Ahogy már a tárgyfelvételes posztomban írtam, ebben félévben több olyan tárgy is volt, amire – habár nem vettem fel őket – be szerettem volna járni, mert hasznosnak tűntek és érdekeltek. A TVSZ-ben szerepel, hogy az előadásokat bárki látogathatja, a gyakorlatoknál pedig engedélyt kell kérni a tanártól, szóval ezzel lehet élni, ha valaki nem szakos tárgyakra akarna beülni, vagy szimplán fél a kredittúllépéstől.
Óra: Fonetika és fonológia
Oktató: Sára B.
Modul: germanisztika BA, kötelező tárgyak
Típus: előadás
Kredit: (3)
Ajánlott félév: –
Aktuális félév: 2.
A fonetika és fonológia nem része a germanisztika minoros mintatervnek, de mivel nagyon szeretem a nyelvészetnek ezt a részét, megbeszéltem a tanár úrral, hogy bejárnék. A fő cél az volt, hogy legalább egyszer halljam a német terminológiát azokra a hangtani kifejezésekre, amiket angolul és magyarul már viszonylag jól ismerek.
Habár hivatalosan előadás a tárgy, sokkal inkább gyakorlatnak érződött, már csak azért is, mert öten vették fel a tárgyat, és abból ketten elmentek Erasmusra. Szóval a félév második felében velem együtt négy volt a maximális létszám. Meg a tanár úr adott házit is néha, amit bár nem volt kötelező megcsinálni és semmiképp nem számított bele a jegybe, de érdemes volt megnézni, mert megbeszéltük órán. De igazából nekem kifejezetten tetszett a kis csoportos óra.
Az angol fonetikához képest úgy éreztem, hogy többet foglalkoztunk a fonetika/fonológia általános részével, ami nem feltétlen csak a németre vonatkozik, úgyhogy jó ötlet volt egyszerre járni a kettőre. Illetve míg az angolnál kizárólag a brit RP szabályairól tanultunk, itt a különböző német dialektusok, nem sztenderd ejtésváltozatok, valamint angolból vagy franciából átvett szavak kiejtésénél előírt hangokról is beszéltünk. Illetve mivel a tanár úrnak a nyelvtörténet (is) a szakterülete, több olyan példát mutatott, hogy régen milyen írásmódok kerültek elő, hogyan ejthettek ki valamit régen, és abból hogyan alakulhatott ki a mai kiejtés.
Alaposan átbeszéltük, mi a fonetika és a fonológia közti különbség, átvettük a hangképző szerveket, és a magánhangzók és mássalhangzók rendszerét is. Szerintem itt értettem meg igazán, mint a különbség a tense és lax (vagy gespannte és ungespannte) magánhangzók között, illetve olyan mássalhangzók is előkerültek, amikről még életemben nem hallottam előtte (mint a labiodentális nazális hang /ɱ/, ha a fünf szóban az n hasonul az f-hez). Meg nekem az is nagyon hasznos volt, hogy a tanár úr kihangsúlyozta, hogy mennyire absztrakt az egész tudományág, és hogy gyakorlatilag egy kontinuumról beszélhetünk a hangképzésnél, és nem élesen elválasztható kategóriákról, hiába tűnhet úgy a sok táblázatból.
Nekem nagyon tetszettek az extra érdekességek, bár lehet, ha valaki nem járatos eleve a fonetikában/fonológiában, akkor néha nehéz követni, hogy az elhangzó dolgok éppen a fontos és a vizsgára mindenképpen megjegyzendő részhez tartoznak, vagy a plusz érdekességekhez. De a vizsgára úgyis a kötelező irodalomként megadott könyvből érdemes felkészülni, illetve kaptunk mintatesztet is a handoutok között.