Egészen hirtelen jött, hogy októberben elmentem nyelvvizsgázni németből, ráadásul nem a C1-es, hanem a C2-es szintre, amit még nyár végén igazából el sem tudtam volna képzelni. Szeretnék több idegen nyelven megtanulni, és a német az első, amelynek már több tapasztalattal futottam neki. Angolul és japánul már általános iskola alsó tagozatában (7-8 évesen) elkezdtem tanulni, és gyerekként fogalmam sem volt arról, hogy hogyan is kell nyelvet tanulni, és hogy tanárhoz járni közel sem elég ahhoz, hogy magas szintre jussak. Szóval gondoltam, hogy röviden (oké, ezt én sem gondoltam komolyan) összefoglalom, hogy miket csináltam, hogyan jutottam el oda, hogy letegyek egy C2-es nyelvvizsgát.
A kezdetek
Korábban annyi találkozásom volt a némettel, hogy amikor nagyiékhoz német ismerősök jöttek, elkezdtem duolingós leckéket csinálni, de már a köszönések is kifogtak rajtam (rémálom volt leírni azt, hogy Auf Wiedersehen, mert nem tudtam a kiejtési szabályokat), amikor pedig behozták az igéket, és ragozva szerepeltek a mondatokban magyarázat nélkül, akkor teljesen el voltam veszve és abbahagytam.
Aztán a gimiben választani kellett második nyelvet, és mivel a német hasznosnak tűnt, e mellett döntöttem. Így 9.-ben elkezdtünk heti 3 órában németül tanulni. Másodnyelves csoportként az előírt tempót ugyan tartottuk, de ezt elég lassúnak éreztem. De nem is volt baj, hiszen akkoriban el voltam foglalva a japán N2-vel, az angol és japán osztályozóvizsgával és az angol C1-gyel. De közben az órán mégis megtanultuk az alapokat, többek közt sok szót, az igeragozást, a tárgyesetet, aztán a vége felé már a múlt idő is előkerült. Közben pedig mindig utánanéztem olyan nyelvtani dolgoknak, amik éppen érdekeltek. Például viszonylag hamar berögzült, hogy melyik névelő melyik esetben hogy néz ki – habár akkor még csak a tárgyesetet vettük az órán –, vagy hogy egy-egy prepozíció milyen esetet vonz. Emlékszem, hogy milyen nagy élmény volt, amikor teregetés közben épp németül mondtam magamban dolgokat, és gondolkozás nélkül összehoztam valami olyat, hogy mit meiner Mutter. Olyan kis apróságnak tűnik, de akkoriban még nem jött természetesen, hogy tudom a névelőt és ezt minden egyéb gondolkozás nélkül átrakom Dativba, és tökre megörültem, amikor belegondoltam, hogy valóban helyes, amit mondtam.
Miután letettem az osztályozót angolból és nem kellett bejárnom az órákra, a matektanárom kérdezte, hogy akkor németre fogok-e járni helyette, hiszen egyszerre van vele a főnyelvi németesek órája. Néha-néha már 10.-ben is benéztem egy-egy órára, aztán kaptam egy régi, félig használt példányt a tankönyvből a tanárnőtől és a nyarat arra akartam kihasználni, hogy felzárkózzak a főnyelvi csoporthoz.
A1–B1
11. osztály előtt nyáron magántanárhoz jártam, heti egy 90 perces óránk volt. Az elején egy szintfelmérő után megállapítottuk, hogy honnan kezdjük a Direkt könyvet, amelynek a második kötetéből (A2-es szint) a főnyelvi csoport tanult. Talán az első könyv 7. leckéje volt az, ahol már sok ismeretlen dologgal találkoztam, így innen indultunk, és minden héten egy leckét vettünk át. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az óra előtt megcsináltam a feladatokat a könyvben és kiírtam minden ismeretlen szót Quizletbe. Ezt a közel 100 szót pedig minden héten megtanultam az óra előtt (kedden volt az óránk, úgyhogy a nyári szünetben a hétfőim egész napos szótanulással teltek szinte). Nagyon fárasztó és nehéz volt a sok szót megtanulni, főleg hogy a főneveknél a névelő és a többes szám, valamint rendhagyó igéknél a különböző alakok is ott voltak – de meg akartam magamnak spórolni azt, hogy még ezután külön kelljen rendhagyó igékkel vagy névelőkkel foglalkozni. Az órán pedig megbeszéltük a feladatokat és nagy hangsúlyt fektetett a tanárnő a beszélős feladatokra. Sokszor zavart, hogy nem annyira mennek és nehezen tudom megfogalmazni, amit mondani akarok. Viszont ahhoz képest, hogy nyár elején szinte egyáltalán nem tudtam összefüggő mondatokat mondani vagy beszélgetni, nyár végére már meg tudtam szólalni és minimálisan kommunikálni. Úgyhogy nagyon örülök neki, hogy a tanárnő már az elejétől kezdve sokat beszéltetett és szinte a teljes órát németül tartotta. Illetve nekem nagyon hasznos volt az, hogy közben kijavította a hibáimat, egy-egy végződést vagy névelőt, mert nekem ezek így jól rögzülnek és legközelebb már nem rontom el őket.
Szeptemberben abbahagytam a magánórákat, hiszen egy héten 8 németórám volt a gimiben (3 másodnyelves és 5 főnyelves). Utóbbin a középszintű érettségire felkészítő tematikus könyvből dolgoztunk, nagyon szerettem benne a tematikus szókincsgyűjteményt, meg a feladatok is pont megfelelő szintűek voltak. Egyáltalán nem volt gond lépést tartani a csoporttal, mindig készülgettem a szódolgozatokra is, és a témazárók is egész jól mentek. Itt már nézegettem, hogy milyen a középszintű érettségi, 90% felett sikerültek, amiket írtam, úgyhogy elhatároztam, hogy májusban középszinten érettségizni fogok.
Egy másik nagy lépés, amit itt megtettem, az az volt, hogy elkezdtem sorozatot nézni. Nyár elején is megpróbálkoztam ezzel, de semmit nem értettem abból, amit mondanak, és így nem bizonyult túl hasznosnak. A választás a My Little Pony – Freundschaft ist Magie sorozatra esett. Régen nagyon szerettem, de már nem sok mindenre emlékeztem belőle. Nagyon jól választottam, mert nem volt bonyolult a nyelvezete, sikerült követni nagyjából; de ha éppen nem, akkor meg nem zavart, mert úgyis tudtam kb., hogy miről van szó, mi történik az adott részben; ráadásul még le is kötött, szívesen néztem. Január végéig eljutottam az 5. évadig, azaz 100+ részt néztem meg belőle német szinkronnal, ami szerintem nagyon sokat segített. Február-március környékén pedig találtam egy német Youtube-csatornát (Kostas Kind), akinek a videót élveztem, bár eleinte nehéz volt megbirkózni az élőbeszéddel és sok töredékét a videónak nem értettem. (Pont mostanában gondoltam bele az új videójánál, hogy már mennyire természetes, hogy szinte mindent értek, amit mondanak.)
Ezután az első cél az osztályozóvizsga volt, majd az érettségi, úgyhogy júniusig ismét magánórákat vettem, habár most csak 45 percesek voltak heti egyszer. Az osztályozóra 20 tételt kaptam, amit végül talán szűkítettünk 10-re vagy 15-re, mivel egyedül voltam másodnyelvesként, hiszen ez nem ugyanaz a vizsga volt, amit a főnyelvesek írtak. Ezeket a tételeket igyekeztem hétről hétre kidolgozni, és a tanárom mindig kijavítva visszaküldte ezeket a nagyjából 600 szavas fogalmazásokat egy-egy témáról. A tételkidolgozás azért volt hasznos, mert ehhez átnéztem egy csomó hasznos szókincset és gondolkodtam, hogy mit és hogyan tudok mondani a témáról. Az órán pedig ezekről a témákról beszélgettünk teljesen kötetlenül. Tehát nem felmondtam a megírt fogalmazást, hanem attól függetlenül volt szó mindenféléről, és ez baromi sokat segített abban, hogy jól tudjak kommunikálni, ne minden harmadik szavam ugyanaz legyen, stb. Az osztályozóvizsgán megdicsértek, hogy jól ki tudom fejezni magam, hiszen az önálló témakifejtés után a kérdésekre is sikerült többnyire igényes választ adni.
Az érettségi előtt még az ATLA-t (Avatar: The Last Airbender) is ledaráltam igazi klasszikusként, magyarul is láttam legalább kétszer végig, angolul pedig ez volt a legelső sorozat, amit néztem. (Eskü már azt várom, hogy franciául nézhessem.) Az érettségi jól sikerült, igazából minden rész maxos lett, a hallgatásban vesztettem 7 pontot, így 94% lett a végeredmény. De a szóbeli meg az arra való gyakorlás is jó volt, a sulis németórákon is gyakoroltuk például a szerepjátékos feladatot meg a magánórákon is megcsináltunk pár szóbeli feladatsort a középszintre, meg persze az íráskészségre is írtam pár fogalmazást, alaposan átbeszéltük a levélírás szempontjait.
B2–C2
A 12. osztály előtti nyári szünetben még több sorozatot néztem. A Netflixben az volt a jó, hogy a német szinkron mellé a német feliratot is rá tudtam tenni, és így egyszerre olvastam és hallottam a szöveget. Kivéve, amikor nem zárt feliratozás volt, hanem teljesen független volt a szinkron és a felirat egymástól, de ott különösen szórakoztató volt, amikor szinonimákat használtak a szinkronban és a feliratban, és felismertem őket. A nyár alatt kb. 87 órányi sorozatot néztem meg (mint például a Heartstopper, Sex Education, Young Royals, a Lego Ninjago 10 évada stb.).
Azonban sokkal nagyobb lépést jelentett az, hogy nyáron elolvastam az első regényem németül. Egy angolról fordított romantikus tiniregény volt (The Music of What Happens), de nekem nincs ellenemre fordítást olvasni. Bevallom, hogy az első 140 oldal kicsit szenvedés volt. Nagyon lassan haladtam vele, sokáig tartott elolvasni és értelmezni egy-egy bekezdést, pedig már itt is figyeltem rá, hogy minimális mennyiségű szónak nézzek utána a szótárban, mivel az csak hátráltat az olvasásban. De 140 oldal után valahogy belejöttem és kevesebb mint két hét alatt befejeztem a maradékot. Aztán ezzel a lendülettel még elolvastam egy teljes könyvet (Am Ende sterben wir sowieso) 7 nap alatt. (Egyébként az angol és német könyveket a Libristo oldaláról szoktam rendelni, ha valaki szeretne rendelni, de ötlete sincs, honnan.)
Az volt a terv, hogy ősszel elmegyek C1-es nyelvvizsgára, viszont ez a projekt motiváció híján elmaradt, mivel gyakorlatilag nem volt szükségem semmihez egy nyelvvizsgabizonyítványra, és nem élveztem a feladatokat. Így a helyét az OKTV vette át. Az angol-OKTV-vel szerzett tapasztalatok alapján nem gondoltam, hogy sok esélyem lesz, de azért odatettem magam és sok feladatsort megcsináltam. Ezek – egyébként az érettségihez hasonlóan – sok változatos szöveget hoztak, és szerintem a regényeken kívül ezekkel a feladatsorokkal gyakoroltam be a szövegértést, igaz, sokszor inkább nyelvtani feladatok voltak a szövegekhez. Az OKTV szerintem pont a C1-es szintnek felel meg németből, szóval éppen jó kihívás volt. Az első fordulóban volt csak írás, ennél próbáltam minél fancybb szavakat beletenni, bár a végén sikerült egy olyat is alkotnom, ami nem létezik. (De nem vontak le érte sok pontot, úgy tűnik.) Miután továbbjutottam, ráadásul 9. helyen az egész országban, a következő fordulókra még többet készültem. Korábbi versenyező(k)től kiderítettem, hogy hogy néznek ki a szóbelik az OKTV-n, és a gimiben a felkészítőtanárommal hasonlókat próbáltunk gyakorolni. A verseny végül nagyon jól sikerült, hiszen 8. lettem, amire büszke vagyok, különösen másodnyelvesként.
2023 januárjában pedig elkezdtem egy telefonos játékkal játszani (Ninja Must Die), amiből azóta sajnos törölték a német nyelvbeállítást, de ebben egy német klánhoz csatlakoztam, akiknek aztán Discord-szervere is lett. Itt pedig napi szinten volt valamiféle beszélgetés. Nem gondolnám, hogy a szókincsemnek bármennyire is jelentős részét tenné ki az innen felszedett csupa hasznos szavak száma (mint a Feuerwaffe, Beschwörung, Reliquie, Wasserstein, Donnerdrache, Windbogen és társaik). Viszont innen nagyjából megfigyeltem, hogy chatelnek németül, hiszen ez nem igazán van köszönőviszonyban a tankönyvi némettel. Vicces volt, amikor eltanultam valamennyi szlenget és rövidítést, és egy új tag azt hitte, hogy én is német vagyok.
Az OKTV után is gyakoroltunk kicsit az emelt érettségire a tanárnővel, bár ennek sokszor az lett a vége, hogy az egész órát végigbeszélgettük valamilyen érdekes témáról (de persze németül). Szerettem ezeket a beszélgetéseket, az érettségitémák miatt sok olyan dolog is előkerül, amiről nem beszélünk nap mint nap, és érdekes volt a tanárnő véleményét hallani. Emellett persze továbbra is folytattam a netflixezést (a Wednesdayt is német szinkronnal láttam, a Squid Game-et eredeti koreai szinkronnal és német felirattal néztem, – eddigre olyan volt a németet olvasni, mint amikor angol felirattal animézek –, amikor meg beütött, hogy nekem valami abszolút trasht kell néznem, akkor ledaráltam a Too Hot To Handle Germanyt is). Még egy-két regényt is elolvastam közben. Nyáron pedig ahhoz használtam a németet, hogy diákmunkásként német rendszerben kellett dolgoznom, plusz amikor a nyelvészeti diákolimpián voltam, ott beszélgettem a német csapat tagjaival is. És így jutottunk el szeptemberben ahhoz a hirtelen jött ötlethez, hogy elmenjek nyelvvizsgázni.
C2-es nyelvvizsga
Ahogy elkezdődött az egyetem, a szobatársam győzködött, hogy nézzem meg a Goethe Institut C2-es nyelvvizsgáját, mert ő a B2-es tudásával úgy látja, hogy nem olyan nehéz, és biztos meg tudnám csinálni. Aztán amikor megnéztem, akkor megállapítottam, hogy ez valóban nem tűnik lehetetlennek, tök jók a feladatok és a szövegek, sokkal jobban tetszik, mint a Goethe C1. (Amúgy ez azóta megdőlt, mert a 2024-től életbe lépő új, moduláris C1 feladatai már sokkal szimpatikusabbak.) Ez volt szeptember közepén, amikor láttam, hogy a következő vizsga október 19-én van, és a jelentkezési határidő szeptember 22. (Mondjuk tény, hogy azért voltam ennyire motivált, mert láttam, hogy jövőre 11k-val drágább lesz az egyébként sem olcsó vizsga.) Szóval a határidő előtt egy nappal tudtam konzultálni a kolis tanárommal, aki egy kb. 3 perces beszélgetés alapján megállapította, hogy jól tudok németül és szerinte meglehet a vizsga. (Igaza volt ezek szerint.) Szeptember 21-én leadtam a jelentkezést és elkezdtem készülni, feladatsorokat kitölteni, meg videókat nézni (a szóbeli mintán kívül főleg vizsgázók tapasztalatiról, illetve hasznos haladó igékről, kifejezésekről, szófordulatokról).
A Szabó Ervin könyvtárban, ami itt van az egyetem mellett, pont volt egy 2022-es kiadású Goethe C2-es felkészítőkönyv két teljes feladatsorral és tippekkel, illetve az online is elérhető Modellsatz és Übungssatz voltak azok a feladatsorok, amiket megcsináltam gyakorlásképp, sokszor úgy is, hogy nagyon fáradt voltam már az óráim után. De biztató volt, hogy ekkor is sikerült a szükséges 60 pont feletti eredményt produkálni, még ha az egyszer 61 pont is volt. Tényleg tetszettek a szövegek, a hallgatásnál is tök érdekes interjúk voltak néha.
A nyelvvizsga aktív részeire sokkal többet készültem, mert fogalmam sem volt, hogy milyen magasra teszik a lécet a C2-es nyelvvizsgánál – hiszen a németem azért közel sem tökéletes vagy anyanyelvi szintű. A szóbelire három alkalommal sikerült készülni (azon kívül, hogy az egyik vizsga előtti hétvégén találkoztam egy német ismerőssel, akivel beszélgettünk egy két órát), egyszer a kolis tanárnőnek adtam elő egy kifejtős témát meg vitáztunk egyet, a másik két alkalommal pedig megkértem két cuki, némettanárnak készülő kolis társamat, hogy vitázzanak velem párat. Magamban pedig tartottam még két-három prezentációt, ami a szóbeli másik feladata (és van előtte 10-20 perc kidolgozni, ahogy megkapjuk a két témát, amik közül választhatunk). A kifejtős témám a Globalisierung der Märkte volt, amiről valamennyit olvastam a Színes kérdések és válaszok C1-es könyből, bár ezt a könyvet sosem használtam fő forrásként a tanuláshoz. A vitatémám pedig az Obligatorisches Auslandssemester volt, aminél nehezen hozott fel ellenérveket a vizsgáztató, de persze nem azon múlik a pontozás, hogy meggyőztük-e a másikat. Volt, hogy nem jött össze a kifejtésben egy nyelvtani szerkezet és végül javítottam azzal, hogy átformáltam a mondatot, vagy éppen nem jutott eszembe másik szó és így szóismétlés lett a vége, de ezek szerint nem veszik ezt annyira szigorúan, ha így is maximális pontszámot kaptam a szóbelire. Elvégre ha belegondolok, akkor is előfordulnának ilyenek, ha magyarul kéne előadnom vagy vitáznom.
Az íráskészséghez egy új módszerhez fordultam, amit Seiji sensei ihletett. Miután megírtam egy-egy fogalmazást, odaadtam a ChatGPT-nek, hogy javítsa ki vagy éppen írja át C2-es szintűre. A javítás néha lelombozott, mert sokszor eleve helyes dolgokat is átírt, ami demotiváló tudott lenni, de aztán kijavíttattam egy-két fogalmazásomat egy némettanulós Discord-szerveren anyanyelvi beszélőkkel, illetve a kolis tanárnő is átnézett nekem párat, és ezekkel a pozitív visszajelzésekkel előrébb voltam, hiszen csak kisebb apróságokat javítottak. Viszont abban nagyon hasznos volt a ChatGPT, hogy belerakott a szövegbe egy csomó fancy C2-es kifejezést, amikből a legjobbakat kiírtam magamnak és igyekeztem használni őket a további fogalmazásokban. A végén két szöveget papírra írtam, hogy lássam, hogy mennyit is tesz ki az a 350 szó, és a vizsgán is ennyit írtam nagyjából. Itt is két téma közül lehetett választani (illetve van még két téma olvasmányokhoz, de ha egyszer a vizsga előtt egy hónappal állok neki felkészülni, nyilván nem kezdek neki egy szépirodalmi regénynek, hogy majd az íráskészségnél arról írjak), az enyém a Weblogs und Foren volt, nagyon barátságos téma volt, sokat tudtam róla írni. (Igazából lehet, hogy ez hozta meg a végső löketet, hogy elkezdjem ezt a blogot.) Így összességében az íráskészségre is nagyon jó pontszámot kaptam.
Az olvasott szöveg értésénél írtam már jobbat is a próbáknál, az a feladat most kifejezetten nem tetszett, ahol a hiányzó bekezdéseket kellett beírni, hiába szólt a szöveg vulkánokról. De összességében azért nem lett rossz. A legjobban viszont azon aggódtam, hogy a hallott szöveg értése miatt nem lesz meg a vizsga, és ezt a modult újra kell csinálnom. Magnóról hallgattuk a szöveget, és ennek sok frekvenciáján szinte egyáltalán nem értettem, hogy mit mondanak, egyes beszélőket kifejezetten rosszul hallottam. Úgy éreztem, hogy nagyon sokat tippeltem, és annak is nagyon örültem, hogy a minimumpontszám meglett.
Hallott szöveg értése 67
Olvasott szöveg értése 71
Íráskészség 91
Szóbeli vizsga 100
Átlag 82
Így sikeres lett a vizsga. Maga a vizsga és a felkészülés is tök jó élmény volt, a vizsgáztatók is kedvesek voltak. Plusz volt ismerős a vizsgázók között, a német-OKTV-ről az egyik srác szintén most vizsgázott, előtte is összebeszéltünk, hogy majd találkozunk, és neki is meglett a C2 szerencsére.
Összegezve
Eleinte nem gondoltam, hogy így meg fogom szeretni a németet, vagy hogy azt fogom mondani, hogy olyan kellemes németet hallgatni. A nyelvtanulás folyamata is fun volt, az elején a sok szótanulást nem élveztem annyira, de miután azon a nyáron megtanultam heti 100 szót, később már sosem fektettem sok energiát a szótanulásba, nem gyűjtöttem ki szavakat könyvekből vagy sorozatokból, mert úgy vagyok vele, hogy ami fontos, azzal úgyis találkozom annyiszor, hogy megragadjon. De mégis kellett egy alapszókincs, hogy értsem például a My Little Ponyt.
Remélem, hogy a koreaival, aztán a franciával is sikerül majd egy hasonló utat bejárni. Közben pedig igyekszem mindig nézni egy-egy német sorozatot, elolvasni egy regényt németül, bejárni egy-egy németórára, mivel semmiképp nem szeretném elfelejteni a nyelvet.
Statisztika
Mivel vezetek mindenféle táblázatot arról, hogy milyen sorozatot nézek, könyvet olvasok, hány érettségifeladatsort töltöttem ki, egészen pontos (oké, a Youtube-videók és a OKTV-feladatsorok számát tippeltem) statisztikám van arról, hogy hány órát töltöttem német tartalmakkal a C2-es nyelvvizsgáig:
25 sorozat/film – 15 911 perc – 265 óra
100+ Youtube-videó – 25+ óra
4 regény – 1748 oldal
19 érettségifeladatsor – 15 OKTV-feladatsor
6 C2-es nyelvvizsgafeladatsor
