Ez a poszt arról szól, hogy merre jártam Németországban és miket néztem meg (valamennyi képpel kiegészítve). Alapvetően vonattal utaztam csak, Párizst leszámítva végig a Deutschlandticketemet használtam, nem kellett pluszban jegyet vennem. Frankfurtba például Heidelbergből is közvetlenül el lehet jutni 90 perc alatt regionális vonatokkal (amik ráadásul kétemeletesek). Az igazi közlekedési csomópont viszont a Heidelbergtől 15-20 perc vonatútra lévő Mannheim, onnan mennek ICE-vonatok is például Münchenbe, Hamburgba, Berlinbe vagy Párizsba. Ezért Mannheimban gyakorlatilag minden második héten jártam, de a várost magát sosem néztem meg. Egy alkalommal mentem ki csak a vasútállomásról boltba. (Egy ismerős mondta, hogy ő nem hitte el, hogy nincs mit nézni Mannheimon, aztán megnézte magának és megállapította, hogy tényleg nem érdemes, úgyhogy én már hittem neki.)
Heidelberg
Nem véletlen van sok turista a városban, sok mindent lehet itt is megnézni. Már maga az Altstadt is nagyon szép önmagában, ahol az egyetem van. Ahogy az Alte Brücke is, amihez hozzátartozik a vicces majomszobor, aminek egyes pontjait megérintve a legenda szerint gazdagok leszünk, szerencsések leszünk, illetve visszatérünk még Heidelbergbe. De a Neckar folyó mentén lévő házak is nagyon szépek. Úgy 4 hónap heidelbergi tartózkodás után felmentünk a kastélyba is, ami fentről kevésbé volt szép, mint lentről, a kilátást viszont imádtam.
Sok templom is van, a legtöbbe csak úgy be is lehet menni megnézni. A Heiligengeistkirchének a tornyába is fel lehet menni, ahonnan szintén nagyon szép a kilátás, viszont 200 lépcső vezet oda fel, amit oda és vissza is meg kell tenni. (A kastélyhoz a lépcsőzés helyett a Bergbahnnal mentünk, mert úgyis benne van két út a belépőjegyben.)
A múzeumok közül a Sammlung Prinzhornt néztük meg, ahol pszichiátriai betegek műalkotásai vannak kiállítva, elég kicsi a kiállítás, de érdekes volt. A törióra keretében pedig ellátogattunk a Friedrich-Ebert-Gedenkstättébe, ahol a weimari köztársaság első elnöke élt valamikor.
Az egyik kedvencem a botanikus kert volt, a szöuli botanikus kert óta kiderült, hogy imádom őket. De több parkot is megnéztünk, az Adenauerplatzon lévő szökőkutat nagyon szerettem például, meg a Heiligenbergschulénél lévő park is nagyon aranyos volt.
Saarbrücken
Mivel a barátom, akivel együtt mentem Németországba, Saarbrückenben tanult az Erasmus-félév alatt, sokszor átjártunk egymáshoz, mivel annyira azért nem volt messze a két város egymástól. (Ezért van tapasztalatom azzal is, hogy milyen a WG.)
A saarbrückeni kastély is szép, habár egészen más stílusú, mint a heidelbergi. Nagyon szép volt a kertje a kastélynak, meg úgy általában a Saar folyó túloldalán sokkal szebbek voltak a házak. (Nem mintha a Rathaus vagy a Johanneskirche ronda lett volna.) A folyóparton lévő park nagyon szép volt, és a heidelbergi Neckarwiesével ellentétben nem is volt annyira tele a vadlibák kakijával.
A WG-vel együtt néha elmentünk tollasozni vagy bowlingozni a kocsival kb. 15 percre lévő sportkompexumba, ezeket is élveztük. Meg egyszer szintén a WG egyik tagja elhívott bolhapiacra, ami egy szép parkban volt, illetve egy saarbrückeni kis borfesztivált is megnéztünk a javaslatára a folyóparton, ahol a saarlandi termelők borait lehetett megkóstolni.
Völklingen
Gyakorlatilag az utolsó saarbrückeni napomon mentünk át Völklingenbe (kb. 10 perc vonat), ahol egy világörökségnek nyilvánított gyár van. Ami alapvetően nagyon csúnya, viszont van olyan disztópikus hangulatot árasztott magából, amit nagyon élveztem, és valahol esztétikus is volt ez a vasszörnyeteg. Diákoknak ide is ingyenes a belépés, ezért ha a közelben jár valaki, és szereti pl. a katasztrófafilmeket, akkor érdemes lehet megnézni.
Mainz
Az egyetemen volt lehetőség szervezett kirándulásokra menni. A legtöbb ilyen 25 euróba került (de a heidelbergi körbevezetés meg a biciklitúra a szomszédos faluba ingyen volt), illetve viszonylag olcsón volt egy kétnapos és háromnapos kirándulás is. Az orientáción felsorolták ezeket is (de fent van a honlapon is minden, a prezentációval ellentétben helyes dátumokkal), amiből kinéztem magamnak a mainzi kirándulást, hogy erre az egyre mindenképpen szeretnék elmenni.
Busszal mentünk Mainzba, ahol délelőtt gyorsan megnéztük a város folyóparti részét, egy templomot belülről is, aminek nagyon szép ablaküvegei voltak, mivel egy híres művész csinálta őket. Majd ellátogattunk a Gutenberg-múzeumba, ami a nyomtatásról szólt, és itt az első nyomtatott Bibliát is meg lehetett nézni. Ezután pedig a kirándulás része volt egy hajókázás, már délben mentünk is tovább busszal, hogy elérjük a hajónkat. A Rajnán hajóztunk, a Rajna-völgy is része a világörökségnek, ez is szép volt nagyon. Elhajókáztunk a Lorelei nevű szikla mellett is, aminek régen sok hajó nekiment és elsüllyedt. Végül pedig a Bacharach nevű borfaluban volt egy szabad délutánunk, itt csatlakoztam egy csoporthoz, akik beültek egy étterembe enni. Nagyon meleg volt ezen a napon, meg a koránkelés sem segített rajta, szóval kicsit nehezen bírtam ezt a napot, eléggé fájt a fejem a végére, de legalább tényleg szép volt a táj.
Karlsruhe
Heidelberghez elég közel van Karlsruhe, 30-40 perc alatt el lehet jutni vonattal ide. Abszolút pozitív csalódás volt, sokkal szebb volt a kastély, a kastélykert és a botanikus kert, mint vártam. Ez a város nem volt tervben eredetileg, azért néztük meg, mert volt itt egy Taylor Swift-buli, amire elmentünk, és az azelőtti délutánt rászántuk a városnézésre.
A buli helyszínétől nem messze tudtam Airbnb-n foglalni szállást, amivel teljesen elégedettek voltunk, minden volt, amire szükség lehetett és nagyon tiszta is volt. Annyi nehézség merül fel ezeknél a Seeger-apartmanoknál, hogy nem a szálláson, hanem egy utcával odébb kell átvenni a kulcsot, de Deutschlandtickettel könnyen lehet villamossal utazni a két helyszín között.
A Taylor Swift-buli annyit takar, hogy egész este Taylor Swift-számokat rak be a DJ, és általában mindenki ismeri az összeset, aki ott van. Jól éreztem magam nagyon, ez tényleg egy aranyos vidéki buli volt, nem volt nagy tömeg. Az volt csak kicsit furcsa, hogy egyszerre egy másik teremben egy végzős gimis osztály afterpartyja volt, illetve az, hogy már hajnali 1-kor véget ért a buli.
Stuttgart
Stuttgartba nem várost nézni mentünk, hanem múzeumba – a keleti művészettörténet tanszék szervezett ide a Linden Múzeumba kirándulást, ahol megnéztünk az állandó kiállításon kívül néhány festményt, amit a raktárból hoztak fel. (És festmény alatt tényleg festményt értek, nem fametszetet, panaszkodott is az oktató, hogy mindenki a fametszeteket kutatja, és a festmények nincsenek eléggé kikutatva.)
Maga Stuttgart nem tetszett, nagyon koszos volt, egyáltalán nem volt a gyalogos közlekedés megkönnyítve, mert mindenki autóval közlekedik, a vasútállomástól pedig PTSD-m van. Az oktatónk is mondta, hogy a stuttgarti közlekedés el van átkozva és folyton itt hibásodnak meg a vonatok. Odafele 1 órát késett a vonatunk (2 óra lett volna csak az út), visszafele pedig hiába értük el a kinézett vonatot (pedig a bejárattól még 10 perc séta volt a platform, mert építkezések miatt kerülőn kellett menni), feleakkora volt a vonat, mint kellett volna, és egyszerűen nem fértünk fel rá. Szóval délután 3-tól este 7-ig úton voltunk és 3 átszállással sikerült hazajutni.
Egyik barátom is volt kint nyáron Németországban, és Stuttgart kb. félúton lett volna, hogy találkozzunk, de én ezután azt mondtam, hogy én biztos nem megyek el még egyszer vonattal Stuttgartba.
(Ezeket a kirándulásokat érdemes lehet nézegetni a HeiCóban azért – az Exkursion típusú tárgyakat –, mert volt például Zürichbe is hallyukiállításra, ahol a koreai popkultúráról tanultak, csak sajnos erről már lecsúsztam, mire megtaláltam.)
Frankfurt (am Main)
Frankfurtban kétszer voltam. A töris órámhoz tartozott egy kirándulás Frankfurtba, amiért 10 eurót kellett fizetni. De nagyon jól éreztem magam itt, úgyhogy megérte. Heidelbergből megy közvetlen vonat Frankfurtba, azzal mentünk mindkétszer. A kirándulás része volt egy szépművészeti múzeum, utána a tanárnő körbevezetett minket az Atlstadtban. Bementünk a hatalmas Kaiserdomba, ahol a Német-Római Császárságban a királyt megválasztották. Illetve olyan helyekre is bevitt minket a tanárnő, amikről azt gondolná az ember, hogy nem szabad bemenni, pedig nyitva vannak turisták számára – például a Paulskirchébe, ahol az első német országgyűlés volt, vagy a Kaisersaalba, ahol az összes német király képét meg lehetett nézni. Ezek után volt egy kis szabadidőnk ebédelni, végül pedig elmentünk egy zsidómúzeumba, mert erre a témára végig nagy hangsúlyt fektetett a tanárnő (nem csak a második világháború miatt).
Másodszorra ketten mentünk Frankfurtba, és felléptem idegenvezetőnek, hogy megnézzük ugyanezeket a helyszíneket. A fő ok, amiért mentünk, viszont az volt, hogy a kedvenc német Youtuber-párosom itt tartott felolvasást az új könyvükből. Még azelőtt kezdtem el őket követni, hogy 11. osztályban megcsináltam a középszintű érettségit, és azóta is meg szoktam nézni az új videóikat, amik épp érdekelnek. (Valamilyen szinten tőlük hallottam először, hogy hogyan beszélnek autentikusan a német fiatalok.) Szóval borzasztó jó érzés volt élőben találkozni velük, pár szót beszélni velük. Egy elég kis esemény volt, max 30-an lehettünk ott. Amikor tudtam, hogy Németországba megyek, akkor reménykedtem benne, hogy lesz valamilyen esemény, ahol találkozhatok velük, és nagyon boldog voltam, hogy tényleg sikerült.
Autós kirándulások
Május végén a barátom szülei kijöttek meglátogatni őt így a félév közepén, és akkor magukkal vittek a kirándulásokra, és így még több nagyon szép helyre eljutottam, ahova azért már nem feltétlen mentem volna el vonattal.
Trierben megnéztük a római romokat, meg átautóztunk a Mosel-völgyön. Egy másik nap Strasbourgba mentünk, nagyon szép volt a város, ahogy a sok csatorna folyik át rajta és közvetlen mellettük vannak a házak, kicsit olyan volt, mintha a francia Velencében lennék. A strasbourgi Notre Dame pedig szinte félelmetes volt. A harmadik nap pedig Luxembourgba mentünk, gyönyörű volt fentről a város, ugyanis ez a város több szinten van a hegyen, aminek a legtetején voltunk, és onnan néztük az alsóbb szinteket. Az összes város kb. 1-1,5 óra autóútra volt Saarbrückenből, és nagyon szép helyeken jártunk mindegyik egynapos kirándulás alatt.
Párizs
Ez volt az egyetlen utazás, amit azelőtt elterveztünk, hogy kimentünk volna. Ez volt a legdrágább is, mivel a vonatjegyek is sokba kerültek eleve, meg a szállás sem olcsó több napra. Két éjszakát töltöttünk Párizsban egy hotelben, amit a booking.com-on foglaltam. A vonatút katasztrófa volt. Saarbrückenből elvileg két órának kéne lennie, de odafele 3 és fél órát késtünk, visszafele pedig nem állt meg Saarbrückenben a vonat, és utána még két órát kellett visszavonatoznunk a következő megállótól (miután másfél órát vártunk erre a vonatra). Szóval mindkétszer több mint 2 órás késéssel értünk célba, és így visszakaptuk a vonatjegyek árának (160 euró/fő) felét. A szállás elég kicsi volt, de boldogultunk vele, nagyrészt úgyis a városban voltunk. Metróval kb. 30-40 perc alatt lehetett eljutni a szállástól a nagyobb látványosságokig. A nagy késés miatt felborult kicsit a tervezett program, de így is kihoztuk a legjobbat szerintem belőle, pedig még az eső is esett sokszor.
A legtöbb épületet kívülről néztük csak meg, mert nagyon előre kell foglalni jegyet mindenhez, és sokáig nem volt fix, hogy mikor megyünk. Így például az Eiffel-tornyot, a párizsi Notre Dame-ot és a Szent Szív Bazilikát meg a Shakespeare & Co. könyvesboltot is csak kívülről néztük meg, de kintről is jó volt ennyire híres épületeket megnézni. Egyedül a Louvre-ba mentünk be, ahol hatalmas tömeg volt, de azért legalább elmondhatom, hogy láttam élőben a Mona Lisát.
Néhány kertet is megnéztünk (Jardin des Tuileries, Jardin du Luxembourg, utóbbi majdnem kimaradt, de végül volt időnk rá, és abszolút megérte). Montmartre-ban pedig meg akartam nézni a pékséget is, amin a Miraculous című rajzfilmsorozatban lévő pékség dizájnja alapul.
De az egyik legnagyobb élmény az volt Párizsban, hogy találkoztam az egyik francia lakótársammal Koreából. Még Koreában megbeszéltük, hogy ha megyek Párizsba, akkor írok neki, és akkor direkt úgy szerveztük az utazást is, hogy otthon legyen, és így egy fél napot együtt töltöttünk. Miután beültünk egy kávézóba és beszélgettünk, utána együtt néztünk meg néhány nevezetességet miközben Koreáról nosztalgiáztunk, tippeket kértünk Párizsról tőle mint helyi lakostól stb. Jó volt nagyon újra látni és beszélgetni, mert írásban nem igazán tartjuk a kapcsolatot, és ő volt az egyetlen szobatársam, akivel tényleg kijöttem a szobából és nem csak elviseltük egymást.
Úgy döntöttem, hogy Párizs megérdemel egy külön szakaszt a 100+ kultúrsokk posztban, szóval arról még ott említek néhány érdekességet és tapasztalatot.
Összefoglalva
Németországon belül nagyon olcsón lehet utazni, igaz, helytől függően azért sok idő tud lenni. Sok jó emlékem (és fotóm) van az imént bemutatott helyekről, és sok év múlva szívesen visszamennék újra megnézni őket, hogy mi változott. A szervezett utazások azért több negatívummal jártak, félév közepe fele azt már számolgattam, hogy hányszor megyek még szervezett utazásra, mert hajnalok hajnalán ki kellett érni a vasútállomásra, és megfogadtam, hogy már több ilyenre nem jelentkezek, mert kialvatlanul nehéz végigjárni azt a távot, amit beterveznek ilyenkor a szervezők.
Berlinbe meg az északi városokba azért nem mentünk, mert még ICE-vonattal is több mint 5 óra, Németország sokkal nagyobb, mint ahogy tűnik. (Vagy csak lassúak a vonatok.) Würzburg lett volna még cél, mert még tavasszal itthon megismerkedtünk egy német cserediákkal, aki Magyarországon töltött egy félévet, és megbeszéltük, hogy kint találkozhatnánk, ha ő már hazament, de mi még kint vagyunk. Csak végül nem sikerült, mert neki is közbejött valami, nekünk meg a 2 és fél órás vonatút helyett 4-re nőtt a leggyorsabb, Deutschlandtickettel járható út, mert elkezdtek építkezni az útvonalon, amerre menni akartunk. De majd még videóchatelünk egyet valószínűleg ősszel a találkozó helyett.
About the Author
