Még jóval az egyetemi évek előtt hallottam olyan rémtörténeteket pletykákat, hogy az egyházismeret az egyik legnehezebb tárgy a szakon, és nagyon sokan buknak rajta, úgyhogy eredetileg nagyon féltem tőle. Aztán kiderült, hogy változnak az idők.
Óra: Egyházismeret
Oktató: Mikola B.
Modul: japán BA, kötelező tárgyak
Típus: előadás
Kredit: 2
Ajánlott félév: 5. (de amúgy nem érdemes addig várni vele)
Aktuális félév: 1.
Ugyan a mintaterv az 5. félévre írja a tárgyat, nem szokás addig elhúzni a dolgot, hanem általában az elején letudják a legtöbben a két kötelező egyházi tárgyat. Az 1. félév szokott lenni a bibliaolvasás és a második az egyházismeret, de most megcseréltem őket.
A tárgy előnye, hogy nem kell belőle vizsgázni, hanem lehet évközben jegyet szerezni, méghozzá ötöst és viszonylag könnyen. De erről majd a jegyszerzés résznél.
Már az első órán is tök szimpatikus volt a tanárnő, a hozzáállása és a tematika is. Nem térítőóráról van szó, hanem az a célja, hogy jobban megismerjük a keresztyénséget. Annak ellenére, hogy 7. osztályban konfirmáltam, és a felkészítőkre egy csomó mindent meg kellett tanulni, elhangzott sok újdonság és modern megközelítés is. Például az engem sokkolt, hogy anno nem tanították meg nekünk, hogy mi a keresztény élet a célja (a személyes kapcsolat visszaállítása Istennel).
Olyan kérdések is előkerültek, hogy van-e értelme a vallásnak a 21. században, miért nehéz ma keresztyénnek lenni, hiteles-e a Biblia, illetve miért nem támogatja az egyház a melegházasságot. Tetszett például a Szentháromság magyarázata azzal az analógiával, hogy egy háromdimenziós tárgyat hogyan képezünk le két dimenzióban – és hasonlóan az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyazon Istennek a különböző leképezése a földi világ számára. Tabutémákról is említett a tanárnő, például azt sem hallottam még, hogy a szexuális orgazmus egy ízelítő abból a boldogságból, ami mennyben van. Kifejezetten érdekes volt még a Magyarországi Református Egyház Zsinatának állásfoglalása a házasság, a család és a szexualitás kérdéseiről, ami gyakorlatilag egyidős velem, mégis ezt olvasva az volt az érzésem, hogy akár tegnap is írhatták volna.
Volt az órákon a tanárnő által szárazanyag-tartalomnak nevezett rész is, ami a kevésbé az izgalmas dolgokat jelenti, viszont muszáj ezekről is beszélni a tárgy témájából adódóan. Azonban úgy éreztem, hogy a tanárnő kihozta a maximumot, amit egy ilyen kötelező tárgyból lehet.
Rávilágított arra, hogy az életünkben természetesnek tekintett dolgok közül mi minden nyugszik keresztyén alapokon (például a nő és a férfi egyenrangú fél a házasságban), illetve arra is, hogy amiket eddig keresztyén tanításnak vagy állásfoglalásnak gondoltam, nem feltétlen feleltek meg mindig a Bibliának és a MRE által tett kinyilatkoztatásoknak.
Jegyszerzés
Ahhoz, hogy megajánlott jegyet kapjunk, három teljesítendő feladat volt:
1. Részt venni az órákon. Hiába volt előadás, aki megajánlott jegyet szeretett volna, annak három hiányzás volt engedélyezett, akárcsak egy szemináriumon. Az órákon mindig voltak kérdések, amikre röviden válaszolnunk kellett egy lapon (pl. Mit tippelünk, hány keresztyén van a világon?), és ezzel tartotta számon a tanárnő a neveket és a jelenlétet.
2. Elmenni egy református istentiszteletre, és erről írni egy 2 oldalas reflexiót.
3. Vagy készíteni egy interjút egy református lelkésszel (akár magával a tanárnővel), és erről írni egy 2 oldalas reflexiót, vagy pedig elolvasni a két megadott könyv közül az egyiket, és ennek egy fejezetéről 2 oldalas reflexiót írni. A két könyv a következő: Keller, Timothy, Hit és kételkedés (2013.), illetve Keller, Timothy, Tékozló Isten (2013.).
Az istentisztelet és az interjú is egy pozitív élmény volt, szóval elégedett vagyok a feladatokkal. (Megjegyezném, hogy őszinte véleményt és benyomásokat kér a tanárnő, és semmiféle hátrány nem származik abból, ha bármi nem tetszett az istentiszteletben, és ezt leírjuk a reflexióban.) A helyi református templomba mentem, ahol jó pár éve voltam utoljára, és tartottam tőle, hogy szúró pillantásokat kapok, hogy miért nem járok templomba, de a várakozások ellenére a régi hittantanárom rám mosolygott, az egyik rokonom, pedig mondta utána, hogy örül neki, hogy eljöttem. Az interjút pedig egy számomra kedves lelkésszel csináltam, akihez még ovi végén és általános iskola alsó tagozatában jártam fejlesztőtornára, és nagyon szerettem. Szóval nagyon örültem neki, hogy elfogadta a megkeresést, és tök jót beszélgettem vele, illetve fel mertem neki tenni az olyan kérdéseimet is, amiket szívesen megkérdeztem volna egy lelkésztől, de azért nem feltétlen mertem volna bárkihez odamenni velük.
Aki nem is próbált megajánlott jegyet szerezni, vagy nem sikerült neki teljesíteni a feladatokat, annak rendes vizsga volt. Ez Moodle-teszt a két említett könyvből (400+ oldal) és az órai anyagból, ráadásul nem feleletválasztós, hanem kifejtős kérdések, úgyhogy én erősen ajánlom a megajánlott jegyért való küzdést, mert úgy jóval könnyebb ötöst szerezni.