2023. november 23-án és 24-én rendezték meg a Felelős nyelvészet névre hallgató alkalmazott nyelvészeti konferenciát. Ismét a nyelvtudományi műhelyen keresztül jutott el hozzám a konferencia híre. Átböngésztem a programot, és végül találtam három szekciót is, amelyek olyan időpontban voltak, hogy érdekeltek a témák és nem is kellett miattuk egyetemi órát kihagynom.
A három szekció 12 előadást jelent, amiket most megpróbálok röviden összefoglalni. Igyekeztem jegyzetelni az előadások alatt, hogy minél pontosabban vissza tudjam adni a tartalmukat, illetve jobban megmaradjon a téma.
2023. 11. 23. csütörtök (12:20–13:40)
A szekció első előadását Gocsál Ákos tartotta a projektjükben alkalmazott hangrekonstrukciós módszerekről. A digitalizált, mindenki számára elérhető filmhíradók hangfelvételeit próbálták Fejes Attilával érthetőbbé tenni, hiszen sok esetben túl nagy a háttérzaj, túl halk a beszéd (amikor valaki motyog), esetleg valamilyen sérülés miatt szakadások vannak a hangban. Egy hangtechnikai szoftverrel próbálták zajmentesíteni a felvételeket, és erre példákat is mutatott be, amelyeken keresztül megfigyelhettük, hogy a procedúra után jóval érthetőbb a filmhíradóban a beszéd. Ugyanakkor Gocsál Ákos megjegyezte, hogy ahol nincsenek formánsok, ott nem tudnak a hangtechnikai eszközökkel változtatni az érthetőségen. Nem igazán kutatott terület a filmhíradók anyagtára, pedig jól használható például a longitudinális beszédkutatásra, éppen ehhez rendszerezik a videók tartalmát (a korábbi Excelt leváltva) most már adatbázisba. Meglepő, hogy mindenféle beszédtípus előkerül a videókban: interjú, felolvasás, szónoklat és spontán beszéd is. A zajos hang- és videóanyagok helyreállítása még hasznos lehet a későbbiekben a történészek számára.
A szekció második előadását Juhász Kornélia tartotta a hiátustöltő j-ről. A szakirodalom a fonemikus j-t a likvidákhoz sorolja, a mássalhangzókhoz hasonlít jobban (például a -val/-vel toldalék v-je is hasonul hozzá). Ezzel szemben a hiátustöltő j-t a siklóhangnak tekintik, azaz inkább magánhangzóhoz hasonló jellege van, gyengébb, rövidebb és nyíltabb az akusztikai lenyomata, ennek pedig az az oka, hogy nincs jelentésbeli célja a hangnak, csak egy koartikulációs jelenség, azaz csak egy átkötés a két magánhangzó között. Egy korábbi kutatás eredménye az lett, hogy a beszélők nem létező álszavakban is produkálják ezt a különbséget. Deme Andrea és Juhász Kornélia azt vizsgálták a kutatásukban, hogy valódi szavakban is megjelenik-e ez a különbség, így olyan szavakat olvastattak fel a kísérletben részt vevő 15 felnőtt, női beszélővel, mint a zoknija, szoknia; Andija, adnia. A hipotézis ellenére az eredmény az lett, hogy nincs szignifikáns különbség az időtartamban a két j között, a fonemikus j viszont valóban zártabb egy bizonyos tartományban. Nem hanyagolható el azonban az ortográfia hatása, hiszen felolvasós volt a kísérlet.
A szekció harmadik előadását Domonkosi Ágnes tartotta a nyelvi tanácsadásban előforduló nyelvi ideológiákról. Ez az előadás tulajdonképpen egy összefoglalta, ami az erről szóló konferencián elhangzott, úgyhogy ezt nem részletezném még egyszer, van róla külön posztom.
A szekció negyedik előadását Jani-Demetriou Bernadett tartotta „Hallgatás az iskolában” címmel. Azt vártam, hogy az iskolai hallás utáni szövegértés fejlesztéséről és a listeninges feladatokról lesz szó, de a téma valójában a csönd volt. A csönd gyakran a beszéddel szemben álló bináris egységként jelenik meg, azonban itt inkább heteroglossziai megközelítést kapott, amely szerint a csönd kontextusba ágyazott, dinamikusan változó, diszkrét módon konstruált cselekvés. Bernadett külön kiemelte a tematikus csöndet, amikor szándékosan elkerülünk egy témát, nem beszélünk róla, de ezért nem tartunk szünetet, hanem tovább beszélünk másról. A terepkutatást egy olyan település iskolájában végezte, ahol az iskolának egy másik épülete bezárása sok feszültséget keltett a település roma lakosságában és nem roma lakosságában is. A kutatás eredménye az volt, hogy a csönd előkerült feszültségindikátorként is, illetve diskurzív stratégiaként is, mint a fehérítés (bleaching) vagy a tabu.
2023. 11. 24. péntek (14:20–15:40)
A szekció első előadását Szalai Andrea tartotta a romani átokhasználatról. A terepmunkája a gábor roma népesség beszédét érintette, az előadás pedig a meghívásban, kínálásban előforduló átokhasználatról szólt. Ugyanis náluk a kínálás egy olyan előrejelezhető rituális folyamat, amelynek része a (feltételes) önátok. A megismételt kínálás lépései: 1) első kínálás, 2) elutasítás, vonakodás, 3) ismételt kínálás, erősítés feltételes átokkal, 4) elfogadás vagy morálisan elfogadható jóvátétellel való elutasítás. Elvárás, hogy a kínálás végére odategyük, hogy haljak meg vagy haljon meg a kisfiacskám, ha nem ennél a sütiből, és ez az udvariasság, jó viselkedés jele náluk, a gyerekek is gyorsan megtanulják ezt a normát. Ha hiányzik az átok, az azt jelenti, hogy nem látnak szívesen, nem szimpatikusak a vendégek, tehát nagyon fontos szerepe van a mindennapi életben (bár a szűk családban ritkább például szülők és gyerekek között). Hiába tűnhet úgy, mintha egymás szavába vágva szitkozódnának (mivel annyira formulaszerű és rögzített a párbeszéd, nem várják meg, hogy végigmondja a másik a mondatot), igazából ez egy udvariassági szokás az ő kultúrájukban.
A szekció második előadását Sólyom Réka tartotta a jogi szaknyelvben előforduló metaforákról. Ugyan az egyik idei műhelyalkalmon már tartott erről előadást a tanárnő, mégis más volt konferenciai előadásként hallani a kutatási témáját. Eleinte tartott tőle, hogy nem lesz elég metafora a jogi szaknyelvben, de a gyűjtés során arra jött rá, hogy nagyon bőséges a jogi szaknyelvben (is) használt metaforák és metonímiák tárháza. Sok jogi szöveget olvasva és a metaforákat gyűjtögetve azt tapasztalta, hogy három forrástartomány kiemelkedően magas volt: az épületeken, az irányokon és az erőkön alapuló metaforák. Három korpusz adatait mutatta be diagramokkal az előadásban: az MSZ-t (minőségügyi szótárt), egy másik ISO-szabványt és az Alaptörvényt. Az ezekben előforduló metaforák aránya (irány:épület:erő) 40:11:12; 63:25:15 és 62:30:19. Azt láthatjuk, hogy a különböző szövegekben egészen hasonló arányban van például az irányt kifejező metaforák száma (be-, ki-), így ez még további kutatási ötletként merült fel benne, ahogy az előadásra készült.
A szekció harmadik előadását Uricska Erna tartotta a rendészeti szervek kommunikációjáról. Az előadást a cím hosszúságával kezdte, majd összefoglalta, hogy a kutatás érinti a rendészetet, a szociológiát, a kommunikációt és a nyelvészetet is mint tudományágat. Az EU-s vizsgálatot egy pilot kutatás előzte meg, amelyben 13 Z generációs értékelte baleset-megelőző videók meggyőzőségét. Ezután az EU 27 országának rendészeti szervei által Facebookon és Instagramon megosztott posztokat vizsgálta, külön a Focus on the road program idejében és az ezen kívüli időszakban. Megfigyelés volt, hogy Belgiumban flamandul és franciául is megjelentek a posztok, a legaktívabbak pedig Szlovéniában voltak: a program után még feedbacket is osztottak meg. Alapvetően tegezést figyelhetünk meg, illetve a spanyol esetében nem egyértelmű, hogy tegező vagy magázó formát használ a felszólítás. A tegezéssel próbálhatják a lakosságot jobban bevonni a kommunikációba, ez pedig így a rendészeti nyelvhasználat változását jelenti. További érdekes megfigyelés, hogy a videókra kapott visszajelzés alapján a baleset-megelőzésnél nem értékeli a humort vagy az iróniát a Z generáció, mert emberéletek forognak kockán, de egyéb esetekben szeretik, ha a rendőrökkel való kommunikációban is van humor.
A szekció negyedik előadását Szabó Lilla Petronella és Sipos Alexandra együtt tartotta az LMBTQ-közösség „másikként” való konceptualizálásáról a politikai kommunikációban. Az előadás a jogi háttérrel kezdődött, azaz röviden összefoglalták, hogy az Alaptörvény 4. és 9. módosítása megszabta, hogy az apa férfi, az anya nő, és csak így alkothatnak családot; nem fogadhatnak örökbe gyereket az azonos nemű párok, nem változtathatják meg például a transzneműek a személyi igazolványukba beírt nemüket, illetve hogy a gyermekvédelmi törvény tiltja a homoszexualitás mindennemű „népszerűsítését”. Az egyik érdekes felvetés az anti-gender megnyilvánulásokkal kapcsolatban, hogy a gender itt gyakorlatilag egy üres jelölő, amely egyszerre nem jelent semmit, és egyszerre jelenthet mindent, vonatkozhat bármire, bármilyen LMBTQ-közösségre is. A „másikként” való konceptualizálást az othering jelenséggel magyarázták, azaz megkülönböztetünk embereket az alapján, hogy rendelkeznek-e vagy nem rendelkeznek-e egy bizonyos tulajdonságunkkal. És itt a másik általában az ellenséget, bűnbakot jelent, akit a társadalmi problémákért hibáztatni lehet. A „másik”, „másság” kifejezés nem egyedi jelenség, számos nyelvben eredeztethetőek bizonyos szavak az LMBTQ-közösségre hasonló jelentésből. A kutatásban két hírportál (magyarnemzet.hu és origo.hu) címkék alapján (LMBT*, meleg, leszbikus, transz, gender) véletlenszerűen kiválasztott 50-50 cikkben előforduló jelenségeket csoportosították kategorizációra, metonímiára és metaforára. A kategorizációra talált példa a normális és a deviáns ellentéte. Metonímiaként használták például a szivárványt a közösség helyett, vagy az LMBTQ-propaganda kifejezést egyes politikusok megnevezése helyett (pl. Brüsszelt megszállta az LMBTQ-propaganda), ezzel homályossá téve, hogy kire vagy mire is gondolnak. Metaforából a háború került elő, azaz az ellenségként való konceptualizálás (genderfront; LMBTQ-lobbi habzó szájú csapatai), és az őrültként, őrületként való feltüntetés (genderőrület, LMBTQ-őrület). Összességében tehát ellenségességet, távolságtartást és a határozatlanságot figyeltek meg a magyar politikai kommunikációban (2021. január 1. és 2022. december 31. között).
2023. 11. 24. péntek (16:00–17:20)
A szekció első előadását Tóbisz-Hertelendy Réka tartotta a félreproduktív beszéd (semi-spontaneous speech) időbeli tulajdonságairól összevetve a szorongással. (A szociális szorongás a harmadik leggyakoribb mentálhigiéniai probléma az alkoholizmus és a depresszió után Magyarországon.) A kutatásban 14 beszélő vett részt, akik egy kiselőadással készültek félreproduktív beszédtípusként (de a spontán beszélgetés és felolvasás is volt a kísérletben, előbbi még azonban nincs kielemezve). A szociális szorongás egy SCQ nevű teszttel állapította meg Réka, vagyis meghúzott egy határt a spektrumon, amely alatti/feletti értékek alapján egy szorongó és egy nem szorongó csoportra osztotta a résztvevőket. A kísérlet eredménye az lett, hogy a felolvasásnál jóval magasabb a beszédtempó a félreproduktív beszéddel szemben (a szüneteket leszámítva és beleszámítva is); a beszédelemeknél nem volt különbség, viszont a szórásuk változatosabb volt a félreproduktív beszéd esetében. A szorongással összefüggésben nem talált változást a beszédtempóban, egyedül a szórás volt változatosabb a szorongó csoportnál.
A szekció második előadását Hidvégi Zsófia tartotta az okinawai közösségeket érintő nyelvi revitalizációs módszerekről, illetve leginkább a hatásosság számszerűsítéséről. Bemutatta a különböző módszereket, hozzáállásokat, illetve hogy egyik sem képes számokban kifejezni azt, hogy mennyire működik egy projekt. Ezután az általa fejlesztett modellről beszélt. Célja volt, hogy a modell általános legyen, számszerűsíthető legyen, illetve nem nyelvészek számára is könnyen értelmezhető legyen. Az X tengely vitalitás faktorait ábrázolja (egy bizonyos FAMED-skála vagy hasonló, nem találtam meg sehogy a fogalmat, hiába fordultam a Google-höz), az Y tengely pedig a szocializáció szintjeit (egyén, rokonság, környék, régió, nemzet). Így egy táblázatot/hálót kapunk, amelynek a két tengelyén összegeket lehet feltüntetni, és így megtalálhatják a lyukakat a revitalizációs stratégiában, azaz hogy mire kellene még ráfeküdni. A modellt még ezután fogják bétatesztelni.
A szekció harmadik előadását Horváth Dávid tartotta, aki a japán nyelv nyelvváltozatainak kutatásával foglalkozik, és ebből a yasashii nihongo (szójáték: 優しい・易しい gyengéd vagy/és könnyű) változatot mutatta be. Ez egy olyan, nem nyelvészek által kialakított nyelvi változat, amely a Japánban élő külföldiek számára könnyebb megértést szolgál (legalábbis ezt gondolják). Japánban egyre több a külföldi (állandó lakos, gyakornok, cserediák stb.), és a legtöbbjüktől elvárnak valamilyen szintű nyelvtudást. A 2,5 millió külföldi legnagyobb része kínai, és a sok környező ázsiai ország mellett a 8. helyen áll az USA. A yasashii nihongo mozgalom akkor indulhatott, amikor az 1995-ös kōbei földrengésben nagy arányban haltak meg külföldiek, feltehetőleg mivel nem tudták, mit kell ilyen helyzetben tenni, nem tudták elolvasni a híreket, feliratokat. A 2020-as (2021-es?) tokiói olimpia miatt is sok külföldivel számoltak, így szintén felmerült az igény, hogy egyszerűbben fejezzék ki a dolgokat. A yasashii nihongo a sztenderd japánnal ellentétben használ szóközt, nem használ hosszú összetételeket, sonkeigót vagy duplatagadást például. Sokszor hosszú kifejezéssel írnak körbe egy bonyolultnak minősített szót. Sok guide van erre, a legtöbb kerüli a katakanás szavakat, mert a hanzikkel felnőtt népességnek az nehéz lehet, ugyanakkor másnak meg pont a katakanás szavak segítenének. Sokszor talán nehezebb értelmezni a yasashii nihongót, illetve egy kétoldalas szöveg akár öt oldalt is kitehet, ha átfogalmazzák „egyszerűbbre”. Nem vizsgálták még, hogy a külföldiek mit gondolnak erről, ez igazából a japánok által könnyebben érthetőnek gondolt nyelvváltozat, amit feltüntetnek bizonyos dokumentumokon, illetve (japánoknak szóló) tankönyveket is adnak ki belőle, hogy hogyan értessék meg magukat a külföldiekkel japánul. Bizarr.
A szekció negyedik előadását Szelivanov Julia tartotta az UNESCO nyelvvédő törvényeiről. Őszintén szólva a sok jogi és egyéb szakszó miatt nem igazán tudtam követni angolul ezt az előadást, úgyhogy nem sikerült belőle használható jegyzetet írni. Az jött át, hogy röviden elmesélte a nyelvi sokszínűségre vonatkozó törvények változásait.
Összegzés
Kifejezetten tetszett a konferencia, sok érdekes téma volt. Találkoztam ismerős tanárokkal (például Dér Csilla tanárnővel is összefutottam, meg az MJOT szimpóziumán is ott volt Hidvégi Zsófia és Horváth Dávid). Illetve most volt időm és lehetőségem arra is, hogy az előadások után beszélgessek a nyelvészekkel, feltegyek nekik néhány kérdést akár az előadással kapcsolatban, akár másról. Igyekeztem figyelni az előadásmódra, a PPT-kre, ki milyen stratégiát alkalmaz az időnyerésre, például volt olyan, aki sokat ö-zött, volt, aki lassabban beszélt, illetve olyan is volt, aki többször megismételte az előző szót, és ezzel nyert időt. A legjobban Juhász Kornélia előadása tetszett, nagyon lendületes és gyors volt, mégis teljesen tudtam követni és jegyzetelni közben, ráadásul a fonetikai téma (hiátustöltő j) is kimondottan érdekelt.