Amikor elkezdtem ezt a posztot írni, épp a filológiabeadandómon kellett volna dolgoznom, de sebaj, ha megszállt az ihlet, hogy prokrasztinálásképp megírjam az angoltanulós sztorimat, akkor nincs mit tenni. Igazából annyira nem terveztem írni róla, legfeljebb csak C2 után (amit a közeljövőben nem tervezek), de az egyik lakótársam mondta, hogy szerinte több embert érdekelhet az angoltanulás.
Legelőször azt szögezném le, hogy ha ma kezdenék el angolul tanulni, akkor egészen máshogy vágnék bele. Gyerekként még nyilván nem tudtam, hogy hogyan kell nyelvet tanulni, ahogy azt sem, hogy milyen stratégiák hatásosak számomra. Szóval ha konkrétabb és hatásosabb módszerek érdekelnének valakit, a német C2-es bejegyzést javasolnám.
Kezdetek
Általános iskola első osztályában volt először angolóránk. Emlékszem, hogy kis képekkel volt teleragasztva a füzetem, mert épp akkor tanultunk betűket írni, szóval pláne nem terheltek minket az angol ortográfiával. Így eleinte hallás után tanultunk kifejezéseket, szavakat, és csak utána jött az írás. Anyukám sokat gyakorolt velem, mert nehezen boldogultam azzal, hogy ennyire máshogy ejtik ki a szavakat, mint ahogy leírják őket. Arra is emlékszem, hogy mennyire nehéz volt megbarátkozni a ténnyel, hogy számok után többes számot használnak, pedig a magyarban nem így van. 4. osztálytól egy másik csoportban voltam, az évfolyam három osztályából összevonták a „legjobbakat”, és az így egy „nívós” csoport volt. Ott már azért több mindent tanultunk, 4.-ben még a third person singular (s) meg a can/can’t voltak a fő témák, de 6. osztályában már a feltételes mód (legalábbis a first conditional) is előkerült. Végig ötös voltam angolból, mindig gyakoroltam a dolgozatokra, megtanultam, amit kellett, és így boldogultam.
Gimi
Egy nagyobb változás a gimivel jött 7. osztályban. Volt egy szintfelmérő az első órán, ami alapján a jobb csoportba kerültem, ahol a többiek elég jól tudtak angolul. Viszont az eddigiekkel ellentétben a tanárnő teljesen angolul tartotta az órát, és max bonyolultabb nyelvtani magyarázatoknál vagy a szavak jelentése erejéig váltott magyarra. Nagyrészt értettem a dolgokat, viszont nem tudtam elég jól válaszolni kérdésekre vagy csak úgy spontán beszélni, ami nagyon frusztrált. Ekkor kezdtem el itthon magamban beszélni, eljátszani szituációkat, kigondolni, hogy mit fogok mondani, ha megkérdezi a tanárnő, hogy mi volt a hétvégén stb. Ez pedig nagyon sokat segített abban, hogy tudjak beszélni és kommunikálni.
Valahogy ekkoriban kezdtem animézni is, legalábbis hellyel-közzel. A 8. osztály előtti nyáron végignéztem az Inazuma Eleven 127 részét és a Liar Game című doramát, mindkettőt japán szinkronnal és angol felirattal. Azért ne becsüljük alá a sok órányi feliratolvasást. Főleg miután egy évvel később aktívan elkezdtem animézni. Mire odajutottam, hogy C1-re mentem, már 93 animét megnéztem, ez az 1296 epizód kb. 518 órát jelent, ami azért elég sok input, még ha ez annyit jelent, hogy feliratot kell olvasni úgy, hogy közben félig-meddig értem a japánt is.
Miután végeztem a doramával, még azon a nyáron megnéztem az első angol szinkronos sorozatomat is felirat nélkül, ez pedig az ATLA (Avatar: The Legend of Aang), ami egy igazi klasszikus nekem. Előtte már legalább kétszer láttam magyarul, úgyhogy egyáltalán nem zavart, amikor éppen nem értettem valamit, hiszen úgyis tudtam, hogy mi történik. Emiatt tökéletes volt az első angol sorozatnak, és szerintem sokat fejlődtem minden téren ennek köszönhetően. Egy évvel később kezdtem még több angol szinkronos sorozatot nézni, volt közte új is (Milo Murphy’s Law), de leginkább olyan rajzfilmsorozatokat néztem újra, amiket régen nagyon szerettem a tévében. Így volt például Master Raindrop, Ben 10 (a Classic természetesen), a Korra első évada és a Linkers: Secret Codes. (Meg lehet, más is, de mindent nem sikerült felvinni a listámra utólag szerintem.)
Egy másik nagy változás ebben az időszakban, hogy elkezdett kimondottan érdekelni a nyelvtan és a nyelvészet. Suli után délután sokszor angolos videókat néztem, mert nekem tök érdekes volt, hogy hogyan fejezünk ki valamit passzív szerkezettel vagy mi az a past perfect. Már jóval azelőtt tudtam használni a present perfectet, hogy 9. osztályban tanultuk volna. (A kedvenc angoltanulós csatornáim az English with Lucy és a Learn English with Papa Teach Me voltak.) Közben pedig általános nyelvészeti videókat is néztem, természetesen angolul. Egy egész fonetikai videósorozatot végignéztem, máig ez érdekel talán a legjobban. Emiatt, hogy így érdekel a nyelvtan, valahogy nagyon gyorsan magamra szedem a nyelvtani szerkezeteket és könnyen tudom használni őket, sosem volt gondom azzal, hogy nem menne a nyelvtan.
Nagy szívfájdalmam, hogy sokáig nem olvastam regényeket angolul. 8. osztályban voltunk osztálykiránduláson, ahova az egyik osztálytársam hozott magával egy angol könyvet, de ő elvolt a többiekkel, úgyhogy lenyúltam tőle a regényt, és kb. a felét elolvastam. A könyv a The Sun Is Also a Star címre hallgat, nem igazán bonyolult a nyelvezete, ám akkoriban azért nagyon sok volt benne az ismeretlen szó. De hát mobilnetem sem volt igazán, nem is tudtam volna kikeresni őket szótárban. Viszont rájöttem, hogy nem kell ismernem ezeket a szavakat, hogy tudjam követni a sztorit. Most lehet akármilyen árnyalatú a főszereplő haja, nem jelent sok veszteséget, ha nem értem. Ez egy fontos felfedezés volt, mert azóta is tartom magam ahhoz, hogy nem rontom el az élményt azzal, hogy minden egyes ismeretlen szót ki akarjak szótárazni. De sajnos az osztálykirándulás után nem folytattam az olvasást. Inkább csak Youtube-videókat néztem angolul, bár abból sokat és mindenféle témában.
Magántanár
9. osztály februárjában (2020) mentem el magántanárhoz, mivel kitaláltam, hogy nyáron szeretnék osztályozóvizsgát tenni és ősszel érettségizni angolból. Az első órán egy nyelvtani szintfelmérő volt, de hát ez pont az, ami a legjobban érdekelt, és még a future perfect continuous sem fogott ki rajtam, szóval kb. hibátlan lett. Gyakorlatilag a középszintet skippeltük is, és rögtön az emelt szintű feladatokkal foglalkoztunk miközben végigvettünk pluszban egy könyvet mellette (New English File Intermediate, de őszintén szólva utólag annyira nem érzem, hogy hasznos lett volna, csak be voltam pánikolva az osztályozóvizsga miatt, hogy ha ebből tanulnak a suliban, akkor biztos csupa olyan dolog lehet benne, ami előkerül az osztályozón). De mellette megnéztünk egy-két hiányosságot a nyelvtanból, például a függőbeszéd (reported speech) ilyen volt. Amikor berobbant a koronavírus, onnantól online voltak az órák, és valahogy nyár elején kezdtünk el rendesen az osztályozóra készülni, főleg a szóbelire.
Volt 20 tételem, amikről minimum 5-5 percet kellett beszélnem, ez pedig alapos felkészülés nélkül elég nehéz lett volna. Minden tételt kidolgoztam részletesen, ezeket a tanárom kijavította, majd az óra előtt a helyeset kicsit olvasgattam, próbáltam elmondani, és így nagyjából meg is tanultam őket, szinte szó szerint. Az órán pedig elmondtam és kaptam hozzá kérdéseket. Annyira nem javaslom szóról szóra megtanulni a tételeket, felesleges energiabefektetés, de azért a stresszhelyzet miatt hasznos volt akkor élesben kipróbálni, hogy tudok-e 5-8 percet beszélni magamtól, és néha el is tértem kicsit az előre megírt szövegemtől. (A németnél már kötetlen beszélgetés volt a témákról az órán, nem a megírt tételt mondtam fel, most már biztos így csinálnám.) Ezt a 20 tételt elég nehéz volt kidolgozni, mert mindig nehezen jött az ihlet, hogy miről is akarok írni az adott témában, és sokszor hosszú órák teltek el, mire befejeztem egy fogalmazást, pedig csak 500-600 szóról van szó. Nagyon hasznos volt a Matura Leader emelt szintű kiadása, abból is a tematikus szókincses oldalak, ezeket témánként meg is tanultam nagyjából. (Eleinte nekiálltam quizletezni, utána már csak átolvasásos módszerrel.) De azóta is ezeket tételeket veszem alapul, ha más nyelven akarok hasonló tételeket kidolgozni, és így már megvannak az elképzeléseim, hogy kb. mit szeretnék átadni.
Az osztályozó nyár végén jól sikerült, érettségizni viszont nem tudtam, mert kiderült, hogy a jogszabályok szerint csak 10. osztály tavaszán lehet először érettségit tenni. Szóval a tanárom felvetette, hogy szerinte meg tudnám csinálni a C1-et, ami nagyon hihetetlennek tűnt, mert akkoriban úgy gondoltam, hogy talán pár év múlva lehetne felsőfokot csinálni, de ezt inkább egy elérhetetlen god-level Englishnek képzeltem el.
Angol C1
Így szeptember közepén elkezdtünk C1-es feladatsorokat nézni. Megcsináltam több nyelvvizsgaközpont mintafeladatsorát is, ezek a Euroexam, a Cambridge, az ECL és a LanguageCert voltak. A Euroexam és az ECL feladatai nem tetszettek (előbbit túl nehéznek találtam, utóbbit túl unalmasnak, meg asszem ezen volt az, hogy elindítottam a listeninget, és az egész alatt bálnahangokat kellett hallgatni). A maradék kettő tetszett, de végül meggyőztek, hogy a Cambridge presztízse nagyobb, meg amiatt is húztam afelé, hogy a Use of English blokk nagyon szimpi volt, szerettem a word formationt és a sentence transformationt. Plusz az is egy pozitívum volt a Cambridge-nél, hogy a szóbelire nem voltak kidolgozandó wtf tételek és kérdések, mint a mit gondolsz az eutanáziáról? (igen, ilyen nyelvvizsga is van), hanem hétköznapi témák és képek kerültek elő. Bár egyben a stressz is kicsit nagyobb volt, mert jó drága a vizsga a többihez képest.
Szóval jelentkeztem a decemberi vizsgára és elkezdtünk készülni rá. Az órákon átnéztük, hogy hogyan írjak formális szöveget (pl. hogy hogyan lehet kikerülni az általános you-t), illetve a konkrét szövegtípusokat is átbeszéltük alaposan (email, letter, report, proposal, review, bár az első kettővel nem foglalkoztam sokat). Sokat gyakoroltunk a szóbelire, ehhez is kaptam hasznos kifejezéseket, és mindegyik feladatra néztünk sok példát.
Viszont az órán kívül is sokat készültem (ráadásul a Covid miatti online oktatás megkönnyítette a dolgom). Októberben elkezdtem angolul beszélgetni az akkori egyik legjobb barátommal, aki egyébként anglisztikán végzett és nagyon sok közös témánk volt. Így ki is tudta javítani a hibáimat, meg tényleg mindennap nagyon sokat chateltünk. Elkezdtem nézni egy sorozatot is, amit ő szintén nagyon szeretett, én pedig csak néhány részt láttam belőle anno Megamaxon, ez a Code Lyoko volt. Októbertől december 12-éig 80 részt sikerült megnézni, illetve ezeket mindig ki is beszéltük, véleményeztük. Kétszer kb. a vizsgafeladatokat is elpróbáltuk az ismerősömmel hanghívásban.
Közben megpróbáltam minél több fancy szót megtanulni, amit sokféle kontextusban lehet használni. A proposalt és a reportot például mindig ugyanúgy kezdtem és ugyanúgy fejeztem be (The aim of this proposal is to outline the problem of whatsoever and suggest possible solutions. […] If the above recommendations are implemented, […]) Foglalkoztam haladó rendhagyó többes számokkal (oxen, bacteria, algae, cacti, matrices, hypotheses etc.), meg a binomials (pl. sick and tired, first and foremost, peace and quiet, short and sweet) is egy olyan téma volt, amivel meg akartam győzni a vizsgáztatókat, hogy milyen jól tudok angolul. Azt így általánosan elmondhatjuk, hogy nem az a lényeg felsőfokon, hogy a legritkábban használt szavakat tudjuk, sokkal praktikusabb azokat megtanulni, amiket gyakran és sokféle helyzetben hasznosíthatunk.
Egész biztató volt speaking videója a Cambridge csatornáján, mivel láttam, hogy nem várják el, hogy minden tökéletes legyen, de akkoriban az volt bennem, hogy a felsőfok valami elérhetetlen dolog, ahol az emberek már szinte anyanyelvi beszélőnek tekinthetőek, és kizárt, hogy én 10. osztály decemberében felsőfokon tudjak angolul. De azóta rájöttem, hogy a C1 főleg nem, de még a C2 sem jelenti azt, hogy megközelítenénk az anyanyelvi beszélőket.
A nyelvvizsga meglett szerencsére. A Use of English viszonylag jól ment, a readingben voltak bizonytalanságok, a listeningnél viszont az elején teljesen el voltam veszve. Pedig itthon az nagyrészt jól ment. A writingban az esszét a reklámokról kellett írni, a választható szövegek közül pedig reportot írtam valamilyen környezetvédelmi charity projektről. A review ment a legjobban, de sajnos pont kifogtam egy olyan vizsgát, ahol az nem volt. A szóbeli még a vizsga előtt volt pár nappal a Covid-intézkedések miatt, de egy nagyon cuki vizsgapartnerem volt, szóval vele jól kijöttünk, előtte kicsit megismerkedtünk a várakozás alatt. A vizsgán sikerült mindent folyékonyan elmondani, kérésre pedig probléma nélkül megismételte a vizsgáztató, amit nem hallottam jól elsőre. Fel is jegyeztem magamnak utólag néhány szót, amit egész jónak éreztem, hogy legalább kicsit advanced legyen a szint (crucial, adjust, therefore, hire, conversely, spontaneous), bár a szótár szerint nem feltétlen azok. Mondjuk a szótár szerint az unknown egy C1-es szó, úgyhogy én már nem hiszek neki. Az egy kicsit awkward volt, amikor félreértettem, amit a vizsgapartnerem mondott, és valószínűleg ez jelenthetett nagyobb pontveszteséget is. De összességében egy tök pozitív élmény volt a szóbeli, még a vizsgáztatókat is sikerült megnevettetni egy önironikus kommenttel az introvertáltságról. (Egyébként összehoztam egy videót is a nyelvvizsgáról, ha szeretne valaki részletesebben hallani róla.)
Statisztika
Összeszedtem itt is néhány dolgot, amit tudok számszerűsíteni, bár azt a rengeteg Youtube-videót például nem igazán. Illetve például a sorozatoknál is kérdéses, hogy nem felejtettem-e ki semmit.
7 sorozat angol szinronnal – 6 648 perc – 111 óra
93 anime angol felirattal – 31 104 perc – 518 óra
fél regény – kb. 120 oldal
1 manga angolul – 238 fejezet
7500 szó körüli szókincs (ez alapján a teszt alapján)
10 feladatsor a Cambridge C1-re
21 középszintű érettségi-feladatsor – 13 emelt szintű feladatsor
Hogyan tovább?
Azóta megcsináltam a középszintű és az emelt szintű érettségit, javítgattam az egyik osztálytársamnak a kidolgozott tételeit, valakit pedig korrepetáltam is angolból. Viszont összességében azóta nem nagyon tanultam aktívan angolul, a némettel foglalkoztam inkább. Valamennyit (vagy inkább sokat) romlott az aktív szókincsem, de úgy érzem, hogy kevés gyakorlással is gyorsan vissza tudnám magam hozni arra a szintre, hogy olyan szavakat tudjak spontán használni, amiket a nyelvvizsgán is használtam. Tulajdonképpen napi szinten szükségem van az angolra, sok helyen ez a közvetítő nyelv, sokszor angolul keresek rá arra, amit nem tudok, videókat is angolul szoktam nézni témákról, amik érdekelnek. Eddig 7 regényt olvastam el (mind romcom tiniregény), azokkal is kényelmesen boldogulok. Meg persze az angol szakirodalom mindenféle témában.
Azt viszont megfigyeltem az utóbbi időben, hogy angol előadásokat, nyelvészeti konferenciát nehezen tudok követni, ha nem tökéletes a hangminőség, sokszor el vagyok veszve. Meg a kiejtésemen is lenne bőven mit javítani, a szókincsről nem is beszélve. Valamikor talán összeszedem magam, hogy felkészüljek a C2-re, mert mégis tök jó lenne még jobban tudni angolul, ugyanakkor kevésbé motivál az, hogy angolul tényleg nagyon sok ember tud nagyon jól, és tökéletesen boldogulok az aktuális tudásommal is. De amikor magasabb szintű feladatsorokkal találkozom (például az OKTV), akkor mindig rájövök, hogy igazából szeretem az angolt és egy tök szép nyelv, foglalkozhatnék vele többet. De akkor mikor tanulnék meg koreaiul és franciául?