A kolis nyelvtudományi műhely teljesítésének egyik feltétele, hogy a félév során elmenjünk egy nyelvészeti konferencia egy szekciójára, majd erről (vagy ennek egy előadásáról) írjunk egy beszámolót. A tanárnő egyik ajánlása a Nyelvtudományi Kutatóközpontban megrendezett LexiKonf volt, így ennek egy szimpatikus szekciójára mentem el egyházismeret helyett. Kevésbé volt ijesztő a konferencia légköre, mint amire számítottam, azt hittem, hogy csúnyán néző nyelvész bácsik és nénik lesznek ott. Az előadások nagyon gyorsak voltak, hiszen négyet is bele kellett sűríteni 90 percbe, de az országismeret után már gyakorlott jegyzetelőként így is leírtam minden fontosnak tűnő információt. Igaz, kicsit túlzásba is vittem a jegyzetelést, mert annak a 8 oldalnak a felét sem használtam fel, amit a konferencián írtam.
Szóval itt a konferenciabeszámolóm végleges változata a tanárnő javításai és javaslatai után:
LexiKonf 2023
2023. október 10-én és 11-én rendezték meg az „I. Lexikológiai és lexikográfiai konferenciát” a 2023. évi szótárnappal egybekötve. 10-én a második szekció a specifikus egynyelvű szótárak kérdéseit taglalta négy rövidebb előadás formájában.
Az első előadást Ladányi Mária és Hrenek Éva tartotta az általuk készített Alkalmazott nyelvészeti kisszótár szerkesztési elveiről. A szótár célja, hogy megbízható segédanyag legyen a tanuláshoz, a tanításhoz és a kutatáshoz egyaránt. Az előadás vázolta a szótárkészítés közben felmerülő problémákat, illetve hogy milyen döntés született róluk. A szótár elsősorban azokat a kifejezéseket tartalmazza, amelyek érintik a társadalmi kérdéseket, a főbb témák tehát a szociolingvisztika, a két- és többnyelvűség, a pragmatika, a nyelvpolitika és a gendernyelvészet. Átfogó nyelvészeti háttérként a funkcionális kognitív nyelvészetet választották az elmélet és az empíria egységessége miatt. Ugyanakkor szerepelnek olyan, az egyetemi tankönyvekben elterjedt definíciók is, amelyek nem felelnek meg a háttérelméletnek. Tárgyalták még a szócikkek felépítését, a címszavak alakváltozatait, poliszémiáját és szinonímiáját is.
Müller Márta előadása a Magyarországi Német Tájszótár (MNT) szerkesztéséről szólt, amely várhatóan 2026-ban válik elérhetővé. A 2022-es népszámlálás adatiból láthatjuk, hogy Magyarországon 142 551 fő a német nemzetiségiek száma, jellemzően azokon a területeken, ahova a XVII–XVIII. században betelepültek. Az MNT a magyarországi német tájnyelvet valamilyen mértékben beszélő generációkon kívül elsősorban laikusok számára készül, azonban a szerkesztők reményei szerint a kutatók számára is használható lesz. Müller Márta és Knipf-Komlósi Erzsébet négyféle lemmatípust különböztet meg:
- azon tájnyelvi szavak, amelyek egyértelműen megfeleltethetőek egy köznyelvi szónak,
- azon tájnyelvi szavak, amelyeknek egy jelentése megfeleltethető egy köznyelvi szónak, viszont vannak más jelentései is,
- a valódi tájszók, amelyek nem léteznek a német köznyelvben,
- valamint a jövevényszavak, amelyek lehetnek egy adott magyar, szerb, román szó átvételei (pl. Tschismen – csizma), vagy tükörfordítással is keletkezhetnek (pl. Kirschenpaprika – cseresznyepaprika).
A szótár készítésének első fázisa 2010-től 2015-ig tartott, amely az adatbank és a korpusz építését, illetve a koncepció kidolgozását foglalta magába. Ekkor 12 000 adatból 700 szócikk készült el. A második fázis tervezett időtartama 2022-től 2026-ig tart: az eredetileg papír alapú szótárt online koncepcióra dolgozták át, és jelenleg is zajlanak a fejlesztések. A további eredményekről a 2024 októberében megrendezésre kerülő LexikoNet konferencián lesz szó.
A harmadik előadást Borbély Anna tartotta a román nyelv helyzetéről Magyarországon és A magyarországi román területi nyelvváltozatok szótáráról. 1920 előtt Buda és Pest voltak a román nyelv bölcsői, összesen itt több mint kétszáz román nyelvű munka jelent meg, itt tartották meg az első egyetemi szintű előadást román nyelven, illetve a Gozsdu Alapítvány pályázata is támogatta a román ortodox fiatalokat. A szótárt a Román Akadémia készíti, Borbély Anna pedig szociolingvistaként segíti a munkájukat. Szociolingvisztikai szempontból figyelt arra, hogy a mintagyűjtésnél a terepmunkában ne csak idősektől vegyenek fel hangfelvételt. Ezenkívül a beszélők előfeltevéseit is vizsgálta, például hogy hogyan imitál egy kétegyházi beszélő egy méhkeréki beszélőt, vagy hogy hogyan azonosítanak egyes ejtésváltozatokat az iskolázatlansággal.
Az előadássorozatot Fóris Ágota videóra vett előadása zárta a lexikológia, lexikográfia és a terminológia, terminográfia közti különbségek és hasonlóságok bemutatásával, különös tekintettel a szaklexikográfiára és a terminográfiára. Egyes szakvélemények szerint a két fogalom megegyezik, míg mások szerint vannak köztük lényeges különbségek. A konklúzióban az utóbbi álláspont kapott helyet, ezért is van például az egyetemeken külön Lexikográfiai Osztály és Terminológiai Osztály. A főbb különbségek például, hogy míg a lexikológia és lexikográfia szemasziológiai alapon, azaz jelek alapján rendezi a szavakat és deskriptív, addig a terminológia és terminográfia onomasziológiai alapon, fogalmi jelentés alapján csoportosítja a címszókat, és általában preskriptív. Az előadások zárásaként a vitában elhangzott, hogy a lexikográfia nagyobb hagyománnyal rendelkezik, mint az újabban létrejött terminológia – egy időbeli törést véltek a hallgatók felfedezni a két terület között.