Ez a poszt egy rövid összefoglaló a két külföldön töltött félévemről. Mindkét csereprogramról írtam külön-külön 6 posztot, amik önmagukban is igencsak hosszúra sikerültek. Ennek az is az oka, hogy minél részletesebben és pontosabban akartam átadni a kinti környezetet és körülményeket, valamint az ügyintézést, hogy ez esetleg segíthessen a jövőben kiutazóknak. Ebben a posztban viszont igyekszem nagyon tömören összefoglalni a két félévet és kicsit személyesebb hangvételben írni róla, hogy milyen volt.
Egy áttekintés a posztokról a könnyebb tájékozódás kedvéért:
Koreai cserefélév I. – Minden a kiutazás előtt
Koreai cserefélév II. – Kronologikus sorrendben
Koreai cserefélév III. – Élet a kampuszon
Koreai cserefélév IV. – Utazások
Koreai cserefélév V. – Tanulmányok
Koreai cserefélév VI. – Kultúrsokkok, érdekességek és összegzés
Németországi cserefélév I. – Jelentkezés és szálláskeresés
Németországi cserefélév II. – Még több ügyintézés
Németországi cserefélév III. – Élet Heidelbergben
Németországi cserefélév IV. – Tanulmányok
Németországi cserefélév V. – Utazások
Németországi cserefélév VI. – Kultúrsokkok, érdekességek és összegzés
Terhelés
Szinte a teljes másodévemet külföldön töltöttem az egyetemből. A koreai félév a két egyetem kapcsolatán keresztül jöhetett létre, a németországi pedig Erasmus-program volt. Mind a kettő aktív itthoni félévet igényel, ezért elhatároztam, hogy nem szeretnék csúszni a tanulmányaimmal egy évet és fogyasztani az államilag támogatott féléveimet, hanem megpróbálok mindent teljesíteni. Nos, ez habár sikerült, nem ajánlanám mindenkinek, mert nagyon megterhelő tud lenni.
Úgy nézett ki tehát az év, hogy augusztusban már a szövegolvasás zh-kra tanultam, augusztus közepe után kicsivel kirepültem Koreába, és ott csináltam a félévemet december közepéig, amikor véget ért a kinti szemeszter vizsgákkal együtt. Közben persze kellett szemináriumi dolgozatokat is írnom itthonra. Aztán hazajöttem, és januárban levizsgáztam a vizsgás tárgyakból. Utána pedig gyakorlatilag azonnal kezdtem újra megint a szövegolvasásra és egyéb vizsgákra tanulást, ami elhúzódott az itthoni vizsgaidőszakig. Közben áprilisban már kiutaztam és csináltam a német egyetemet is, meg a szemináriumokra írtam a beadandókat stb. És nagyjából ahogy véget ért az itthoni vizsgaidőszak, szinte rögtön következtek a kinti vizsgák is. Tehát gyakorlatilag semmi szünetem nem volt arra, hogy egyhuzamban 3-4 hétig ne kelljen semmire készülnöm, tanulnom.
Biztos vagyok benne, hogy nem sikerült volna ezt így megcsinálni, ha nem lennék japánból, németből és angolból is legalább C1-es szinten. Emiatt az angolul vagy németül végzett tárgyak és a nyelvórák esetében sem jelentett a nyelv még egy extra akadályt, amit ennyi terhelés mellett már nem biztos, hogy be tudtam volna venni. Az őszi félévben 31 kreditet teljesítettem, a tavasziban pedig 40-et otthon (ebben a szakkoli is benne van). A tavaszi lehetett volna kicsit kevesebb őszintén szólva, csak akkor inkább haladni akartam a mintatervemmel is, amennyire lehet, és nem a 6. félévemre hagyni az összes tárgyat. (Meg az is közrejátszik, hogy az eltolt német félévnek hála legalább februárban és márciusban be tudtam járni az óráimra.)
A két félév összehasonlítva
A koreai félévet kevésbé élveztem. Azért akartam kimenni, hogy fejlődjön a koreaim, de nem maradt energiám arra, hogy a nyelvvel foglalkozzak, mert úgy éreztem, hogy a túlélésért küzdök. Voltak olyan napok, amikor nagyon jól éreztem magam, de sokkal több olyan volt, amikor már alig vártam, hogy mikor szabadulok. Ennek több oka is volt, de elsősorban az, hogy a szobában össze volt zárva három szobatárssal, akikkel nem egyeztek az igényeink és szokásaink, és ez nagyon sok stresszt okozott, és nem tudtam tőlük sokszor jól aludni. A másik pedig hogy nagyon hiányzott a barátom itthonról, és ezt az űrt nem tudtam kitölteni mással, ezért nagyon sok időt azzal töltöttem, hogy videóchateltem. És bár igyekeztem ezért nem kifejezetten programokat kihagyni, de olyan is előfordult. Ehhez még hozzáadódtak apróságok, amik frusztráltak néha, például hogy nem nekem való a koreai konyha.
Németországot sokkal jobban élveztem, pedig szeptemberben még azon gondolkoztam, hogy inkább visszamondom az Erasmust. Viszont nem mondtam vissza azért, mert ott nem volt jelen a két legrosszabb tényező Koreából: tudtam, hogy saját szobám lesz a koliban, illetve azt is, hogy a barátommal együtt megyek. (Mellesleg a rántott hús hazájába mentem.) Habár Németországban is voltak dolgok, amik frusztráltak (khm, Deutsche Bahn), de így könnyebb volt ezeket leküzdeni. Továbbá nyelvi akadályok is kevésbé voltak, mert németül már eleve jól tudtam, amikor kimentem. Nem mondanám, hogy érezhetően fejlődött a németem, valamennyi új szót tanultam, meg jobban felfedeztem kicsit, hogy hogyan beszélnek közvetlenül szlenggel egymással a németek, de pont azért nem fejlődött rohamosan a németem, mert C2-es szinten már nem jelent olyan sok változást az a 200-500 új szó, amit megtanultam esetlegesen (mint a Stellwerkstörung – mondanám, hogy egy ritka szó, de sajnos nem). Németországba azért akartam menni, hogy megnézzem, milyen egy nyugat-európainak számító országban élni, és ezt abszolút sikerült. (Nem lett kifejezetten célom, hogy ott éljek, de nem zárkózom el előle.)
A kinti egyetemen végzett tárgyaimat mindkét egyetemen nagyon élveztem (egy-két tárgyat leszámítva, de azok sem voltak kifejezetten rosszak). Szintén élveztem, hogy nemzetközi környezetben lehetek, mindkét alkalommal sikerült japán barátokat szerezni például, hiába nem Japánban voltam. Illetve annak ellenére, hogy Korea összességében nagyon nehéz volt, onnan is vannak felejthetetlen élményeim, és így utólag azt tudom mondani, hogy az is egy életre szóló tapasztalat volt, és megérte kimenni.
Még azt emelném ki, hogy míg az Erasmushoz járt ösztöndíj, Koreában az egész utat a saját félretett pénzemből fizettem (meg valamennyit besegítettek a szüleim is). Emiatt Németországban sokkal többet utaztam is magamtól, mint Koreában, és alapvetően olcsóbb is volt maga az utazás, mert a közlekedésért nem kellett fizetni a Deutschlandticket miatt. Korea maga viszont minden más szempontból jelentősen olcsóbb, mint Németország, különösen az a vidéki kisváros, ahol voltam, de mivel spórolni akartam, és tudtam, hogy nem fogok utazni, és a kampuszon van mindenhol Wifi, nem vettem magamnak például koreai SIM-kártyát, nem nyitottam koreai bankszámlát stb., amik megkönnyítették volna az életemet, ugyanakkor nagyon sok papírmunka lett volna, meg pénzügyileg is úgy éreztem, hogy azért a kevés mobilnetért, amit használnék, nem éri meg fizetni a SIM-kártyát. Viszont ezzel gyakorlatilag be is zártam magam a kampuszra és nem mertem közlekedni egyedül sehova a városban, ami így utólag megítélve nem feltétlen volt egy jó döntés.
Hogyan tovább? Mi a következő?
Ez az a kérdés, amit jelenleg mindenki feltesz nekem. Egyelőre itthon szeretnék lenni nyugodtan, nincs tervben a közeljövőre nézve semmilyen külföldi cserefélév. Japánba csak egy egész évre lehet menni, ami nekem túl hosszú lenne, ezért nem akarom bevállalni. De mindenképpen szeretnék még kimenni később Japánba valamilyen rövidebb programmal (ideálisan mondjuk 6 hétre vagy 2-3 hónapra), hogy azt is megtapasztaljam, de ez valószínűleg nem egyetemi cserefélév lenne, hanem inkább egy továbbképzés vagy working holiday. Igyekszem felkutatni a lehetőségeimet, aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.
About the Author
