2023. november 14-én ismét konferenciára mentem, habár nem volt tervben egészen az előtte való estéig. A hétfői stilisztika és retorika után arról beszélgettem Dér Csilla tanárnővel, hogy a korábbi névutós kutatásom publikációján gondolkozom, és ezzel kapcsolatban a nyelvészeti szemléletmódok kerültek elő, amire majd érdemes lenne figyelnem, ha átírom a korábbi pályamunkát publikálhatóra. Ezért ajánlotta ezt a konferenciát a tanárnő, hiszen itt többek között ezt a témát is érintették.
A konferencia pontos címe „Hogyan, kinek, miről adunk nyelvi tanácsot? – Nyelvi közönségszolgálat a HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpontban” volt. A három szekció a címben is megnevezett kinek, miről és hogyan témák voltak, ebből sajnos csak az utolsóra tudtam menni, mert a nyelvgyakorlatot és az irodalomtudományt nem akartam reggel kihagyni. (Így ismét az egyházismeret bánta a dolgot, de hát ha egyszer ilyen időpontban van a konferencia…) De az utolsó szekcióban volt az az előadás, ami a leginkább felkeltette az érdeklődésemet, illetve zárásképp valamennyire össze is foglalták az elhangzottakat, úgyhogy jó volt így is, de jó lett volna egész nap ott lenni, mert nagyon élveztem a szekciót.
Az első előadást Domonkosi Ágnes tartotta, aki a nyelvi tanácsadás komplex feladatáról beszélt. A nyelvi problémák megválaszolásához használnak különböző, szövegalkotást támogató eszközöket (például szótárakat vagy korpuszokat), és egyben vissza is tudják forgatni az adatbázisokba a megfigyeléseket, amelyek a kérdések megválaszolása során kristályosodnak ki. A tanácsadás négy alapelve is elhangzott: adatalapúság, nyelvfelhasználói nézőpont, valós közléshelyzetből való kiindulás és a nyelvideológiai reflektáltság.
Ezután Kocsis Ágnes folytatta az adatok rendszerezésével. Nem is tudtam, hogy milyen mélységben rendszerezik és tárolják az MTA-nál a beérkezett e-maileket. Kocsis Ágnes bemutatta a címkerendszert, azaz azt, hogy milyen hierarchia van a címkék között (például az elsődleges címke három csoportba sorolja a kérdéseket: helyesírási, nyelvhasználati és egyéb), illetve hogy az e-mailekhez milyen adatokat tárolnak. A rendszerezés célja a kereshetőség, mintázatok felismerése, illetve a kérdéseket és a válaszokat alapul vevő kutatások készítése. Egyelőre Excelbe tudják exportálni az adatokat, de későbbi cél egy adatbázis létrehozása.
A következő előadásban Ludányi Zsófia a korpuszhasználatról beszélt. A kutatásában azt vizsgálta, hogy milyen kérdések megválaszolásához használ a válaszadó korpuszt. A hipotézis igazolódott, miszerint a nyelvhasználati kérdések esetében sokkal gyakoribb a korpuszhasználat. A legtipikusabb kérdéskörök az alakváltozatok (lábas vs lábos), a birtokos személyjel ingadozása (ékei vs ékjei), a településnevek ragjai (Szirmabesenyőn vs Szirmabesenyőben). Ritkább esetben előfordult a helyesírási kérdéseknél a korpuszhasználat: elsősorban idegen szavak írásnál (gamer vs gémer).
Ludányi Zsófia után ismét Domonkosi Ágnes vette át a szót. Ez volt az az előadás, amely miatt leginkább felkeltette ez a szekció az érdeklődésem: „Nyelvi ideológiák a nyelvi tanácsadásban”. Ahogy már az alapelvek között előkerült, a válaszadók célja, hogy a válaszokban láthatóvá tegyék a háttérben húzódó nyelvi ideológiát. Míg a helyesírási kérdéseknél általában egyértelműen közvetítik a helyesírási szabályzatok pontjai által meghatározott írásmódot, a nyelvhasználati kérdéseknél kritikusan tekintenek a sztenderd formákra, és a különböző nyelvváltozatok egyenlőségét hirdetik. Így például egyes kérdésekre nagyon részletes és árnyalt választ is írnak néha, amelyben tanácsolhatják például azt, hogy egy konzervatívabb nyelvi közösségben érdemes lehet egy szó adott változatát használni, míg a hétköznapokban ugyanez a változat fontoskodónak tűnhet.
Az utolsó előadás Jakab Zsófia kutatása volt, aki a beszédcselekvés-érték jelölését vizsgálta a válaszokban. 2021 augusztusa és 2022 augusztusa között megválaszolt 855 kérdésre adott választ nézett meg, elsősorban ezek megfogalmazását, az ezekben előforduló performatív igéket, megfelelőséget kifejező szavakat. A leggyakoribb a megfelelő szó volt, ezt követte a [valahogy] írandó, majd a kell/nem kell/szükséges/nem szükséges, majd a javasoljuk. A tanácsoljuk ige mindössze kétszer szerepelt az elemzett válaszokban.
A szekciót és egyben a konferenciát is a hozzászólások zárták. Többen elmondták, mennyit változott a nyelvészeti szemléletmód például 50–100 évvel ezelőtthöz képest. Igazából ezt szerettem volna hallani (Dér Csilla tanárnő valahogy így fogalmazta meg: „A nyelvész nem előír, hanem leír.”), és tetszett, hogy az ott ülő nyelvészek tényleg úgy gondolják, hogy a különböző nyelvváltozatok közül nem kell egyet helyesnek tartani, a többit pedig irtani. Különösen pozitív élmény volt, hogy ezek pedig azok az emberek, akik nap mint nap foglalkoznak a magyar helyesírással, annak szabályrendszerével, és mégis leíró szemmel tekintenek a nyelvre.
Nagyon sokszor fordulok az MTA helyesírási oldalához; Ludányi Zsófiának pedig már több cikkét is olvastam. Így érdekes volt élőben látni azokat, akik a helyesírással és a nyelvi tanácsadással foglalkoznak. Egy nagyon pozitív élmény volt nekem ez a konferencia, az elhangzottak is mind érdekesek voltak, illetve befogadó volt a közeg, a mellettem ülő megkérdezte, hogy honnan jöttem; mesélt róla, hogy egyetemistaként szívesen járt volna ilyen konferenciákra, de az nem lett volna az igazi, ha kihagyta volna az óráit; meg azt is mondta, hogy egyek a szünetben pogácsából és a sütiből, ami ki volt rakva.
About the Author
Csak most bukkantam rá erre a szuper összefoglalóra. Kolléganőim nevében is nagyon köszönöm a részvételt és a beszámolót!