Ahogy már a tárgyfelvételes posztomban írtam, ebben félévben több olyan tárgy is volt, amire – habár nem vettem fel őket – be szerettem volna járni, mert hasznosnak tűntek és érdekeltek. A TVSZ-ben szerepel, hogy az előadásokat bárki látogathatja, a gyakorlatoknál pedig engedélyt kell kérni a tanártól, szóval ezzel lehet élni, ha valaki nem szakos tárgyakra akarna beülni, vagy szimplán fél a kredittúllépéstől.
Óra: Mai angol nyelv 1: fonetika és fonológia
Oktató: Dr. Bölcskei A.
Modul: anglisztika BA, kötelező tárgyak
Típus: gyakorlat
Kredit: (3)
Ajánlott félév: –
Aktuális félév: 2.
Ezt a tárgyat azért választottam, mert alapvetően érdekel a fonetika/fonológia és a kiejtéstanítás témaköre, és jó alapozónak tűnt ahhoz, hogy később a japán nyelvben nézzek meg hasonló dolgokat. Igaz, hogy ehhez el kellett utazni a Dózsáig, ami miatt egyébként nem igazán vonzanak sem a magyaros, sem az anglisztikás tárgyak, de szerencsére legalább volt két barátom az órán, akikkel előtte és utána tudtam beszélgetni, és nem egyedül kellett egy teljesen ismeretlen csoporthoz beülnöm.
Pár éve néztem egy oktatóvideó-sorozatot, amiből leginkább a hangok csoportosítása (stop, fricative, affricate etc.), a sonority hierarchy meg a syllable structure maradt meg. És most ezen az órán értettem meg igazán azt, hogy miben különbözik a fonetika és a fonológia. Ilyenekről főleg az első, bevezető órán volt szó, utána az angol nyelvre vonatkozó szabályokkal kezdtünk el foglalkozni.
Mégpedig az RP, avagy a brit Received Pronunciation és annak szabályai voltak azok, amiket tanultunk, illetve egy-egy megjegyzés erejéig előkerült az amerikai angol, amelyre az adott szabály csak részben vagy nem volt érvényes. Előkerültek az aszpirációra vonatkozó szabályok, a clear és dark L, megnéztük, mikor néma az R, és mikor /ju:/ vagy /u:/ az U. Aztán pedig nagyon sokat foglalkoztunk a magánhangzókkal, azon belül is főleg a hangsúlyos magánhangzóval. Hogy ez mikor tense vagy lax, hogyan függhet ez a környező hangoktól (vagy betűktől), az ezek alóli kivételek, és a kivételek alóli kivételek.
A legérdekesebb nekem a letter-sound correspondences téma volt, mert az teljesen új infó volt, hogy a leírt formából kiindulva egész jó valószínűséggel meg tudjuk mondani, hogy mi lesz annak a magánhangzónak a kiejtése. (Már ha tudjuk, melyik a hangsúlyos magánhangzó.) Tehát például ha vesszük a sit és a site szavakat, az elsőben az i covered pozícióban van a leírt formában, emiatt pedig az i betűhöz tartozó lax hangot ejtjük /ˈsɪt/, míg a másodikban free pozícióban van, és a tense verziót ejtjük /ˈsaɪt/.
Tetszett, hogy sokszor csináltunk olyan feladatot, ahol nekünk kellett felismerni a szabályt úgy, hogy kaptunk csoportosítva egy adag mintát, és észre kellett venni, mi a közös bennük – valami ilyesmiről szól a nyelvészeti diákolimpia is, csak nehezebb feladványokkal.
Viszont összességében azt mondanám, hogy ez a tárgy leginkább ezt a nyelvészeti gondolkodást tudja megtanítani, hogy hogyan keressük a szabályokat, hogyan írjuk le és alkalmazzuk őket, mintsem arra való, hogy ezután mérföldeket javuljon a kiejtésünk. Talán úgy fogalmaznám meg, hogy ezután ha ki tudok ejteni egy szót, akkor meg tudom magyarázni, hogy milyen szabályok alapján és miért ejtem úgy, de ha ismeretlen szóval találkozom, akkor továbbra is elég bizonytalan, hogy jól akarnám-e kiejteni az íráskép alapján.
Jegyszerzés
Két zh volt a félév alatt: egy mid-term test és egy end-term test, előbbi csak feleletválasztós, utóbbinál már kellett szavakat átírni IPA-ra. A jegybe beleszámított még a házi feladat is, illetve az órai aktivitás, bár úgy éreztem, hogy a legtöbben nem nagyon vagy csak alig akarnak megszólalni. Habár jegyet nem kaptam a tárgyra, azért megírtam mindkét zh-t minimális tanulással, de mindkettőnél meglett éppen az ötös alsó ponthatára, úgyhogy boldog vagyok.