Az országismeret a kedvenc tárgyam volt a félév első felében a filológia és a művtöri mellett, igazából már azelőtt is ezt az órát vártam a legjobban, hogy jelentkeztem a szakra.
Óra: Japán országismeret I. – japán kultúra
Oktató: Szabó N.
Modul: japán BA, kötelező tárgyak
Típus: előadás
Kredit: 2
Ajánlott félév: 1. (hiába írta a 3. félévre a mintaterv)
Aktuális félév: 1.
A tárgy fél féléves volt, tehát csak az őszi szünetig volt óra, azonban ha minden igaz, a következő évtől ez meg fog változni – és ezzel együtt az anyag és a követelmény is, szóval *warning* nem feltétlen lesz az utókorra nézve releváns ez a tárgyleírás.
Az országismeret I. a kultúra nevet viseli, bár én jobban szeretem földrajznak hívni. Az elején beszéltünk mindenféle általános dologról, mint hogy hol van Japán, az 家 (ie) fontosságáról, vallásokról stb. Ezután pedig a szigetcsoport kialakulásától kezdve a földrengések és cunamik okozta katasztrófákon át az éghajlatig és a politikai, munkáltatói rendszerig mindenről esett szó. Ezután végignéztük mind a 47 prefektúrát, azok jellegzetességeit, főbb nevezetességeit, iparát; az utolsó órán pedig a császári családról és a japán ünnepekről volt szó főleg. (Bár ezt az egy órát sajnos ki kellett hagynom, mert aznap volt a nyelvvizsgám németből.)
Volt egy-két extra óránk, mivel kicsit megcsúsztunk az anyaggal, de a tanárnő nagyon cuki volt, és inkább elmondott mindent, hogy ne magunknak kelljen kihámoznunk mindenféle olvasmányból a lényeget. Azért elég kemény volt, amikor 33 prefektúrát vettünk át egy óra alatt, és 11 oldalt jegyzeteltem a füzetembe, de szerencsére sikerült minden lényeges infót leírni.
Vizsga
A vizsgára igazából tudni kellett a teljes anyagot, ami elhangzott az órákon, szóval eléggé ajánlott volt jegyzetelni. Én a saját jegyzetemen kívül egy felsős jegyzetéből tanultam, és a kettőt összevetve próbáltam felkészülni a mindenféle kérdésre. Erre két napot szántam, a hétvége alatt legalább ötször átnéztem a jegyzeteket, és próbáltam memorizálni, hogy melyik szentély vagy matsuri melyik prefektúrához köthető. Mondjuk azt pont benéztem, hogy a Toyota és a Mazda központja melyik város. De ötös lett a vizsga, szóval elégedett vagyok vele. A kötelező olvasmányokból hármat nagyjából átfutottam, bár őszintén szólva úgy éreztem, hogy ezek elolvasása nélkül is meg lehet írni jól a vizsgát.
A 101 kérdéses tesztnek egy jelentős részét a földrajz tette ki, azaz tudni kellett a 4 főszigetet, a 8 régiót, a 47 prefektúrát, ezeknek a központi városát, illetve még egyéb földrajzi fogalmakat, mint a Kanmon-szoros, Biwa-tó, Shinano-folyó, Seto-beltenger. A főszigeteket, régiókat és prefektúrákat kanjival is meg kellett tanulni, hiszen tényleg életet menthet, ha Japánban mondjuk cunamit jósolnak, és el tudjuk olvasni, hogy a prefektúra, ahol éppen ösztöndíjas programmal vagyunk, érintett-e. A prefektúrákhoz és a központjaikhoz van egy tök jó oldal, amin lehet gyakorolni őket mind rōmajival, mind kanjival. (Prefektúrák rōmajival, prefektúrák kanjival, központok rōmajival, központok kanjival.) Ezt a térképes játékot annyira élveztem, hogy igazából már az egyetem előtt megtanultam a prefektúrákat, és most csak a központokat kellett hozzávenni, ebből pedig csak 17-nél nem ugyanaz a prefektúra és a város neve. A prefektúráknál kanjival 1 perc 9 másodperc a rekordom, szóval hajrá, aki meg akarja dönteni!
Összegezve
Nagyon szeretem a földrajzot, Japán földrajza pedig különösen érdekel, szóval imádtam a tárgyat. De a kevésbé föcis részét – ha egyáltalán van ilyen – is szerettem. Volt egy csomó minden, amit már eddig is tudtam, hallottam róla, meg volt egy csomó újdonság is. Igazából nagyon jó a tárgy arra, hogy kicsit bevezessen az egész szakba (vagy legalábbis annak a kulturális részébe), és egy átfogó képet adjon Japánról. A kedvenc részem az volt, amikor a tanárnő rávilágított olyan összefüggésekre, hogy bizonyos dolgok hogyan függenek össze, és Japán ma miért olyan, amilyen. De nem akarom lespoilerezni a minden a rizs hibája sztorit.
Végezetül pedig bemutatnám remekművemet, A Térképet, aki a félév második felétől díszítette a kolis szobánkban lévő táblát, és mindig emlékeztetett a prefektúrákra, amikor felnéztem a laptopomból.
