Alapvetően azoknál a tárgyaknál, ahol több időpont is meg van hirdetve, magunk dönthetünk, hogy melyiket vesszük fel. A japán nyelvtan I/a, I/b, és I/c tárgyaknál viszont nem így van, ezekre a tanszék maga osztja be a hallgatókat, és kötelezően azt a tárgykódú tárgyat kell felvenni, amelyhez kerültünk.
A mi évfolyamunkon 6 kezdős csoport is indult, kettőt Hrabovszky tanárnő vitt, egyet Szemerey tanár úr, egyet Molnár tanár úr és szintén kettőt Szűts tanárnő. A beosztás egészen egyszerű elven történik: névsor alapján. Azzal viszont számolni kell, hogy idő, mire ez a lista megjelenik. A beiratkozáson (augusztus 30-án) azt ígérték, hogy a hétvégén felkerül a beosztás a tanszék honlapjára, így vasárnap este folytak a tippelgetések és a mémek a Messenger-csoportban, hogy felkerül-e éjfélig a lista. Spoiler: nem került fel, végül hétfő reggel 7 óra körül lett meg, hogy ki melyik csoportban fogja eltölteni az elkövetkezendő egy évet. Így egy nappal a tárgyfelvétel előtt szeptember 4-én volt, akinek borult a teljes órarendtervezete. De nézzük a jó oldalát, még mindig maradt több mint 24 óra újratervezni.
A hat kezdős csoporton túl indult egy haladós csoport Lázár tanárnővel. Ehhez volt a beiratkozás után egy rövid szintfelmérő. A szintfelmérőt nem kötelező megírni, akkor ajánlott, ha valaki nem biztos benne, hogy a kezdős vagy a haladós mintatervvel járna jobban. Aki elég magabiztos (mert van mondjuk egy erős N4-es tudása, N4 vagy magasabb szintű sikeres JLPT-je, netán érettségizett japánból), annak csak annyi volt a dolga, hogy írjon egy e-mailt a beosztást összeállító tanárnak (nálunk ez Molnár tanár úr volt), hogy a haladó csoportba szeretne kerülni. De persze nem igazán lehet veszíteni azon, ha magabiztosan is megírjuk a tesztet. Még azt hangsúlyoznám, hogy a szintfelmérő alapján történő beosztás egy javaslat. Végső soron magunk döntünk, és lehet jelezni, ha a kezdőbe osztottak be, de haladóba szeretnénk menni, esetleg fordítva.
A beiratkozás után ninja üzemmódban megfigyeltem, hogy miből áll ez a szintfelmérő, mivel már vagy két éve kérdezgettem a károlis ismerőseimet, de senki nem tudta megmondani, hogyan kell elképzelni a tesztet. A nyelvtani rész leginkább úgy nézett ki, mint az osztályozóvizsgán a Minna no Nihongo-féle feladatok. Partikulákat kellett beírni, mondatba illő ragozást kiválasztani vagy beírni. A végén pedig volt egy pár soros fogalmazás, ahol három téma közül lehetett választani. Szóval erre lehet számítani, ha valaki úgy készül, hogy szintfelmérőt ír.
A kezdős csoportok az első két félév alatt a Genki I. és II. tankönyveket veszik át a heti három nyelvtanórán, ami lefedi az N4-es szintet, a végén már olyan mumustémák is előkerülnek, mint a passzív és a műveltető szerkezet vagy a tiszteleti nyelv. A Genki 317 kanjit is megtanít, amit majd a szövegolvasás visz tovább. Az első nyelvtanra erősen ajánlott a hiraganákat és a katakanákat, de különösen a hiraganákat megtanulni, mert lehet, hogy az elején még segít a rōmaji (ez lehet tanárfüggő is, nem vagyok biztos benne, hogy mindenkinél van), de mire az átírás eltűnik, addigra már a kanjikat kell tanulni, és egy idő után el lehet veszni, ha nincsenek meg a kanák. A nyelvtant is érdemes az órán kívül gyakorolni, szavakat tanulni, mert gyors a tempó, és könnyen bele lehet esni abba a hibába, hogy felszínesen megtanuljuk a vizsgára, ami elvárás, aztán gyorsan el is felejtjük a megtanultakat a vizsga után, és a végén rájövünk, hogy nem sikerült az egyetemen úgy megtanulni japánul, ahogy szerettünk volna. De sok befektetett munkával igenis el lehet jutni magas szintre a szakon, szóval semmiképp sem elrettentésképp mondom.
A haladós csoport az An Integrated Approach to Intermediate Japanese című könyvet használja a nyelvtanokon, ami N3-as nyelvtanokat tanít különböző szövegeken keresztül. De az óráról majd úgyis lesz részletes tárgyleírás japán nyelvtan III. cím alatt.