Sokféle tévhit kering a JLPT-nyelvvizsgáról, illetve vannak olyan infók is, amikről jellemzően nem szoktak beszélni, úgyhogy jó ötletnek tűnt összefoglalni mindent, amivel érdemes lehet tisztában lenni, mielőtt az ember elmegy nyelvvizsgázni. A saját tapasztalataimról majd egy későbbi posztban fogok írni.
Mi az a JLPT?
Japánul 日本語能力試験 (nihongo nōryoku shiken), az angol rövidítés pedig a rövidítés a Japanese-Language Proficiency Testet takarja. Avagy ez a vizsga a japán nyelvi képességeinket méri. Ez a nagybetűs japánnyelv-vizsga, amit nemzetközi viszonylatban mindenhova elvárnak, és amiben általában a japánnyelv-tudást megadni szokás. Szerencsére igen régóta van Magyarországon (a tanárom anno sztorizgatott, hogy a környező országokból is ideutaztak vizsgázni), méghozzá minden évben kétszer. Kivéve ha közbejön valami világjárvány vagy hasonló jellegű probléma.
Milyen szintjei vannak?
Régen 4 szint volt, amikre kyūként szokás hivatkozni (４級・３級・２級・１級). 2010 óta viszont bevezettek egy új rendszert (N mint new, bár mások szerint mást jelent az N), és 5 szint lett: N5, N4, N3, N2, N1. Nem véletlen a sorrend, az N5 a legkönnyebb, és az N1 a legmagasabb szint, visszafelé számolunk. Az N5 és az N4 alapvetően az alapszintű japántudást méri, míg az N2 és az N1 már sokkal közelebb áll a mindennapokban használt japánhoz. Régen gyakorlatilag csak ezek a szintek voltak, és mivel túl nagy volt az ugrás a ３級 és a ２級 között, afféle köztes hídként rakták be az N3-at.
A honlapon szerepel egy kis táblázat, hogy melyik szint mit takar, úgyhogy ezt most összefoglalom magyarul.
N5: A vizsgázó tud hiraganát, katakanát és kevés kanjit olvasni, megért gyakori kifejezéseket. Osztálytermi szituációkban gyakran előkerülő, rövid és lassú szövegből ki tudja hallani a lényeges információkat.
N4: A vizsgázó megérti az egyszerű, hétköznapi témákat alapszintű szókinccsel és kanjival. Tudja követni a gyakran előkerülő témákat hétköznapi beszélgetésekben, feltéve, hogy elég lassan beszélnek.
N3: A vizsgázó el tudja olvasni és értelmezni a hétköznapi, de specifikus témáról szóló szövegeket is. Nehezebb hétköznapi szöveget is el tud olvasni, ha a ritkán előforduló szavak meg vannak magyarázva. A vizsgázó követni tud hétköznapi társalgásokat, amelyek már közel olyan gyorsak, mint ahogy az anyanyelviek beszélnek, megérti a tartalmukat és a két beszélő kapcsolatát.
N2: A vizsgázó sokféle témáról és műfajban tud olvasni és értelmezni, mint újságcikkek, hozzászólások, egyszerűbb kritikák. A narratívát és a szerző szándékát is le tudja szűrni a szövegből. A vizsgázó követni tud hétköznapi és nem hétköznapi társalgásokat, amelyek már közel olyan gyorsak, mint ahogy az anyanyelviek beszélnek, megérti a tartalmukat és a beszélők egymással való kapcsolatát.
N1: A vizsgázó akár logikailag komplex és absztrakt szöveget is megért, valamint ezeknek nemcsak a tartalmát, hanem a felépítését is. Átfogóan megérti a narratívát és a szerző szándékát. A vizsgázó változatos témában tud párbeszédet, híreket, előadásokat követni, amelyek már megfelelnek a mindennapi japán sebességének. Átlátja az elhangzó pontokat, tartalmat, érti a részleteket és logikai felépítést, valamint a beszélők egymáshoz való viszonyát is le tudja szűrni a szövegből.
Hallani néha, hogy az N1 anyanyelvi szint, vagy hogy az N1 még a japánoknak is kihívás. Ami nem igaz. Egy iskolázott anyanyelvi beszélőnek legfeljebb az kihívás, hogy ne 98%-ot, hanem 100%-ot érjen el rajta, mert van néhány trükkös kérdés. Az anyanyelvi szint pedig már csak azért is megkérdőjelezhető, mert még ha rengeteget olvasunk is, nehéz egyáltalán megközelíteni egy anyanyelvi beszélő szókincsét. Szóval nincs is erre szükség ahhoz, hogy átmenjünk az N1-en.
Az a tapasztalat alapvetően, hogy az N3 lefedi már nagyjából a mindennapokban használt, beszélt nyelvi kifejezéseket. De ez nem azt jelenti, hogy N2-n és N1-en olyan jelentéktelen és ritka kifejezéseket kérdeznek, amikkel soha életünkben nem fogunk találkozni. Olyat is olvastam már, hogy valaki semmit nem készült a nyelvvizsgára, csak szimplán sok regényt olvasott, és így sem érte meglepetés például a nyelvtan szekcióban N1-en.
Feladatok és követelmény
Három fő részből áll a vizsga. Az első a 文字・語彙・文法 (moji-goi-bunpō), ami kicsit olyan, mint a Use of English a Cambridge-féle angolnyelv-vizsgán. Itt kérdeznek kanjikat, szavakat, szinonimákat, nyelvtani szerkezeteket stb. Ezt követi a 読解 (dokkai), avagy az olvasott szöveg értése, illetve a 聴解 (chōkai), a hallott szöveg értése. Ezekben a tempó a nehéz, N3-tól már azért elég sok szövegen kell végigmenni viszonylag kevés idő alatt, a hallgatásnál pedig csak egyszer játsszák le a szövegeket, szóval ha pont elment egy teherautó az utcán a lényeges infónál, akkor így jártunk.
Van egy nagyon szép kis táblázat arról, hogy pontosan melyik szinten melyik feladattípusok fordulnak elő, illetve mintafeladatokat is találunk a JLPT oldalán.
A pontos követelményt viszont nem tudni. Találunk mindenféle kanjilistát és szólistát, ahol szintekre bontva tudunk tanulni, ugyanez elmondható a nyelvtanokról is, illetve még a jisho is odaírja az adott szó JLPT-szintjét. De maga a JLPT az új szintrendszer óta nem tett közzé hivatalos listát, hogy milyen szavakat és kanjikat kell tudni az adott szintre, tehát ne vegyünk készpénznek semmilyen listát, ezek inkább csak támpontnak jók.
És hogy hol az íráskészség és a beszédkészség? Olyanok nincsenek ezen a nyelvvizsgán. Elvégre az nem mérhető karikázós feladatokkal, itt pedig kizárólag azok vannak. Szóval az előny, hogy nem kell tudni jól írni és beszélni a nyelvvizsgához, a hátrány pedig hogy nem kell tudni jól írni és beszélni a nyelvvizsgához. Nem mér a vizsga semmilyen aktív nyelvtudást, és emiatt például nem is fogadják el itthon komplex nyelvvizsgaként, nem jár érte pluszpont. (Ennek ellenére továbbra is ez a japánnyelv-vizsga, amit japán ösztöndíjakhoz, munkákhoz várnak.)
Illetve mivel nem mér aktív készségeket, nehéz összeegyeztetni a CEFR (KER) rendszerével. Olvastam kutatásokról, egészen abszurd eredmények is kijöttek néha. Szerintem én valahogy úgy sorolnám be őket, hogy az N5 az A1-A2, az N4 az A2-B1, az N3 a B1-B2, az N2 a B2-C1, és az N1 a stabil C1. Már ha az adott passzív készségekhez társulnak megfelelő szintű aktív készségek is. De 2025-től elvileg bevezetik, hogy a JLPT-bizonyítványra ráírják a megfelelő CEFR-szinten is, amire nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen rendszer alapján fog működni.
Pontozás
Arról is van szép táblázat, hogy melyik szinten melyik részben hány pontot kell elérni, hogy meglegyen a nyelvvizsga, illetve hogy összesen hány pontnak kell meglennie. Alapvetően kb. 30%-nak kell meglennie az egyes részeken, összesen pedig 50%-nak, szóval azért nincsenek az egekben a ponthatárok.
De ha azt gondolnánk, hogy akkor csak el kell találni a kérdések felét, akkor tévedünk. Ugyanis nem ilyen egyszerűen pontoznak, hanem egy úgynevezett scaled scores rendszert használnak. Nem tanultam statisztikát, szóval nem nagyon értek hozzá, de a leírás alapján azt nézik, hogy milyen mintázatban töltöttük ki a feladatsort, és így lehet, hogy két vizsgázónak ugyanannyi hibája volt, de nem ugyanazt a pontszámot kapják, vagy pedig több hibával valaki mégis magasabb pontot kap. Ez pedig azért kell, mert nem lehet mindig ugyanolyan nehézségű vizsgát összeállítani, és így ügyelnek arra, hogy ne az éppen összerakott vizsga nehézsége befolyásolja azt, hogy valaki átmegy-e azon a szinten vagy nem.
Dátumok és helyszínek
Minden évben kétszer van Magyarországon JLPT, egyszer július első vasárnapján, majd ezután december első vasárnapján. Azonban ezekre négy hónappal korábban kell regisztrálni a kb. 1 hetes regisztrációs időszakban, szóval résen kell lenni, ha JLPT-zni akarunk. Ez egy online felületen történik, illetve el kell utalni a vizsgadíjat (ami egyébként pont azért elég barátságos más nyelvvizsgákhoz képest, mert az egész egy feleletválasztós teszt).
A helyszín általában a Károli, de volt már rá példa, hogy a KRE BTK-tól pár perc sétára lévő Pázmányon szervezték meg a nagyobb létszámú vizsgákat (bár ekkor még szerintem nem készült el a felújított R6-os épület). A pontos beosztást kb. csak 1 héttel a vizsga előtt küldik ki, és ekkor derül ki, hogy délelőtt vagy délután lesz az a szint, illetve melyik épület melyik termében lesz a vizsga.
Összegzés
Sokféle véleményt olvastam már a vizsgáról. Egyesek szerint teljesen felesleges N2-N1 előtt elmenni, és azokra is csak akkor, ha kell a munkához, mert valós készségeket (de főleg aktív készségeket) nem mér a vizsga. Ez persze nem egészen stimmel, miután például japán szakon elég praktikus megszerezni az N3-at az alapvizsga előtt, de már az N4 is jó lehet ösztöndíjakhoz. Illetve mivel nem olyan elrettentő a nyelvvizsga költsége, simán el lehet menni bármelyik szintre anélkül, hogy a pénztárcánk nagyon bánná, és azért egész jó motiváció tud lenni egy ilyen vizsga. (Csak nem feltétlen ajánlanám a magolást mint tanulási formát a készüléshez, de például sok szövegértést csinálni baromi hasznos tud lenni, mert mindenféle témáról olvashatunk röviden, és ez meg tudja dobni szerintem az összes készségünket.)