Nem egészen arról volt szó az órán, mint amire számítottam, de nagyon élveztem a tárgyat. Szerencsére azt is sikerült megoldanom, hogy egyike legyen annak a kevés tárgynak, amikről egyszer sem hiányoztam a félévben.
Óra: A japán nyelv oktatásmetodikája II.
Oktató: Dr. Wakai S.
Modul: japán BA és MA, szabadon választható tárgyak
Típus: gyakorlat
Kredit: 3
Ajánlott félév: –
Aktuális félév: 2.
Eddig elég kiszámíthatatlannak tűnt, hogy mikor van meghirdetve a tárgy BA-soknak és MA-soknak is, előző félévben például az oktatásmetodika I. nem szerepelt a szabváljaink között. (Most már azért arra rájöttem, hogy ilyenkor azért lehet kérni is, hogy hirdessék meg a nekem megfelelő tárgykódon is, lehet, majd ezzel élni is fogok, amikor meg akarom csinálni az I.-et is.) Mesteren alapvetően nincs túl nagy választék szabválokból, szóval aki mesterre tervez menni, annak érdemes lehet nem ellőni BA alatt ezt a tárgypárost.
Az órához kell japánnyelv-tudás, nekünk oda is volt írva megjegyzésbe, hogy N3-as nyelvtudással: elvégre teljesen japánul zajlik az óra. Lassan magyaráz a tanár úr, a bonyolult szavakat elmondja magyarul is, esetleg körülírja, szóval szerintem nagyon nyelvtanulóbarát az óra. Sokat beszélgetünk kis csoportokban, arra szokta mondani a tanár úr, hogy ハンガリー語でもいいよ, de sokszor tartottuk magunkat ahhoz, hogy japánul beszélgetünk, nem magyarul.
Ez az óra nem konkrétan arról szólt, hogy például hogyan tanítsunk kanjit vagy hogyan magyarázzunk nyelvtant, az az oktatásmetodika I. tárgykörébe tartozik. A II. gyakorlatilag minden másról szól, ami a tanár és a diák kapcsolatát érinti: hogyan motiváljuk a tanítványainkat, illetve hogyan neveljünk olyan diákokat, akik önállóan is boldogulnak, önállóan is tudnak tanulni.
Alapvetően a diákok a szerepébe helyezkedtünk, és a saját motivációinkat használtuk mintának, aminek a segítségével végigvihettük azt a folyamatot, hogy mi a végső nagy célunk a japántanulással, hol állunk most ehhez képest, milyen skillekre lenne még szükségünk, és ezt az egészet levezetve odáig, hogy készítünk egy 9 hetes tanulási tervet (amit szerencsére nem kell végre is hajtani).
Az órán mindig volt egy kis japántól független bemelegítés, nagyrészt valami kis logikai feladat. Majd a névsorolvasás után a tanár úr összefoglalta, hogy mit csináltunk eddig, aztán prezentálta az aktuális témát, és nagyrészt utána kis (2-3 fős) csoportokban megbeszéltünk bizonyos kérdéseket. Ehhez sokszor valamilyen halk jazzszámot is betett aláfestésnek a tanár úr. Nagyon tetszettek ezek a beszélgetések, kicsit úgy érzem, hogy ez a beszédkészség fejlesztése szempontjából még hasznosabb is, mint a nyelvgyakorlat-óra. Meg mindemellett még a tanár úr mesélt a Magyarországon elkészült tankönyvekről, a KER/CEFR fő pontjairól, illetve hozott olyan kis történeteket, amikor a kulturális különbségek problémát okoztak egy diáknak, és megkérdezte, hogy tanárként mit kezdenénk a szituációval, hogyan magyaráznánk el a diáknak, hogy mi volt a baj.
Jó hangulatban teltek az órák, a tanár úr humorát is bírtam, meg egy jó kis társaság volt. 4 MA-s és 5 BA-s hallgató volt a csoportban, szóval olyan szempontból is tetszett, hogy kicsit ismerkedni tudtunk az MA-sokkal, mert máshol és máskor egyébként egyáltalán nem lenne kapcsolatunk velük.
Vizsga
Ahogy a tematikában is szerepel, egy portfóliót kell készíteni. Ez annyira ijesztőnek tűnt, hogy írtam a tanár úrnak egy e-mailt még mielőtt felvettem a tárgyat, hogy tudok-e én ilyen portfóliót összerakni. De válaszolt, hogy ne aggódjak miatta, és tényleg nem kellett. Minden órán volt egy kis házi, amit kb. egy bekezdésben kellett kifejteni, lehetőleg japánul, mégpedig a korábban felsorolt pontokról. ChatGPT-t használni a javításhoz ér, a tanár úr is szorgalmazza ezt. A megírt szöveget pedig egy közös Google Dokumentumba kellett feltölteni. A kedvencem az a feladat volt, ahol az időbeosztásunkat kellett megírni táblázatként, hogy ebből lássuk azt, hogy mikor érünk rá tanulni.
A tanár úr nem harapta le senkinek a fejét, ha nem írta meg következő hétre a házit, az egész alapvetően a vizsgára kellett, kész legyen. Ugyanis az utolsó két órán a nyelvgyakorlatokhoz hasonlóan vizsgáztunk: prezentálni kellett a portfóliót. A tanár úr összeszedte egy dokumentumba az összes kis házinkat, ki is vetítette nekünk, és minden pontról beszélni kellett kicsit a szóbelin, esetleg extra kérdéseket tett fel hozzá. Nagyjából 15 perc volt egy ilyen felelet, de talán inkább beszélgetésnek kellene nevezni, mint feleletnek, mert tényleg közvetlen hangulatban telt.