Július 26-án hirdették ki a ponthatárokat, én 20:17-kor kaptam az SMS-t, hogy felvételt nyertem az első helyre. A Tanuljunk Japánul Facebook-csoportban viszont már 20:06-kor kint volt a poszt, hogy akit felvettek japán szakra, írjon, és beveszik a szakos Facebook-csoportba. (Illetve onnan majd a Messenger-csoportba.)
A csoportban többek között volt egy fantasztikus Google Drive, amire idővel felkerült egy csomó hasznos dolog. Például eligazítás a KRE épületeiről, a szak tárgyairól, a különböző mintatervekről, a félév menetéről, a kreditekről és még sorolhatnám. Itt van minden infó, amire egy egyetemre bekerülő gólyának szüksége lehet.
A ponthatárhirdetést ismerkedős alkalmak követték. Először is augusztus 13-án volt egy gólyatali a Városligetben a HÖK szervezésében, ahol egy rövid megnyitó után szakokra bontva láttak el a felsőbb évesek mindenféle tippel. Őszintén szólva úgy éreztem, hogy nagyon sok idő elment azzal, hogy ugyanazokat elmondták, amik a drive-on is fent vannak, és így kevesebb idő maradt arra, hogy tényleg ismerkedjünk a szaktársainkkal vagy a felsősökkel, de így is jó kis esemény volt.
Ezt követte a beiratkozás 30-án (amit egyrészt tilos kihagyni, ha valaki szeretne az egyetemre járni, másrészt vinni kell egy rakat dokumentumot és fénymásolatot, még igazolványképet is). A beiratkozás után volt a szintfelmérő a haladósoknak, azután pedig gólyaest címen átmentünk a Grundra. Ott lehetett ismerkedni, beszélgetni, inni, enni. A gólyaest kifejezetten japános hagyomány, amit a felsőbb évesek szerveznek. Én itt ismerkedtem meg például a kolis szobatársammal.
A következő program szavazás alapján szeptember 1-jén volt: egy gólyapiknik a Margit-szigeten, ami szintén kifejezetten japános hagyomány. Ezen is egész szép számmal voltunk, volt kvíz is olyan témákban, amikről majd az évek alatt tanulunk. Plusz itt is lehetett sokat beszélgetni, ismerkedni. Voltak például, akik az előző eseményekre nem tudtak eljönni, és itt találkoztak először a szaktársakkal. Bár a vidékieknek a dolgát az eléggé megnehezítette az, hogy ezen a héten még nem lehetett beköltözni a koliba.
Az utolsó esemény pedig a gólyatábor volt (a HÖK szervezésében) szeptember 7-étől 10-éig. Ezzel az egyetlen probléma az volt, hogy szeptember 11-én már kezdődött a tanítás. Meg hogy kevesebb mint egy nap alatt elfogyott az összes jegy. És így lecsúsztam róla. Szóval jó tanács: ha szeretnél menni gólyatáborba, azonnal vedd meg a jegyet, ahogy lehet.
Biztos jó volt a gólyatábor, de összességében nem érzem úgy, hogy sok mindenről lemaradtam, ez pedig annak köszönhető, hogy volt másik három alkalom ismerkedni. Nagyon örültem neki, hogy a felsőbb évesek ilyen aktívak voltak, és ennyi programot szerveztek nekünk, meg ennyire segítőkészek voltak. Úgyhogy én remélem, hogy a későbbiekben is így marad majd.