Ebben a posztban igyekszem mindent leírni, ami a pályázást és a kiutazáshoz szükséges ügyintézést érinti. Szóval ha valaki arról szeretne olvasni, hogy milyen volt Dél-Koreában, érdemes a következő posztra ugrani, ez inkább azoknak lesz hasznos, akik most szeretnének majd pályázni, habár azóta bármi változhatott.
Pályázás
Eredetileg az 5. félévben terveztem a koreai ösztöndíjat megpályázni, viszont végül úgy döntöttem, hogy jobb lesz erre a 3. félév. Például hátrányt jelenthet a pályázásnál, ha már valaki volt Erasmuson, meg azt sem tudtam, hogy a 4. félévben mikor térnék vissza Németországból (elvégre hivatalosan szeptember 30-áig tart náluk a félév), illetve azért az is befolyásolt, hogy a szobatársam is meg akarta pályázni a 3. félévre a tajvani ösztöndíjat. Meg abba is belegondoltam, hogy lehet, hogy ha elindul a koreai szak, akkor máris nem lesz olyan könnyű bekerülni, mint korábban, hiába van majdnem 20 hely.
A felhívás február vége felé került fel, március 10-éig kellett pályázni. A KRE BTK honlapján a Karunkról/Nemzetközi kapcsolatok/Overseas Student Exchange alatt találni meg a felhívásokat, itt részletesen felsorolnak mindent, hogy miket kell csatolni. Nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni, mert kérnek a motivációs levélen, önéletrajzon és jelentkezési lapon túl olyan kreditindexigazolást is, amihez el kell látogatni a TO-ra. A pályázáshoz egyébként kell egy B2-es nyelvvizsga angolból (ezt meg lehet csinálni a KRE Idegen Nyelvi Lektorátusán is), illetve legkorábban a harmadik félévben lehet kimenni.
Négy koreai egyetemet lehetett megpályázni, ebből a Dongguk és a Soongsil Szöulban vannak, a Keimyung Daeguban, egy vidéki nagyvárosban (2,3 millió fő), a Handong pedig egy vidéki kisvárosban (500 ezer fő), Pohangban. Szöulról azt mondták, hogy nagyon drága, így inkább a másik két egyetem között vacilláltam. A Keimyungról volt egy ismerősöm, aki ősszel cserediák volt Magyarországon, és ő azért ajánlotta nekem a Handongot, mert – mivel az egy nagyon-nagyon-nagyon keresztény egyetem – talán ott könnyebben szerezhetnék barátokat anélkül, hogy elmennék bulizni vagy inni velük. A másik szempont az volt, hogy mivel nagyon vidéken van, ez volt a legolcsóbb is, valamint tudtommal az egyetlen egyetem, ahol van lehetőség olyan koliba kerülni, ahol a szobához külön vécé és zuhanyzó tartozik, és nem közös az emeletnek.
Március vége felé volt interjú Teamsen, egy szerdai napra esett, épp csak odaértem utána a művtöri második felére szerencsére, és csak a kerámiák bevezetéséről maradtam le. Az interjú angolul volt, mert ilyenkor azt is nézik, hogy boldogulunk-e a kommunikációval. Mindenképp érdemes utánanézni alaposabban az egyetemnek, amit első helyen megjelöltünk, és tudni mondani legalább egy-két tárgyat, amit valószínűleg felvennénk, mert ezzel látják, hogy tényleg érdekel minket a cserefélév, és nem csak félvállról megpályáztunk valamit. További jópont a pályázásnál, ha meg tudunk fogalmazni valamilyen kutatási témát vagy területet, ami érdekel és kötődik az országhoz, mert az akadémiai célokat mindig támogatják.
Az interjú jól ment, viszont ott közölték velem, hogy ha változtatok a sorrenden, és a Keimyungot jelölöm meg elsőnek, akkor lehet, hogy tudok koreai állami ösztöndíjat kapni, és volt 24 órám eldönteni, hogy akarok-e változtatni a sorrenden. Alapvetően úgy készültem, hogy nem kapok a szokásos tanulmányi és egyéb ösztöndíjakon túl plusz pénzt a koreai útra, és az egészet magamnak fedezem, mert ezt hallottam másoktól, de kiderült, hogy van a koreai államnak egy olyan ösztöndíja, amit jó motivációs levéllel és önéletrajzzal meg lehet kapni, csak a Handong büntetésből ki van/volt zárva belőle (bár elvileg már nem sokáig). Viszont mivel kevés információm volt Daeguról, és már voltak szaktársaim, akikkel együtt tudtam menni a Handongra, végül úgy döntöttem, hogy nem változtatok a sorrenden.
Pár nappal később vissza is jeleztek, hogy sikeres volt az interjú, nominálni fognak a Handongra és március 20-án még tartottak egy tájékoztatót is a legfontosabb tudnivalókról. Ezután pedig kezdődött a sok ügyintézés.
Tennivalók a kiutazásig
Április 25-én érkezett az első e-mail a Handongtól a cserefélévvel kapcsolatban. Ebben szerepelt, hogy miket kell leadni a jelentkezéshez. Ezek között szerepelt a továbbra is a TO-ról kikérhető igazolás az eddig teljesített kreditekről, az útlevél beszkennelve, egy ID-kép, egy tanári ajánlás, illetve a Handong Honor Pledge, amiben aláírjuk, hogy tiszteletben tartjuk a keresztény értékeket és nem terjesztünk más nézeteket Koreában.
A jelentkezéshez szükséges dolgokat június 15-éig kellett leadni, és június 21-én küldték az Acceptance Lettert, azaz hogy tényleg elfogadták a jelentkezésünket. Nem tudom, van-e bármennyi esély arra, hogy visszautasítsák a jelentkezést, valószínűleg nem sok, de nem mertünk eddig repjegyet foglalni, ami így jó drága lett. De erre még visszatérek majd.
Arról is küldtek külön e-mailt, hogy a kiutazáshoz kell MMR (kanyaró, mumpsz és rubeola) oltás vagy igazolás, hogy megvolt (ehhez elég volt a gyerekkori oltásos könyvet csatolni, csak kérték, hogy írjuk rá angolul is, hogy mi micsoda, nem kellett hivatalos fordítás), illetve egy tüdőröntgen is kellett, hogy nincs TBC-nk, ehhez küldtek egy kitöltendő papírt. Elvileg legkorábban 1 hónappal a kiutazás előtt kellett megcsinálni, de elfogadták a 2 hónappal korábbi igazolást is, ha jól tudom. A háziorvostól kaptam beutalót a tüdőgondozóba, oda pedig időpontot, minden gond nélkül megcsinálták a vizsgálatot és a doktornő kitöltötte nekem a papírt, úgyhogy jó tapasztalatom volt a Kispesti Tüdőgondozóval (attól eltekintve, hogy vagy három szúnyog megcsípett a váróban így július végén).
A vízumhoz szükséges dokumentumokat június 27-én küldték e-mailben (nem tudom, hogy postázták is végül vagy sem, de nekünk kellett kinyomtatni az összes papírt, mert időben egészen biztosan nem érkeztek meg postán, de lehet, később sem). Telefonon lehetett időpontot kérni a Koreai Nagykövetségre, meg ki kellett nyomtatni és kitölteni egy 5 oldalas vízumjelentkezési dokumentumot. Voltak benne bizonytalanságaim, és amikor felhívtam a nagykövetséget, azt mondták, hogy telefonon nem segíthetnek, majd személyesen megbeszéljük, amikor leadom. Ez úgy nézett ki, hogy végigmentünk az üresen hagyott helyeken, és az ott dolgozó koreai kolléga mutatta és segített, hogy mit kell kitölteni és mit kell odaírni, de sok mindent üresen hagytunk, hogy az nem fontos.
Emiatt eléggé stresszelt, hogy nem fogják-e emiatt elutasítani a vízumkérelmet csupa üresen hagyott hellyel, mivel 2 hetet mondtak az elbírálásra, és kevesebb mint 4 hét múlva már repültünk. De egy hét múlva már fent volt az internetes adatbázisban a vízumunk, ahonnan le lehetett tölteni és kinyomtatni. (Mondjuk nem rémlik, hogy bárhol is elkérték volna, mindenhol az útlevelünket nézték, mert annak a számához lehetett hozzápárosítva a vízumunk, legalábbis gondolom.) Azt sem értem igazán, hogy most kell-e banki igazolás arról, hogy van 390 000 KRW értékű pénz a mi vagy a szüleink bankszámláján, mert a Handong tájékoztatói többször említették, és ezért kértem, de vízumhoz nem kellett leadni, szóval talán Magyarországon nem kell ez az igazolás. (De ez nem biztos, máig nem jöttem rá.) Az is zavart, hogy multiple entryt akartam kérni, mert mi van, ha úgy alakul, hogy egy hétvégére át akarnék ugrani Japánba, de csak single entryt engedtek, és azt kellett készpénzben kifizetni. Utólag kiderült, hogy Koreában kaptuk az ARC-kártyánkat, és ez funkcionál multiple entry vízumként.
Volt egy tájékoztató Zoomon, amit a cserediákokért felelős kinti ügyintéző tartott, illetve érkeztek a további e-mailek például a kinti Neptunba, azaz a HisNetre való regisztrációról (azt is külön kérték, hogy memorizáljuk az azonosítónkat, ami egy 8 számjegyű szám), illetve az előre befizetendő díjakról, mint a kolidíj. (Meg néhány e-mail-váltás, hogy abba a koliba szeretnénk beosztva lenni, ahol jár a szobához külön mosdó.) A tárgyainkat is még júliusban kellett felvennünk, és bár volt egy előjelentkezés, nem bíztam benne teljesen, és inkább felkeltem aznap hajnali háromkor a mi időnk szerint. (De valamilyen szinten feleslegesen, mert működött a rendszer és feljelentkezett automatikusan a tárgyakra, csak én a Neptunon szocializálódtam, úgyhogy nem számítok arra, hogy működik.)
Előre el kellett utalni az egész féléves kolidíjat (kb. 800-850 000 KRW kolitól függően), illetve az orientációs hét díját (kb. 350 000 KRW), meg a bedding set árát (80 000 KRW). Ezeket Wise-on keresztül tudtuk elutalni. Ha jól emlékszem, nem volt díja a Wise-regisztrációnak, csak az utalásért számolt fel valamennyi díjat, ami nem volt vészes. A fizikai kártyát nem rendeltem meg, amit kicsit bántam, mert néha hasznos lett volna, de boldogultam a rendes OTP-s bankkártyámmal.
A repjegy szintén nagyon stresszes volt. Ha már van közvetlen járat, nem akarunk átszállni, főleg mert az első repülésem volt, és nem akartam még az átszálláson is stresszelni. Hárman mentünk együtt, és egy utazási irodán keresztül foglaltunk jegyet. Viszont az egyik hétről a másikra nagyon elszállt a jegyek ára, eleve későn kezdtük intézni, mivel későn jeleztek vissza, hogy tényleg elfogadták a jelentkezést, és így 320 ezer helyett 470 ezer Ft-ból jött ki a jegy (oda-vissza összesen). Ebben az is közrejátszott, hogy a LOT légitársaság, amivel mentünk, random törölt egy járatot azokban a napokban, amikor foglalni akartunk, és így a helyek is gyorsan elfogytak, az árak pedig gyorsan az egekbe szöktek. (Megjegyezném, hogy a LOT ugyanezt hazafelé is megcsinálta, és egyszer csak november végén jött az e-mail, hogy a járatunk 16-áról átkerült 18-ára, mert a 16-ait törölték, és újra kellett foglalnunk a szöuli szállást, meg átszervezni a programot. Valószínűleg mindig meghirdetnek két vagy több járatot, és csak az egyiket indítják el, hacsak nem telik meg mindkettő. Szóval ezzel érdemes számolni, mert bármikor törölhetnek egy repülőt, és fognak is.)
Az utazási irodától kértünk biztosítást is az utazásra meg még kb. 3 napra, a félév idejére a koreai biztosítást választottuk, mert az jelentősen olcsóbbnak tűnt. Viszont hiába érdeklődtem meg, hogy mikortól lép ez érvénybe, és mondták, hogy már aznaptól, igazából csak kb. két hét múlvától voltak érvényesek a biztosítások, úgyhogy ezzel érdemes számolni. A koreai nemzeti biztosítás (NHIS) mindenkinek kötelező befizetni – akár van magyar biztosítása, akár nincs, néhány kivételes ország van, pl. Franciaország, akiknek nem kötelező –, nekünk havi 75 000 KRW körül volt, illetve az első adagban duplán kellett fizetni. A hónap 25. napjáig kell befizetni, és jó esetben már 20. körül megérkeznek az OIA irodájába, de nekünk elsőnek csak 23-án jött meg, és elég stresszes volt, hogy hogy tudjuk befizetni, mert a koreai bankkártya még nem jött meg, Wise-ról nem lehetett elutalni, és azt valamiért elfelejtették mondani, hogy bármelyik GS25-ban vagy kisboltban be lehet fizetni, pl. ami a kampuszon van. (Ezt egy olyantól tudtam meg, aki korábban volt kint, mert pánikolva ráírtam, aztán kiderült, hogy apró betűkkel rá van írva a számlára, hogy úgy is be lehet fizetni. Szóval ilyenkor mindig felvettem a GS25 ATM-jében a készpénzt, és azzal befizettem. (Nem túl gazdaságos, mert az is felszámol 4-6000 KRW költséget, majd az OTP még levon 3000 Ft-ot pár nap múlva, de háromszor kibírtam.) Az NHIS biztosításon kívül kell egy privát biztosítás, amit itthon is lehet kötni, ha Koreában kötjük, akkor pedig nekünk 60 000 KRW fél évre, ez kb. fedezi azt a részét a kiadásoknak, amit az NHIS nem, ha valami baj történik.
Ennyit nagyjából a kiutazás előtti dolgokról, a következő posztban folytatom onnan, hogy felszálltunk a repülőre augusztus 17-én.