Ez a poszt a németországi tárgyaimról fog szólni, az ezzel kapcsolatos ügyintézésről és szabályokról (akinek ez fontos, ugorjon oda az olvasásban), illetve kicsit arról is írok, hogy mik voltak a benyomásaim a német egyetemi rendszerrel kapcsolatban.
Először a négy tárgy, amit elvégeztem:
1. Fachwortschatz Japanisch: Staat und Gesellschaft (Japán szakszókincs: az állam és a társadalom)
Ez volt az egyetlen japános tárgy, amit csináltam, ezt is elsősorban azért, mert el tudtam fogadtatni az egyik szövegolvasásnak. Elvégre tényleg olyan volt az óra, mint az otthoni szövegolvasás, csak nehezebb szavakkal. Cserébe viszont kevesebb zh volt. De összességében mindenképp megérte ezt a tárgyat csinálni az otthoni helyet, én úgy érzem.
Az óra úgy nézett ki, hogy mindig egy adott témában hozott a tanár úr egy összeállítást főleg diagramokból, ritkábban szövegekből, és ezeket olvastuk meg értelmeztük együtt. Aztán minden óra után kaptunk egy szólistát, amiket meg kellett tanulni. A három nagy témakör, amikből a zh-k voltak, a politika, a gazdaság és a társadalom voltak, mindegyikhez kb. 100-130 szakszóval. (Ilyenek például: liberalizmus, törvényhozó hatalom; konjunktúra, szenioritáson alapuló bérrendszer; ipari szemét, népsűrűség stb.) Azért összességében olyan N2-re tenném azt, hogy mennyi kanjit praktikus tudni az órához, viszont nem kell hozzá ezen a szinten lenni, mert minden óra előtt előre ki lehet szótárazni a handoutot. Az még fontos, hogy az egész óra németük zajlott, nem beszéltünk semennyit japánul azon kívül, hogy a szavakat felolvastuk, szóval nyelvórának nem mondanám. Tényleg olyan, mint az otthoni szövegolvasás.
A statisztikák érdekesek voltak általában, például az iskolai bullyingról is volt statisztika, meg néha hozott érdekes szóetimológiákat a tanár úr (például hogy a szabadság szó hogyan alakult ki, mivel ez nem volt egy létező fogalom a japán társadalomban, nyugati hatásra kellett megalkotni rá egy kifejezést). De azért összességében nem csináltam volna meg ezt az órát, ha nem tudom elfogadtatni.
A zh-k eléggé egyértelműek voltak: tényleg csak azokat a szavakat kérdezte a tanár úr, amiket kiadott. A kérdezett szavak felét németül adta meg, és oda kellett írni a kanjit meg az olvasatot, a másik felét pedig kanjival adta meg, itt az olvasatot és a német fordítást kellett leírni. Ez 60 pontot ért, és még volt egy 20 pontot érő tartalmi kérdés, hogy mi maradt meg az óráról. Ezek tényleg nem voltak nehezek (az utolsót leszámítva), és csak olyan dolgokat kérdezett, amikhez külön szavakat is tanultunk, például politikai pártok nevét kellett leírni, meg nagyon röviden jellemezni – de volt egy egész óránk, ami erről szólt.
2. Deutsche Geschichte erleben 2, mit Stadtexkursionen (Tapasztald meg a német történelmet 2 – kirándulássokkal)
Ezt a tárgyat az ISZ (Internationales Studienzentrum) hirdette meg, azaz külföldi cserediákoknak szóló nyelvóraként fut. (Az 1 az A2-B1 szintre szól, a 2 pedig a B2-C1 szintre, de amúgy ugyanazok a témák voltak.) Az ISZ-kurzus azt is jelentette, hogy az Erasmus-diákoknak fizetni is kellett érte (ez 75 euró volt, mert csak heti egyszer van, de van, ami többe kerül). Viszont megérte szerintem. El tudtam fogadtatni az egyik német országismeretről szóló órámnak, ami német történelem, és miután nem szeretem a törit eleve, praktikus volt így elvégezni a tárgyat. Miután nemcsak hogy nem volt annyira nehéz a vizsga, az óra magát a törit is érdekessé tette, ahogy sokszor Heidelberghez kötöttük a dolgokat. A kirándulások ugyanis azt jelentették, hogy az Altstadtban sétáltunk adott helyszínekre, ahol például középkori épületek újjáépített változatait néztük meg, vagy éppen a Friedrich Ebert-emlékműbe mentünk, esetleg egy templomban beszéltünk a reformációról. És tényleg lefedtük egy szemeszter alatt a német történelem legfontosabb pontjait onnantól, hogy megérkeztek a germán törzsek a területre, odáig, hogy migrációs krízis és az AfD jelenlegi egyre növekvő térnyerése (radikális politikai párt, akik tömegdeportációt, illetve a nácikhoz hasonló elveket vallanak).
Nagyon élveztem, ahogy a tanárnő átadta az anyagot, szerettem a közvetlen stílusát. Szóval még ha a törit nem is szerettem meg tőle kifejezetten, az ő személyisége érdekessé tette az anyagot, és legalább van most egy kronológia a fejemben arról, hogy mikor kb. mi történt Németország területén, és tényleg csak a legfontosabb infókkal. Meg jó volt Heidelberghez kötni egyes történelmi eseményeket (ha jól tudom, a tanárnő egyébként idegenvezető is). Illetve volt egy kirándulásunk a csoporttal Frankfurtba is, ott is nagyon jól éreztem magam.
A jegyet alapvetően az írásbeli vizsga tette ki, de ez nagyon egyszerű volt, mert csak azt kérte vissza benne a tanárnő, amit feltöltött az óra Padletjére. Átmenni szerintem egy nap tanulással is át lehetett volna, de így, hogy rászántam egy egész hétvégét, 1,1-es dolgozatot írtam (a hibátlan az 1,0, fordítva osztályoznak). De ezenkívül volt néhány házi feladat, illetve kellett egy kiselőadást tartani, azaz kb. 5 percben elmagyarázni a többieknek egy témát (ppt nélkül). Aki akarta, választhatott magának témát, erre is nyitott volt a tanárnő. A többieknek pedig mindig ő osztotta ki, hogy mikről lesz szó jövő héten. Eleinte tartottam, hogy megéri-e fizetni ezért az óráért, de utólag azt tudom mondani, hogy abszolút megérte.
3. Grundlagen Spracherwerb (A nyelvelsajátítás alapjai)
Ez az óra az IDF (Institut für Deutsch als Fremdsprache) intézethez tartozik, nem a germanisztikához. Maga az óra pedig a Germanistik im Kulturvergleich mesterképzés egyik szemináriuma, amely a nyelvelsajátításról szól. Ennek az intézetnek nagyon sok kínai hallgatója van, mert sokan ide jönnek mesterképzésre, akik Kínában germanisztikát tanultak. Tehát a kb. 30 fős csoportnak a fele kínai volt, néhányan közülük tök jól beszéltek németül, néhányan pedig főleg csak előre megírt szövegeket olvastak csak fel. A csoport másik felében voltak német anyanyelvűek, de erasmusos diákok is voltunk hárman.
Az óra arról szólt, hogy a gyerekek hogyan sajátítják el az első (és a második) nyelvüket. A félév elején foglalkoztunk különböző irányzatokkal, hogy milyen magyarázatot adtak a nativisták, az interakcionisták vagy a kognitivisták arra, hogy a gyerekek ilyen gyorsan el tudnak sajátítani egy olyan komplex rendszert, mint a nyelv. Utána megnéztük, hogy mi hogyan befolyásolja a folyamatot (például a szülők szociális státusza, vagy a tévénézés), majd német mint első nyelvvel foglalkoztunk: hogy milyen sorrendben, milyen életkorban sajátítják el az egyes hangokat, morfémákat, mondatszerkezeteket stb. Utána pedig sok kutatást olvastunk a német mint második nyelv elsajátításáról, mivel most Németországban sok gyerek nő fel úgy, hogy otthon törökül vagy oroszul beszélnek, és az óvodában kezdik el a németet hallani, majd az iskolában is németül tanulnak. Így olyan összehasonlító tanulmányokat olvastunk, amik azt vizsgálták, hogy mennyiben tér el a német mint második nyelv az egynyelvű gyerekektől. A félév legvégén volt egy kitérő a különböző nyelvfejlődési zavarokról, mivel a tanárnő egyébként nyelvterapeutaként is dolgozott, és fontosnak tartotta, hogy erről is halljunk. Lett volna egy nagyon érdekesnek hangzó előadás arról, hogy a jelnyelvet hogyan sajátítják el a gyerekek, de sajnos nem tudott végül eljönni a vendégelőadó.
A jegyet alapvetően a félév végi zh adta, amin minimálisan lehetett a félév közbeni órai munkával javítani. Eleinte tartottam tőle, hogy nagyon magolós lesz a zh, de végül nem volt az, sokkal inkább arra volt kíváncsi a tanárnő, hogy megértettük-e az összefüggéseket, a legfontosabb fogalmakat. Így viszonylag szabadon lehetett írni adott témákról, például magunknak választhattuk ki, melyik nyelvelsajátítást befolyásoló tényezőket mutatjuk be, nem pedig az volt a cél, hogy az összeset felsoroljuk. Illetve ki lehetett váltani akár két feladatot is a pluszfeladatokkal, amiknek a tartalmát nagyjából tudtuk előre. Mivel a vizsgán nagyon sok szöveget kellett írni, minden kérdés kifejtős volt, a nem német anyanyelvűek kaptak plusz 15 percet a vizsga befejezésére, amit én is kihasználtam.
4. Semiotics: Language as a Sign System (Szemiotika: a nyelv mint jelrendszer)
Ez az óra egy nyelvészeti szeminárium volt az Anglisztika Tanszéken elsőéveseknek, de öt Erasmus-hallgató is elvégezte, úgyhogy nem voltam egyedül. Eredetileg ezt az órát csak tartaléknak szántam, viszont egy másik kurzus az IDF-ről nem tetszett, és ezért végül ez maradt. (Mert nagyon zsúfolt volt a másiknál a terem, meg kicsit másról szólt, mint amit elképzeltem.). Amúgy is úgy voltam vele, hogy mi lesz, ha egész félévben csak németül beszélek, és elfelejtek közben angolul. De nagyon élveztem ezt az órát és tényleg megérte érte minden szerdán felkelni 7:30-kor.
A szemiotika egy eléggé interdiszciplináris tudományág, otthon például a kommunikáció- és médiatudomány szakosok tanulnak szemiotikát, illetve irodalmi elemzésekhez is használják. Viszont ezen az órán alapvetően a nyelvészeti oldalát fogtuk meg: foglalkoztunk hangszimbolikával, a különböző kódok (nyelvek) váltásának jelentőségével, az utcai táblák különböző aspektusaival, illetve mémeket is vizsgáltunk az egyik órán.
Minden órára volt valamilyen szakirodalmi olvasmány meg egy rövid házi (általában csak annyi, hogy írjunk az olvasmányból egy pontot, gondolatot, amiről szívesen beszélnénk az órán). Az órán pedig még egyszer átbeszéltük az anyagot, amit az olvasmány már bevezetett. Illetve a félév felétől pedig egy esettanulmányt is prezentált minden órán egy csoport, amik nagyon inspirálóak voltak további kutatáshoz.
A követelmény része volt a rendszeres házi feladat, egy rövid fogalmi összefoglaló írása kétfős csoportokban, egy prezentáció kétfős csoportokban, illetve alapvetően egy szemináriumi dolgozat a cél, amiben egy saját adatgyűjtésen alapuló szemiotikai kutatást kellene csinálni. Viszont az erasmusos diákoknak elég volt a félév végén egy prezentáció formájában bemutatni egy kutatási ötletet, vagy pilot-kutatást 4-5 példa bemutatásával. Nagyon tetszett ebben az órában, hogy nem kellett semmilyen formában visszaadni az elméleti anyagot, amit megtanultunk, hanem csak alkalmazni kellett valamilyen kutatási témára, és úgy bemutatni ezt a témát, hogy közben hasznosítjuk az órán tanultakat.
Órarend
Míg Koreában mindennap 1 órám volt kb., itt úgy állítottam össze az órarendemet, hogy két napba sűrítettem az összeset. (Tényleg úgy nézegettem az órákat, hogy mi van kedden vagy szerdán, hogy a többi nap szabad maradhasson.) Igazából mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai is. Ezúttal tényleg praktikus volt így összeállítani az órarendet, mert így a többi nap nem voltam az egyetemhez kötve, és miután azért viszonylag messzebb laktam az egyetemtől, így például csütörtök-pénteken volt, hogy egyáltalán nem utaztam el az Altstadtba. Meg megtehettem, hogy csütörtökön elutaztam, és csak kedd délelőtt jöttem vissza. Viszont azért a szerdai napok nagyon fárasztóak voltak néha, de mindig volt egy hetem kipihenni ezt.
Az órák másfél órásak voltak, például 9:15-től 10:45-ig, vagy 16:15-től 17:45-ig. Az egyetlen kivétel a törióra volt, mert az 15:30-tól 17:30-ig tartott két órán keresztül. Ez azért volt, mert 3-4 óra is elmaradt a félév közben, és így pótolták ki. De ez csak az ISZ óráinál fordulhat elő szerintem.
Általános benyomások a német egyetemről
Összességében úgy éreztem, hogy sokkal szabadabb a német egyetem, mint a magyar. Nincs egy olyan mintaterve a szakoknak tárgyakkal, mint otthon, hanem egy úgynevezett Modulhandbuch alapján haladnak itt, amiben a tárgytípusok vannak meghatározva. Ebben vannak bevezető órák (Einführungsveranstaltung), amik nagyon általánosak, illetve további Proseminarok, Hauptseminarok, Vorlesungok, Übungok stb., amik specifikusabbak. Ebben a felsorolásban szerepelt a legtöbb egyetemi óratípus (mint itthon a szeminárium és az előadás), és az van tulajdonképpen meghatározva, hogy melyikből mennyit kell megcsinálni. Azt pedig mindig az adott félévben látni, hogy milyen tárgyakat hirdetnek meg ehhez. Például a Modern Linguistics Proseminar II. órának az anglisztikások elvégezhettek egy tárgyat „Nyelvelsajátítás szociolingvisztikai megközelítésben”, „A diskurzuselemzés alapelvei”, „Az angol nyelv változatai a Brit-szigeteken” vagy „Queer nyelvészet” címmel. Azaz a bevezető kurzusokon megkapják a diákok az elméleti alapokat, és utána viszonylag specifikusnak mondható témákról tanulhatnak egy-egy tárgy keretében. És így sokkal inkább maguknak válogatják össze, hogy milyen tárgyakat végeznek el a képzés alatt. Ez olyan szempontból tetszik, hogy mivel nem szeretem az irodalmat, így válogathatnék olyan irodalmas tárgyakat, amik legalább minimálisan érdekelnek. Viszont nyelvészeti oldalról nagyon hiányolnám, hogy legyen egy teljes órám a német fonetikáról, egy külön óra a morfológiáról, külön a szintaxisról és így tovább.
Az óratípusok máshogy működnek, mint otthon. Az előadások például nem vizsgás tárgyakat jelentenek, hanem csak kevesebb órai aktivitást. Ezekre már a jelenléttel is lehet két kreditet szerezni sokszor, ami nekem egy nagyon abszurd koncepció így, hogy a magyar egyetemmel van tapasztalatom. Illetve nincs kőbe vésve, hogy egy tárgy hány kredit, mert a Modulhandbuchtól függően ugyanazt a tárgyat két diák más szakról más kreditértékben is elvégezheti. (Jellemzően több kreditért több a követelmény is, például lehet, hogy egy tárgyat lehet 4 kreditért írásbeli vizsgával teljesíteni, 6 kreditért kiegészül egy szóbeli vizsgával, 8 kreditért pedig még ezeken felül egy szemináriumi dolgozatot is kell írni belőle.) Nálunk is előfordult, hogy egy négykredites tárgynál mondta a tanár az első órán, hogy ha bárkinek több mint 4 kreditre van szüksége, az óra után menjen oda hozzá, és megbeszéljük, hogy mit kell még pluszban csinálnia.
A félév rendje úgy néz ki, hogy nyári félévben áprilisban kezdődik a szorgalmi időszak, és ez 15 héten keresztül tart július végéig. A vizsgák alapvetően az utolsó tanítási héten vannak, az összes egyszerre, amit nem túl kellemes. Utána az augusztus-szeptember az az időszak, amíg a szemináriumi dolgozatokat lehet írni (a legtöbbnek szeptember 30. a leadási határideje). Általában szeptember végén vagy október elején vannak pótvizsgaalkalmak, ha valaki megbukott az utolsó tanítási héten. Októberben pedig ugyanígy kezdődik a téli félév. Senki nem tudja, hogy miért nem hajlandóak áttérni a tavaszi és őszi félév rendszerére, mint az összes többi európai ország, mert már több mint 10 éve probléma az összes nemzetközi csereprogramnál, ahogy azt már egy korábbi posztban említettem.
Ügyintézés a kiutazóknak
A tárgyakat előre meg lehet nézni a HeiCo rendszerben, hogy miket hirdetnek meg milyen időpontokkal. Ha ez hasonlít egy otthoni tárgyra a mintatervből, akkor írni kell egy e-mailt az ezt tartó tanárnak (ha több tanár tartja, akkor a tárgyfelelősnek), hogy elfogadná-e. Az összes elfogadtatott tárgyat érdemes még a szakos Erasmus-koordinátorral is jóváhagyatni, nehogy később probléma legyen belőle. Ha ez mind megvolt, akkor tuti elfogadják a tárgyat, ha sikerül teljesíteni.
Én írtam minden kinti tanárnak is egy e-mailt, hogy erasmusosként elvégezhetem-e a tárgyukat, és nagyrészt pozitív visszajelzéseket kaptam, de volt, hogy valaki azt írta vissza, hogy ilyen és olyan területen kellenek hozzá előismeretek, azok nélkül nem érdemes. Szóval így még kiderülhet, hogy egy szimpatikus tárgy mégsem felel meg.
A tárgyakra lehet a HeiCo rendszerben regisztrálni, de vannak intézetek, akik nem használják ezt a rendszert tárgyjelentkezéshez, hanem mondjuk e-mailben kell jelentkezni, vagy az első órán összeírja a tanár a névsort a jelenlévőkből. Akkor is érdemes lehet bemenni az első órára, ha a HeiCo szerint már be van telve, mert még úgy is megoldható sokszor, hogy elvégezzük a tárgyat. Példaképp: a Japán Tanszéken nem lehet jelentkezni tárgyakra, az Anglisztika Intézetben pedig annyira előre kell már március elején, hogy akkor még egyáltalán nem látni a végleges órarendet. Így a szemiotikára nem voltam felregisztrálva, de utána kellett „vizsgára” jelentkezni, hogy bekerülhessen a HeiCo rendszerbe a jegy, és így ez is meg lett oldva. Meg papír formátumban is tudnak kiállítani a tanárok egy igazolást („Schein”-t), hogy elvégeztem a tárgyukat. És ezeket a Scheinokat vagy a HeiCóból screenshotokat kell elküldeni a kinti koordinátornak, aki ezek alapján állítja össze a Transcript of Recordsot. (Azaz egyáltalán nincs egységesítve, hogy milyen formában kapjuk meg a jegyet, minden intézet máshogy csinálja.)
About the Author
