A tanárnő előző félévben volt előadni a nyelvtudományi műhelyben, és ez felkeltette az érdeklődésemet a japán pragmatika iránt, aztán amikor megláttam, hogy lesz ilyen szabadon választható tárgy, akkor reménykedtem, hogy tényleg fel tudom majd venni és nem ütközik semmivel.
Óra: Pragmatics-Communication Strategies in Japanese
Oktató: Dr. Somodi J.
Modul: japán BA, szabadon választható tárgyak
Típus: gyakorlat
Kredit: 4
Ajánlott félév: –
Aktuális félév: 2.
Az egyik legjobb döntés volt a félévben ezt a tárgyat felvenni. 4 kreditért ez egy ajándék volt: érdekes, szórakoztató és könnyen teljesíthető egyszerre. Ez alapvetően egy Erasmus-kurzus, és az is szempont volt, hogy talán tudunk ismerkedni cserediákokkal – bár előző félévben például nem volt jelentkező és nem indult el a tárgy. Idén viszont felvette két koreai cserediák, illetve még heten becsatlakoztunk magyarként (plusz egy-két órára benézett egy japán cserediák is, aki nem vette fel a tárgyat). Az óra a magyar többség ellenére angolul volt persze. Arra viszont felhívnám a figyelmet, hogy ez a tárgy szerepel az alapfordítói specializáció mintatervében magyarul, szóval akik arra mennek, azoknak talán nem célszerű mindkettőt elvégezni.
A tanárnő alkalmazkodik a csoporthoz, és az órát is úgy alakítja. Idén például a két koreai cserediák alapvetően kommunikáció szakos volt, és nem beszéltek vagy tanultak japánul, ezért most főleg a különböző nyelvek összehasonlítása volt a cél: az egyes beszédaktusok hogyan működnek a japánban, a magyarban, a koreaiban, az angolban, a németben. (A német főleg azért került elő, mert volt olyan is a csoportban, aki korábban germanisztika BA-t végzett.) Illetve ennek megfelelően a tanárnő kiegészítette az ajánlott szakirodalmi listát koreai és német tételekkel.
A félévben végigvettünk mindenféle beszédaktust: bocsánatkérés, dicséretek, kérések, visszautasítások, reakció ezekre, megköszönés, aizuchi stb. A félév második felében pedig prezentációk voltak, aminek a beosztását az első órán beszéltük meg. Tényleg jó hangulatban teltek az órák, sok interaktív feladat volt (például, hogy magyarul és japánul hogyan kérnénk meg a tanárunkat, hogy írjon nekünk egy ajánlólevelet, vagy éppen hogyan utasítanánk vissza egy barátunk meghívását, milyen kommunikációs stratégiákat alkalmaznánk), illetve a koreaiakkal is sikerült összebarátkozni, és átjöttek teázni meg elmentünk együtt az ELTE koreai napjára, kicsit sikerült velük koreaiul is beszélnem.
Jegyszerzés
Egy prezentációt kellett tartania mindenkinek a félévben, és ezt értékelte a tanárnő. Az elképzelés alapvetően az, hogy választunk egy témát a félév során átvett anyagból, erre keresünk például animéből jeleneteket, és prezentáljuk, hogy ott éppen milyen stratégiát alkalmaz a beszélő a kommunikációs helyzetben. Tehát kell valamennyi szakirodalom, amivel definiáljuk az adott beszédaktust, bemutatjuk a lehetséges stratégiákat, utána pedig lehet hozni a példákat. De lehetett (volna) például magyar–japán összehasonlítást is hozni, vagy csak a magyar nyelv pragmatikájáról prezentálni a koreai közönségnek.
De volt például az iróniáról is előadás, a nihongo jōzu dicséretről és a hozzá tartozó mémjelenségről is. Sokféle témát elfogadott a tanárnő, ami legalább minimálisan érintette a pragmatika tárgykörét. Én a tárgy hatására úgy döntöttem, hogy TDK-zni szeretnék egy pragmatikai témából, és a hezitációs jelenségekről írtam egy dolgozatot, majd ennek egy részéből prezentáltam az órán: avagy milyen kognitív és szociális funkciói lehetnek a japán hezitációs eszközöknek, mint a あの、まあ、えっと、なんか és társaik.