztermékeket. Délután pedig a Pohangban lévő Posco gyár múzeumaiba látogattunk. Szépek voltak a vetítések meg a történelmi kiállítás, de szívesen megnéztem volna a tényleges gyárat is.
Pohang városa által szponzorálva szerveztek egy olyan kirándulást is, ahol Pohang nevezetességeit néztük meg. Az idegenvezetőnk Senoritának hívta magát, meg szórakoztatóan mesélt a város történelméről, úgyhogy jó hangulatban telt a kirándulás. Megnéztük a tengerparti Sky Walkot, majd pedig elmentünk a Space Walkhoz. Ez egy 25 méter magas, fémből készült építmény volt, ahonnan elég jó a kilátás. A széltől eléggé kilengett, igazából engem is meglep, hogy egyáltalán nem féltem rajta. De ez nagyon tetszett, meg sok jó képet sikerült itt lőni. Aztán voltunk egy skanzenszerű emlékparkban, az is szép volt, illetve van egy japán falu is Pohangban, azt is megnéztük.
Saját szervezésű utazások
Eredetileg még abban is gondolkodtam, hogy Japánba elmenjek, de végül nem sok utazást szerveztem/szerveztünk magunknak, mert elég bonyolult volt, meg jó drága. Daegu Pohang után az első megálló volt a vonattal, és így is több mint 10 000 forintot fizettünk a vonatért.
Daegu
A fő ok, amiért el akartam menni Daeguba, az volt, hogy volt koreai ismerősöm a Keimyung egyetemről, akivel megbeszéltük egy évvel korábban Magyarországon, hogy összefutunk majd Koreában egyszer (meg egyszer átjött Pohangba). Szóval összeszedtem pár dolgot, amit megnézhetnénk, aztán nem kellett a közlekedéssel foglalkozunk, mert a barátom fellépett idegenvezetőnek arra a napra, és csak őt követtük a metrón. (Daegunak három metróvonala van, amiből az egyik a város felett megy, olyat korábban mindig csak animékben láttam, úgyhogy nagyon jó élmény volt felszállni rá.)
Voltunk a Dalseong Parkban, amely egyben állatkert is, majd pedig elmentünk a Seomun hagyományos koreai piacra, és ott ebédeltünk. Nagyon tömve volt a piac, rengeteg volt az ember, és pici műanyag asztalokhoz tudtunk leülni a kifőzdék mögött, ott is a falról mindenféle árucikk lógott fölöttünk. Elég kellemetlen volt ilyen helyen enni, nem tenném meg még egyszer, de legalább kipróbáltam.
Elmentünk a Yangnyeongsi múzeumba, ami a keleti orvoslás köré épül. Nem nagyon volt idő rendesen elolvasni a dolgokat, de sokat fotóztam, és majd ha már jól tudok koreaiul, akkor nekifutok talán. Sok gyógynövényt, magot, gyógykövet láthattunk, volt hagyományos kínai orvoslás, régi könyvek és eszközök. Ezután pedig átmentünk egy olyan Starbucksba, aminek az épülete egy hagyományos koreai ház volt, azaz hanok. Végül pedig könyvesboltban vettünk koreaira fordított mangát (a Jibaku Shounen no Hanako-kun első két kötetét vettem meg), sushiztunk, és este mentünk vissza vonattal. Ezúttal nem KTX volt a vonat, hanem egy kis vidéki vonat, az nem annyira volt jó élmény, mert másfél óra alatt tettük meg a félórás utat, és internet sem volt. Meg ijesztő volt, hogy néha megállt a vonat egy alagút közepén.
Szöul
Mivel törölték a járatunkat, kettő helyett négy napunk volt Szöulra, bár az utazás napján nem nagyon mentünk sehova, mert aznap tüntetések voltak, meg az utazásban is elfáradtunk, már csak azért is, mert nem tudtunk taxit hívni az appban, a taxihoz álló sorban egy taxisofőr sem volt hajlandó felvenni minket, mert több bőröndünk is volt.
A szöuli metrórendszer sokkal nagyobb, mint Daegué, a net szerint 23 vonalból áll. Mi mindig csak követtük a Naver Map ajánlását. Szerencsére a szálláshoz közel volt egy olyan megálló, ahol három vonal is találkozott, és így könnyen eljutottunk bárhova. Ha jól emlékszem, mentünk az 1-es, a 3-as, a 4-es, az 5-ös, a 6-os és a 9-es metróval is (meg ha az augusztusi érkezéskor számoljuk az Airport Expresst, akkor összesen 7-féle metrót próbáltunk ki).
A második nap az első és összességében a kedvenc látványosságom a Seoul Botanic Park volt, amit a biológusnak tanuló koreai barátom ajánlott. Jó sokat kellett utazni érte (kb. 50 perc), de megérte. Igaz, hogy a park eléggé ki volt halva így december közepén, de így is szép volt a befagyott tó. Az üvegház pedig tényleg nagyon gyönyörű volt. Ettől nem messze volt a Gyeomjae Jeongseon Art Museum, ami ennek a festőnek a műveit állította ki. Szépek voltak, meg nagyon ázsiaiak a képek, örülök, hogy ide is elmentünk, jólesett a japán/keleti művtörit kedvelő énemnek ilyen festményeket nézegetni. Végül pedig elmentünk a COEX Mall hatalmas könyvtárát megnézni, ami ezúttal ki volt díszítve karácsonyi díszekkel. Nagyon szép volt, meg nagyon jól hangzik egy ekkora könyvtárban tanulni, csak vasárnap délután legalább akkora tömeg volt, mint a daegui piacon.
A harmadik nap találkoztunk a Donggukra járó ismerőseimmel, akik tavasszal voltak cserediákok Magyarországon, és együtt jártunk Somodi tanárnő pragmatika szabváljára. Először sétáltunk a Bukchon Hanok faluban, majd pedig elmentünk a Gyeongbokgung Palotához. Legalább egy ilyen koreai palotát szerettem volna megnézni, úgyhogy örülök, hogy ide is eljutottam. Nagyon nagy volt a területe, meg szép volt az épület, csak nagyon hideg volt aznap. Sétáltunk meg vásároltunk kicsit az Insadong utcán, ahol a Beautiful Tea Museum volt. Ez volt a másik kedvencem Szöulból, nagyon hangulatos teaház volt, citromos yu-ja teát ittam, nagyon finom volt. Meg meg lehetett nézni a kiállított edényeket, csészéket, illetve vásárolni is lehetett volna teákat. Végül pedig elmentünk egy fotóautomatához és fotózkodtunk, ennek is nagy hagyománya van Koreában, bár nekem elég volt ez az egy alkalom is.
Az utolsó nap elmentünk a Leeum Art Museumba, ahol ingyenes volt a művtöris kiállítás, ezért azt néztük meg. Főleg anyagedények, kerámiák, festmények és tekercsek voltak, szeretek ilyeneket nézegetni. Ezután ha már Itaewonban voltunk, elsétáltunk az Antique Furniture Streetre, ahol egymás mellett sorakoztak az antik bútort, de főleg fancy székeket áruló boltok. Innen busszal mentünk a National Museum of Koreába, ahol szintén történelmi kiállítások voltak, és sok agyagedény volt, de itt már páncélok, nyakláncok és koronák is voltak. Egy másik kiállítás pedig írástörténet volt, és a pecsétektől kezdve haladt előre a történelemben, és különböző kőtáblákat, tekercseket és könyveket láthattunk.
Ezután elmentünk a Myeongdong sétálóutcába, ahol egészen fesztiválhangulat volt az utcai árusokkal, és itt bementünk abba a LINE Friends boltba, ahol ki vannak állítva a BTS kézlenyomatai. Elmentünk még a Cheonggyecheon patak mellett, amin egy téli kiállítás volt (nyáron egy kinti könyvtár szokott itt lenni), meg egy mini Eiffel-tornyot és Big Bent is láttunk.
Szóval összességében elégedett vagyok azzal, hogy mennyit utaztam. Összesen kb. 300 000 wont költöttem utazásra (vonatjegyek, belépők, szállás 4 napra, az evést és a szuvenírek vásárlását nem számoltam bele), ami szerintem nagyon kevésnek számít, de úgy érzem, hogy elég sok mindent megnéztem, és nem igényeltem volna többet. Így kb. 1 650 000 Ft-ből jött ki nekem az egész koreai út, amit teljesen magamnak kellett fizetnem (főleg a korábbi ösztöndíjaimból), mert külön koreai ösztöndíjat nem kaptam, egyedül tandíjat nem kellett fizetnem a Handongra. Szóval ezt szerintem lehet valamilyen szinten minimumnak tekinteni, ha valaki azzal számol, hogy jelentkezik, és magának fogja finanszírozni. De sok utazgatással meg esti szórakozóhelyekkel és éttermekkel a duplája is lehet simán.