Ebben a záróposztban összeszedtem mindenféle kultursokkot, megfigyelést, érdekességet, meg olyan dolgokat, amikre nem számítottam. A sorrend nagyrészt random lesz, úgy írtam őket, ahogy eszembe jutottak. Úgy érzem, hogy több a negatívum, mint a pozitívum, de van egy csomó neutrális érdekesség is, és szerettem volna ezeket is leírni. Van több olyan dolog, amiről nem tudom, hogy általában igaz Koreára, vagy csak a Handong egyetemre, szóval mindenképp érdemes fenntartásokkal kezelni ezeket. A lista bővülhet még, ahogy eszembe jutnak még érdekességek. A végén pedig lesz egy összefoglaló a kint töltött félévről.
- Nyáron kint párás meleg van, bent pedig annyira nyomatják mindenhol a légkondit 23-24 fokon, hogy pulcsiban is fáztam, illetve éjszaka is ment a szobában. (Itthon kizárt, hogy légkondival aludjak.)
- A boltban néhány melegítős kajához és instant leveshez ingyen pálcika jár a kasszánál.
- Szinte semennyi effortba nem került átállni arra, hogy a földszintet számoljuk az első emeletnek.
- Nyáron repkednek az udvaron akkora lódarazsak, mint a mutatóujjam, és a koreaiak is félnek tőlük.
- A Handongon nagyon sok couple volt, cukik voltak.
- A pároknál jellemző, hogy hasonlóan öltözködnek, és valamilyen közös ruhadarabot hordanak.
- Viszont mindent megtesznek, hogy ne juthassanak be egymás szobájába, külön emeleten vannak a fiúk és a lányok elszállásolva, ahova tilos belépni is az ellenkező nemnek. A mi kolinkban külön liftet és külön lépcsőházat használtak a fiúk és a lányok.
- A legtöbb étterem 2-től 5-ig zárva van, mert sziesztáznak, és csak az ebéd és a vacsora időszakában vannak nyitva.
- A kampuszon egy-két helyet leszámítva mindenhol volt önkiszolgáló tábla, ahol fizetni lehetett, illetve kaját vagy italt rendelni.
- A Burger Kingben minden rendeléshez adnak egy kis tasakos ketchupot (aki nem kérte, bedobhatta egy kis pohárkába a pulton, és aki akart, vehetett onnan többet), a nuggetshez pedig mézes mustáros szósz jár, amiért nem kell külön fizetni.
- A koreaiak mindent jéggel isznak. Az italok jeges verziója (jegeskávé, jegestea, jeges forrócsoki stb.) előbb szerepel a rendelős opcióknák, mint a meleg verzió.
- Azt hittem, hogy csak nyáron járnak folyamatosan fagyizni, de 0 fokban is ugyanúgy mennek fagyit venni.
- Pohangban nagyon durván vezetnek a busz- és taxisofőrök, remeg az egész kocsi, rosszul lehet tőle lenni.
- A buszt le kell inteni, vagy legalább nagyon egyértelműen jelezni, hogy fel fogunk szállni, mert ha nincs mozgolódás a buszmegállóban, akkor nem áll meg a busz.
- Magyarországhoz képest nagyon drága a vonat.
- Magyarországhoz képest olcsóbb a taxi.
- De ha sok csomagunk van, akkor nem biztos, hogy elvisz a taxi.
- Voltam olyan buszmegállóban, ahol fűtött pad volt. De jellemzően az aluljárót is fűtik valamennyire télen, hogy jobb idő legyen ott, mint kint.
- Fizetni kellett a hűtőhasználatért a kolinkban, de a mosogatószer és a kézfertőtlenítő ingyen volt. Illetve volt vécépapír is a lounge-ban afféle kéztörlőnek.
- Rengeteg 1+1 és 2+1 akció van, azaz kettőt vesz, egyet fizet, vagy éppen hármat vesz és kettőt fizet.
- Illetlenségnek tűnik nyilvános helyen [nem a vécében] orrot fújni, és ha nem is mondják, de elgondolkodnak rajta, hogy most tényleg a tanteremben fújja ki valaki az orrát, eww. (De a bácsik simán az utcára köpnek.)
- Elfogadott viszont szipogni. Az agyamra mentek vele néha.
- Szintén általános maszkot hordani, ha valaki kicsit is meg van fázva.
- Mindent megfigyelnek. Csak a mi folyosónkon volt a koliban 5 kamera, de azt is szkennelni kellett a Handong Campus appban, amikor kiléptünk a koliból (különben nem engedett vissza az ajtó), és az alkalmazásban vissza is lehetett nézni, hogy hány órakor mentünk ki és jöttünk vissza.
- A tanteremben is be kellett szkennelni egy QR-kódot a padon, hogy tényleg ott voltunk az órán. De a tanárok nem bíznak ebben a rendszerben és inkább névsort olvasnak, amivel elmegy az órából az első öt perc egy 60 fős előadásnál.
- Ugyanis gyakorlatilag minden tárgynál a jegy 10%-át az teszi ki az órai jelenlét.
- Nem tudom, hogy csak én fogtam ki mindig rossz csoporttársakat, de borzasztó volt nagyobb csoportban dolgozni koreaiakkal. Úgy éreztem, hogy csak akkor hajlandóak bármit dolgozni a projekten, ha leülünk együtt egy kávézóban, hogy akkor most dolgozunk a projekten, és egyedül nem foglalkoztak vele, hiába dobtam be a csoportba, hogy milyen feladatokat kéne megcsinálni.
- A Handongon az 5 tárgy/félév a normális.
- Egy tárgy heti 2 tanórát jelent.
- Meglepően sok ételhez járt kés és villa, nem csak pálcikával lehetett enni a menzán.
- A koreaiak sokszor esznek egy közös tálból csoportosan.
- Szinte soha nem csomagoltatnak el maradékot. Amit nem esznek meg egyben, azt kidobják, és kész.
- Nem igazán kapni olyan sztenderd péktermékeket, mint itthon (kenyér, kifli, zsemle), legfeljebb édességek vannak pékterméknek.
- Nem kaptam immunerősítő étrendkiegészítő vitaminokat, azt mondta a gyógyszertáros, hogy csak C-vitamint szoktak szedni ebből a célból.
- Szintén nem kaptam a Daiso boltban spray dezodort, csak golyósat.
- A koreaiak szinte semennyi gyümölcsöt nem esznek. Sokkal drágább is, mint Magyarországon, és nem is finom, mert ízetlen a koreai gyümölcs.
- Úgy éreztem, hogy a tanárok sokkal távolabb állnak a diákoktól, mint itthon, és nem szabad őket semmiben megkérdőjelezni, és úgy éreztem, hogy azzal is csak a terhükre lennék, ha valamilyen kutatásban kérném a segítségüket.
- Sokan minden étkezés után fogat mosnak. A repülőn is volt sok koreai, és ott is folyton sorban álltak az étkezések után a vécéhez, hogy fogat moshassanak.
- Míg a magyar reptéren csak a feladott bőröndöt mérték le, Koreában minden csomagot lemértek, és kifizetettek minden pluszt, vagy éppenséggel kipakoltatták a plusz kilókat.
- Máig élénken él a fejemben a zene, ami Szöulban szól, ha jön a metró.
- Főleg a reptéren tapasztaltam, hogy addig nem hajlandóak megmondani azt sem, hogy jó helyen vagyunk-e, amíg nem kerülünk sorra a sorszámunkkal. (Tehát például nem árulják el, hogy ebben az irodában kell-e leadni egy adott kártyát, csak ha kivárod a sorodat, azaz az előtted váró 13 embert.)
- A lámpák el vannak fektetve vízszintesen, a zebrák sokszor sárgák, a gyalogosoknak ki van jelölve a zebra egyik és másik oldala odafele és vissza, illetve a gyalogoslámpák szinte mindenhol vissza is számolnak (egy olyanra emlékszem, ami csak villogott).
- A Kakaotalk elengedhetetlen Koreában, mert mindenki azon keresztül kommunikál. Ugyanakkor az Open Chatben folyton letilt, ha külföldi telefonról regisztrál valaki. Koreai SIM-kártyával megjavul, de én nem vettem ilyet, úgyhogy majdnem egy hónapig nem tudtam belépni semmilyen információs Open Chatbe, majd miután megjavult és beléptem néhányba, megint letiltott, de akkor már legalább olvasni tudtam az üzeneteket, csak írni nem.
- A vicces feliratok tényleg léteznek („Beware not to collapse”, „Only FEMALES are allowed to use these stairs.”)
- Voltam rush hourben metrón, amikor alig sikerült benyomorgatniuk mindenkit, nem volt fun.
- A metrón tényleg szabadon hagyják az időseknek/terheseknek szánt üléseket, és sok ilyen ülés van.
- Meglepően sokszor egy helyiségben van a vécé, a kézmosó és a zuhanyrózsa, és így teljesen szokványos összevizezni a vécét vagy a mosdókagylót.
- A sok gombos okos vécék léteznek.
- De a guggolós squat toilet továbbra is megtalálható az egyetemen.
- Van olyan vécé, amibe nem szabad beledobni a vécépapírt.
- Szinte mindenhol volt vízautomata, még a hotelben is.
- A legtöbb kajáldában annyi rizst lehet szedni, amennyit akarunk.
- A hagyományos koreai piacon hatalmas a tömeg, hiába nagy a piac területe is.
- Télen is láttam rövidnadrágban meg zokni nélkül papucsban koreaiakat a szabadban.
- Nagyon sokszor esznek éjfél és hajnali 1 körül is a koreaiak, imádják az éjszakai kajálást, külön étkezésnek számít a yashik.
- Meglepően sokan nem beszélnek (jól) angolul az egyetemisták között sem, hiába kötelező nekik angolul is végezni tárgyakat.
- Ennek ellenére, ha már csak a gyanúja felmerül, hogy nem értettünk valamit abból, amit koreaiul mondtak, megpróbálják tört angollal elmondani.
- A Handongon az első évben nincs az embereknek szakja, csak általános tárgyakat végeznek, majd utána választanak két szakot.
- A szakok közül a biológia valamiért life science néven fut, amit mindig viccesnek találtam, akárhányszor említették nekem.
- Tényleg K-pop szól az üzletekben.
- Az infók Szöulban koreaiul, angolul, japánul és kínaiul szoktak elhangozni pl. a metrón vagy a vonaton. De múzeumokban is gyakran találkozni japán és kínai feliratokkal.
- Az online rendelt cuccok gyakran 1-2 napon belül megérkeznek.
- Nagyon büszkék a koreaiak a koreai kultúrára, a gazdasági fellendülésre, a koreai írásrendszerre stb.
- Az emberek mindent megtesznek, hogy minél kisebb bőrfelületüket érje napsütés.
- Tapasztaltam is, hogy jellemző a társadalomra a negatív motiválás, azaz nem a jutalmak vannak előtérben, hanem a büntetések, amikor valaki nem jól csinál valamit. Akkor büntetőpontok járnak, kirúghatnak. A közgazdaságtanórán többször elhangzott, hogy ha nem tanulunk, akkor meg fogunk bukni.
- A kampuszon nem jellemző, de kisvárosokban előfordul, hogy megnéznek az utcán, mert külföldi valaki. Meg a kisgyerekeknek kifejezetten érdekesek szoktak lenni a külföldiek.
- Az animékben látott iskolai fesztivál létezik és Koreában is olyan, mint az animékben. (Maidnek öltözött srácok is voltak.)
- Imádnak klubokhoz, csoportokhoz és közösségekhez tartozni.
- Valamiért a legtöbb külföldi diák Indonéziából származott.
- Nincsenek olyan palackok, amikről nem jön le a teteje.
- Nincs nyári időszámítás és óraátállítás. Amikor itthon átállították az órát október 27-én, hirtelen 7 órából 8 óra lett az időeltolódás.
- Az egyetemen nincs vizsgaidőszak, egy héten van az összes midterm és egy héten az összes final, majd vége a szemeszternek.
- A koli sokkal drágább, mint itthon.
- A kimchi meg a csípős kaja nagyon általános. Ami nekem már csípős, arra ők csak azt mondják, hogy édes, és ezért nem is bízom abban, ha egy koreai azt mondja, nem csípős egy étel.
- Járda csak a nagy utcák mentén van, a kisebb utcákban az út szélén lehet sétálni és reménykedni, hogy nem ütnek el.
- Vannak tanárok, akik nemzeti ünnep miatt elmaradó óra helyett videóleckét tesznek fel, de volt, aki behívott a tanterembe az államalapítás ünnepén. Olyanról is hallottam, hogy egy tanár szombaton pótolt órát.
- Több olyan koreai sráccal is találkoztam, aki szerette és élvezte a kötelező katonai szolgálatot.
- A tipikus koreai pizzán bulgogi, azaz sült sertéshús van. Olyat is ettem, amin volt egy szelet főtt krumpli. (Ez simán labdába rúg az ananász mellett szerintem.)
- A hét vasárnappal kezdődik. Anno azt hittem, ez csak a naptárakban van így, de aztán belekeveredtem egy olyan félreértésbe, amikor egy vasárnap jövő hétről beszéltünk, és a többiek a 7 (szerintem 8) nap múlva kezdődő hetet értették.
- A koliban az ágyban van matrac, de az leginkább azt az érzést próbálja visszaadni, mintha a földön aludnék egy hagyományos koreai házban.
- Az egész kampuszon nem lehetett alkoholt kapni.
- Egy-két elkülönített hely volt, ahol szabadott dohányozni.
- A PDA (public display of affection), azaz például a csókolózás is tiltott volt a kolik területén.
- Elméletben feljelenthetünk valakit szexuális zaklatásért, ha kellemetlenül érezzük magunkat attól, ahogy ránk nézett.
- Van olyan tanár, aki minden óráját bibliai részlettel kezdte.
- Akikkel beszélgettem, nagyon sokan mondták a NewJeanst a kedvenc bandájuknak.
- Sok olyan kérdőívet osztottak meg az Open Chat-es Kakao-csoportokban, amiket nem lehetett elérni, csak handongos e-mail-címmel.
- A diákok ténylegesen használták a handongos e-mail-címüket.
- A koreaiak mindig tisztában vannak azzal, hogy a szemeszternek hanyadik hetében vagyunk, és számmal hivatkoznak rá, hogy a 10. héten lesz az őszi fesztivál stb.
- A Google Maps nem tud Koreában utat tervezni. Nem tudom, a tömegközeledésre vonatkozó adatai mennyire pontosak, de gyalog és kocsival nem opció tervezni.
- Simán lehet valakinek 4-5 vizsgája két napon belül a midterm vagy a finals hetekben.
- Minden tárgyamon nagyon egyértelmű volt, hogy mi a követelmény, ami felüdülés volt néhány otthoni tárgyam után.
- A teamben volt CC program, ami a campus couple-t takarja, azaz véletlenszerűen összepárosították a fiúkat és a lányokat, és különböző feladatokért jártak pontok (például menjetek el együtt konditerembe, írjátok meg egymásnak, hogy ma mit reggeliztetek, menjetek el a tengerpartra stb.), és a végén hirdettek győztest.
- Az igazgató addig sosem volt hajlandó elkezdeni a beszédét, amíg nem vittek elé egy állványt.
- Szombatot leszámítva minden este volt a koliban egy hangosbemondós bejelentés 22:50-kor, 23:00-tól pedig roll call, azaz végigmegy valaki a szobákon, hogy ott vagyunk-e, mert a koreaiaknál ez pluszpontot jelent ahhoz, hogy átkerüljenek egy még jobb koliba.
- Szinte mindenhol lehet kártyával fizetni, a közlekedési kártyára és a mosókártyára viszont csak készpénzzel lehet tölteni a kisboltokban.
- Többször láttam a liftben a telefonján webtoont/manhwát olvasó srácot.
- A koreaiaknak nagyon fontos, hogy megjegyezzék mások nevét és igyekeznek is azon szólítani, hogy gyakoroljanak.
- Mindezek ellenére legalább 4 változatát láttam a nevemnek. Kint a Balut használtam, mert egyszerű és rövid, de koreaiul 바루, 벌루, 발루 és 발로 formában is írták nekem chatben. (A japánok viszont konzisztensen バルくん-nak hívtak és írtak.)
- Teljesen kiszámíthatatlan, hogy egy csapot felfele, lefele vagy oldalra kell elmozdítani ahhoz, hogy jöjjön belőle a víz.
- A vonaton nem ellenőrzik a jegyünket, csak azt nézik, hogy minden ülés üres-e, ahova nem vettek jegyet.
- A KTX vonatokon a kocsik között van hely a bőröndök tárolására (és nem lopják el őket).
- Ha elhagyunk bármit, azt sem szokták elvinni. (Egyik szobatársam a bankkártyáját hagyta el egy kisboltban Szöulban és másnap is ott volt még.)
- Azt viszont mondták, hogy a kevésbé értékes tárgyainkra vigyázzunk, mint például az esernyő, mert az fogyóeszköz.
- Van, ahol úgy osztályoznak a tanárok, hogy a legjobb akárhány százalék kap A+-t, és így egymáshoz képest értékelik a diákokat, nem pedig a dolgozaton elért százalék alapján. Ami rosszul hangzik, de például a team professorunk fizikát tanít, és azt mondta, hogy ha nem így értékelne, akkor szinte egyáltalán nem lenne A+, mert olyan rosszul sikerülnek a dolgozatok általában.
Összességében azt mondanám, hogy volt sok jó dolog Koreában és sok mindent élveztem, de ha összeszámolnám, hogy hány jó napom volt, és hány olyan napom volt, amikor örökkévalóságnak tűnt, mire szabadulok onnan, akkor az utóbbi jelentős túlsúlyban lenne. (Mondjuk főleg a szobatársaim nehezítették meg a kinti életet.) Később úgyis csak a jó emlékek maradnak meg, kicsit igazából már most is, de nem szeretném akkor sem úgy leírni a kint töltött félévet, hogy milyen csodálatos volt minden. Nem mennék még egyszer (meg azért nem is jelentkeztem Japánba, mert semmiképp nem vágytam most ugyanebből egy egész évre), de nem bántam meg, hogy elmentem és megnéztem Koreát ebben a 4 hónapban.