Nem az én asztalom a művtöri. Azonban annak ellenére, hogy anno azt gondoltam, hogy ezt a tárgyat majd csak túl kell élnem valahogy, az egyik kedvenc tárgyam volt az első félévben.
Óra: Ókori és keleti művészettörténet I.
Oktató: Dr. Lázár M.
Modul: japán BA, kötelező tárgyak
Típus: előadás
Kredit: 2
Ajánlott félév: 1.
Aktuális félév: 1.
Az órán korszakonként vettük végig a művészet szempontjából jelentős tárgyi emlékeket és épületeket. Elkezdtük a Jōmon-kornál Kr. e. 13 000-től, végigmentünk a Yayoi-kori művészeten, a Kofun-koron, majd az Asuka, Hakuhō és a Nara jöttek, tehát kb. 794-ig jutottunk el. (A Heian-kor már nem fért bele.) A tanárnő mindig mesélt felvezetésképp maximum 1-2 diában a korabeli történelemről, szigorúan annyit, amennyi szükséges volt a művészet alakulásának megértéséhez. Azaz például hogy milyen életmódot folytattak akkoriban a Japán-szigetek lakói vagy hogy milyen kapcsolatot folytattak a Kínával és Koreával.
A művészettörténet szóról talán az juthat eszünkbe, hogy festményeknek az alkotóit kell majd bemagolni, de ez az óra egyáltalán nem erről szólt. Jōmon-kori kerámiákról tanultunk, kő- és csonteszközökről, dogū agyagszobrokról, Yayoi-kori bronzharangokról és bronztükrökről, Kofun-kori sírokról, freskókról, haniwákról, az Asuka kortól pedig a szentélyeken és a Buddha-szobrokon volt a hangsúly, kiegészítve egy-egy Tamamushi ereklyetartó szekrénnyel vagy emakimonóval.
A kedvenceim a freskók/falfestmények és a szentélyek voltak, bár a kofun sírok is érdekesek voltak. A freskóknál különösen a Négy Égtájőr ragadott magával (Genbu, Seiryū, Suzaku és Byakko), illetve a szentélyek elrendezése. A sintó szentélyek is érdekesek voltak, de a buddhista kolostoroknál izgalmasabb volt az, hogy a pagoda/pagodák és az aranycsarnok hogyan helyezkedik el egymáshoz képest. Ennek a segítségével például most már ránézésre meg tudom mondani, hogy az Asukadera, a Hōryūji, a Shitennōji, a Yakushiji vagy a Tōdaiji van a képen. Föcisként nekem talán az volt a leghasznosabb, hogy a fontosabb kofun sírokról és szentélyekről azt is megjegyeztem, hogy hol vannak, mikor készültek, hogy néznek ki. Csak ne felejtsem el…
Összességében olyan dolgokat tanultunk alapvetően, amik Japánban többé-kevésbé alapműveltségnek számítanak, és a japán diákok is hallanak ezekről az iskolában. Tehát nem a legapróbb részleteibe mentünk bele a művészetnek, hanem olyanokról tanultunk, amiket tényleg érdemes tudni azoknak, akik Japánnal akarnak foglalkozni.
Vizsga
A tanárnő betegsége miatt elmaradt egy-két óra, és nem sikerült befejezni az anyagot a Heian-korig, viszont ez így a vizsgába sem került be nekünk szerencsére. A diákat megkaptuk, a három nagyobb anyag összesen kb. 250 diát tett ki, aminek a nagy része kép volt. De azért a diákat nézve néha felmerült bennem néhány kérdés, amikre a választ többnyire megtaláltam az órai vázlatomban, szóval elég hasznos jegyzetelni.
16 db feleletválasztós kérdés volt a tesztben, illetve 10 képet vetített ki a tanárnő, amikhez feltett valamilyen kérdést. (Például mi a neve, milyen anyagból készült, melyik korszakban készült, kínai vagy japán minta van a kivetített bronztükrön stb.) Évszámok nem igazán voltak benne, csak hogy a korszakok mettől meddig tartottak, viszont olyan kérdések előfordultak, hogy melyik császár kérésére készült egy szobor/szentély. Azt kicsit sajnáltam, hogy kevés kérdés volt a szentélyekről és a kolostorokról, mert azokat szerettem a legjobban – de ahogy hallottam, a korábbi vizsgáknál volt olyan, hogy alaprajz alapján kellett felismerni a szentélyt.
Két napot szántam a felkészülésre, hétfőn az irodalomtudománnyal és a japán nyelvtannal párhuzamosan átnéztem a Jōmon-kortól a Yayoiig PPT-ket összevetve a jegyzettel, aztán kedden az irodalomtudomány-vizsga után egész délután művtöriztem. Elég hasznosnak bizonyult egy nagyon rövid (2 oldalas) vázlatot írni az anyagból, ahol csak felsorolásszerűen lejegyzeteltem korszakonként a releváns tárgyakat és szentélyeket. Volt pár dolog, amiben bizonytalan voltam a vizsgán, így például a narai Nagy Buddhát összekevertem az Aszukai Nagy Buddhával, ami miatt még most is falnak akarok menni, de három hibám lett ezzel együtt, szóval az ötös megvan.