Mivel az irodalomért nem annyira rajongok, kicsit tartottam ettől a tárgytól, ráadásul hallottam, hogy a vizsga nagyon nehéz belőle. Aztán kiderült, hogy sokkal inkább a filozófiához áll közel. (Erről mindenki döntse el magának, hogy az jobb vagy rosszabb.)
Óra: Bevezetés az irodalomtudományba
Oktató: Mészáros M.
Modul: japán BA, kötelező tárgyak
Típus: előadás
Kredit: 2
Ajánlott félév: 1.
Aktuális félév: 1.
Az órán végigvettünk egy csomó irodalmi elméletet és irányzatot, azaz hogy ki mit gondolt az irodalomról. Így például volt pozitivizmus, szellemtörténet, orosz formalizmus, strukturalizmus, angolszász új kritika, medialitáselméletek. Míg egyesek azt mondták, hogy az irodalmi művekben arra kell rájönnünk, hogy mi a szerzői szándék; mások azt, hogy az a fontos, hogy hogyan hat ránk a mű, mire asszociálunk; megint mások szerint pedig nem lényeges az üzenet, hanem nyelvezetet kell elemezni.
Valószínűleg nem leszek népszerű a véleményemmel, de szerintem az egyik legérdekesebb tárgyunk volt az első félévben. Leginkább azt emelném ki, hogy megértettem, hogy mit jelent az, hogy bölcsésznek tanulok, és mennyivel másképp működnek a bölcsészettudományok a természettudományokhoz képest. Szintén érdekes volt, hogy az irodalmat tekintve milyen hozzáállások vannak, hiszen egy csomó mindent tapasztaltam belőle például középiskolában: a tananyagról elmondhatjuk, hogy eléggé hatott rá a pozitivizmus, hiszen meg kell tanulnunk a szerzői életrajzokat, és általában úgy tanuljuk a verseket, hogy a költő kinek írta, miért írta, milyen lelkiállapotban volt stb. Közben az érettségire meg egy olyan elemzést kellett írni, ahol semmit nem tudtunk a szerzőről, és alapvetően a szöveg felépítésén és az eszközein volt a hangsúly. Meg azt is látom, hogy az iskolán kívül népszerű az irodalom azon felfogása, amely szerint a ránk tett hatása a fontos.
12 db 45 perces óránk volt, őszintén szólva elég is volt ennyi belőle egyszerre. Néha kicsit nehéz volt követni a dolgokat, de szerintem tök jól adta elő a tanár úr az anyagot, érdekesen és humorral. Egész elfogadható jegyzetem lett belőle, csak néha a személynevekkel nem boldogultam. (Foucault nevéhez kétszer is csak felvéstem a Fukót, hogy majd utánanézek.) Az utolsó órákon összefoglalás is volt, illetve próbatesztet is mutatott a tanár úr.
Vizsga
A vizsga anyaga alapvetően a 195 oldalas szöveggyűjtemény. A szöveggyűjteményben részletek vannak a következő olvasmányokból:
1. Wilhelm Dilthey: Bevezetés a szellemtudományokba
2. Michel Foucault: A szavak és a dolgok
3. Thomas S. Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete
4. Friedrich Kittler: Optikai médiumok
5. Roman Jakobson: Nyelvészet és poétika
6. Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak
7. Taine, Hyppolite: Az angol irodalom története
8. Tolnai Vilmos: Bevezetés az irodalomtudományba
9. Jurij Tinyanov: Az irodalmi tény
10. Vlagyimir Propp: A mese morfológiája
11. T. S. Eliot: Hagyomány és egyéniség
12. William K. Wimsatt – Monroe C. Beardsley: Az intencionalitás téveszméje
13. Gerard Genette: Strukturalizmus és irodalomkritika
14. Gadamer, Hans-Georg: Az „eminens” szöveg és igazsága
15. Jonathan Culler: Dekonstrukció
16. Edward Said: Bevezetés a posztkoloniális diskurzusba
Ahogy a tanár úr is mondta, magunktól nem fogjuk megérteni az elméleteket, erősen ajánlott az órát is látogatni. Azt is javasolta, hogy olvassuk el két és félszer a szöveggyűjteményt, bár ennyire azért nekem sem volt időm és kedvem. De azért egy olvasás is tud segíteni, bár vannak olyan szövegek, amiknek látszólag nem célja, hogy az olvasó megértse őket. Némelyik tényleg katasztrófa volt. De egyes szövegek tök jól olvashatóak voltak, Propp volt talán a legérthetőbb. De Jakobson és Kuhn szövege is tetszett, meg T. S. Eliot némelyik hasonlata. Az utolsó két szöveget a vizsgához teljesen felesleges elolvasni, (bár a Dekonstrukció egész érdekesnek tűnik ránézésre a feminista kritikával), így pedig „csak” 132 oldal maradt.
A vizsga 50 kérdésből állt négy-négy válaszlehetőséggel. Nagyon részletesen bemutatta a tanár úr, hogy hogy fog kinézni a vizsga: a négy válaszlehetőség közül egy teljesen értelmetlen, egyet a saját szórakoztatására tett be (de azok tényleg viccesek voltak néha), egy úgy tűnik, mintha jó lenne, a negyedik pedig a jó válasz. Ebből úgy hangzik, mintha 50% esélyünk lenne eltalálni a választ, de sajnos nem mindig egyértelmű, hogy melyik kettő a hülyeség.
A tematika végén szerepelt 60 kérdés a szövegekhez, amelyekből 30-at tesz be a tanár úr a vizsgán. A maradék 20 között vannak például szövegfelismerésre vonatkozó feladatok (pl. idézettel vagy szövegkiegészítéssel), illetve logikai relációk (mindkét állítás igaz, elsőből következik a másik; csak egyik igaz; mindkettő igaz, de nem következnek egymásból; mindkettő értelmetlen). Felhívta a figyelmet arra, hogy az interneten terjeng valamiféle vázlat az órához, ami tele van hülyeséggel. Elég valószínű, hogy a Quizletekre gondolt. Részben felhasználtam ezeket is a tanuláshoz, de feltűnt bennük, hogy melyik kérdésnél szerepel teljesen értelmetlen válasz, vagy éppen mi van odaírva válasznak, amiről egy szót nem említett a szöveg. Szóval ha valaki csak ebből tervez felkészülni a szövegek elolvasása és az anyag megértése nélkül, az semmiképp ne számítson jó jegyre.
Ötös lett a vizsgám, amire büszke vagyok, mivel elég sokat készültem rá. Már csak azért is, mert ettől a vizsgától tartottam a legjobban. A tanár úr mondta, hogy az évfolyam fele bukni szokott rajta, és elég kevés ötös van. De azt is kiemelte, hogy nem ezek a fontos dolgok az életben, ez a vizsga nem azt méri, hogy mennyire okos valaki, hanem azt, hogy mennyire sikerült neki megtanulni az anyagot, ezért ne keseredjünk el, ha nem sikerül jól. Az pusztán annyit jelent, hogy többet kell tanulni.