Talán furcsa volt, hogy hiába a japán érdekelné valószínűleg a legjobban a blogra tévedőket, mégis csak a németről és az angolról volt poszt. Ennek a fő oka, hogy akkor már tudtam, hogy nyáron megyek az N1-re, és logikusnak tűnt azután megírni ezt a posztot, amikor már biztosan megvan a nyelvvizsga. Másrészt pedig mivel nagyon régen kezdtem japánul tanulni, nem feltétlen gondolnám követendőnek, hogy hogyan jutottam el 12 év alatt N1-re. A németet tartom a leginkább sikersztorinak, ahol rövid idő alatt tudtam sokat fejlődni, mert addigra már az angolon és a japánon keresztül kitapasztaltam, hogy hogyan tanulok a legjobban nyelveket. Szóval ajánlom a német C2-es posztot is, ez pedig kicsit inkább egy story time. (Illetve ha valaki nem tudja, mi az a JLPT, akkor a JLPT-s posztot is, mert annak a szintjei alapján haladunk ebben a posztban.)
Kezdetek
8 éves voltam, épp elkezdődött a második osztály szeptemberben, amikor az első japánórám volt. Nem is azért, mert magával ragadott a japán kultúra vagy láttam egy animét, amikor este vége volt a Minimax adásának (azoktól inkább féltem). Gyakorlatilag egy ismerős keresett meg, hogy ő elvinné magántanárhoz a fiát, hogy japánul tanuljon, de akkor már ne egyedül, és én nem tanulnék-e vele. Mert készítettem anno egy titkosírást, ahol egy-egy szimbólummal helyettesítettem a magyar ábécé betűit, és ezt könnyedén használtam, akkor sem felejtettem el, amikor nem írtam egy hónapig. Szóval a szüleim úgy látták, hogy akkor jó ötlet lehet a japán, és boldogulnék a bonyolult kínai karakterekkel is (vagy hát a krikszkrakszokkal az ő szemszögükből). Szóval elkezdtük.
N5-N4
Akkoriban kb. fogalmam sem volt, hogy mi fán terem a japán nyelv, vagy maga Japán. Vagy az angol nyelv. Vagy a magyar nyelvtan. Az elején a Hepburn-átírást is fonetikusan akartam leírni magyarra, mert bonyolult volt, hogy a ch a cs stb. Meg azért néha mondott olyanokat a tanárunk, hogy jelzős szerkezet, aztán elmagyarázta, hogy mi az, de nyilván nem tanultunk ilyet még másodikban-harmadikban. Hétről hétre tanultunk asszem 5-5 hiraganát, miközben Hepburnben haladtunk a bemutatkozással, hét napjaival, és hasonló egyszerű témákkal. Meg aztán a katakanák is voltak, azok kicsit több fejtörést okoztak. Volt, amikor nem volt motivációm, és anyukám kitalálta, hogy tanítsam őt japánra, és akkor kicsit többet foglalkoztam vele, mert nyilván imádtam magyarázni meg tanítani. De alapvetően az elején inkább egy plusz házifeladat és óra volt minden héten. Amiket valamikor tökre élveztem, néha meg nem volt kedvem hozzá egyáltalán.
Három év után elküldött a tanárunk minket N5-re. Ekkor volt 2015, én voltam 11 éves, és pont december 6-án volt a vizsga, a Reviczky 3. emeletén. Nagyon ijesztő volt ott a sok felnőtt között, féltem, hogy valamit elrontok, rosszul csinálok, anyukámék meg kint vártak addig. Az első részről (szókincs, nyelvtan) még boldogan jöttünk ki, de az olvasott és hallott szöveg értése már nem volt ilyen jó. Mindenesetre meglett a vizsga, akkoriban még valahogy február végén vagy hogy jöttek a borítékok és nem tudtunk róla, hogy online is meg lehet nézni az eredményeket. (Vagy akkor még nem lehetett?) Így utólag belegondolva vicces, hogy ez lett a legrosszabb vizsgám, de azért a szüleinknek is hasznos visszajelzés volt, hogy haladunk valamerre és van ennek értelme.
Ezután még három évet töltöttünk a tanárommal és a tanulótársammal együtt, mire jelentkeztünk az N4-es vizsgára, a 2018-as nyárira. Persze voltak lazább órák, karácsonykor Ghibli-filmet néztünk stb., de közben itt már például voltak a Shirokuma-féle kanjikártyáim, amiket emlegettem a forrásgyűjteményes posztban. Az N5-re még úgy készültünk, hogy az órán tanultuk a kanjikat és csak a tanárnő kártyáit használtuk. De N4-re már otthon is készültem, mnemonikát használtam és így tovább. Sikerült is a vizsga, bár magára a vizsgaélményre szinte egyáltalán nem emlékszem. A tanulótársamnak viszont nem lett meg a vizsga, szóval innen egyedül folytattam a tanárnál.
N3-N2
Ahogy írtam, nekem a japán eredetileg inkább egy plusz óra volt, amire csak úgy jártam, de nem hajtott semmi különösebb motiváció. Viszont valahol az N4-es vizsga körül kezdtem felfedezni a japán kultúrát, és elkezdett az egész ténylegesen érdekelni. Azon a nyáron hétről hétre néztem például a Japánspecialista Youtube-csatorna videóit. Ekkor voltam úgy is vele, hogy gyakorlásképp nézhetnék valamit japánul. 2018 nyarán megnéztem az első animét, amit tényleg animének fogtam fel, és sem nyugati sorozatnak, ami ment a tévében, sem valami fura japán filmnek, amiket órán néztünk (ezúton elnézést kérek a Ghibli-filmektől), hanem animének. Ez az Inazuma Eleven volt, annak végigmentem mind a 128 részén, méghozzá angol felirattal. A felirattal többnyire boldogultam, és egy csomó mindent nem értettem még belőle, de attól még egy nagyon jó élmény volt. Ugyanekkor megnéztem a Liar Game című doramát is, csak aztán valahogy abbamaradt a sorozatnézés. (Mert angolul néztem sorozatokat abban az időben.)
A nyelvtanulás ellenben nem szakadt meg, hanem sokkal inkább rákapcsoltam. Imádtam kanjikat tanulni. Továbbra is a Shirokuma-féle kártyákat használtam. A tanárom mindig bejelölte nekem, hogy a kártyáról melyik összetételeket tanuljam meg, és hétvégén pl. azzal töltöttem a szabadidőmet, hogy a kártyákkal szórakoztam, volt, hogy simán megtanultam 30-at egy nap. Kihívás volt, hogy eddig kb. 300 kanjit tanultunk meg összesen az N4-ig, aztán az N3-ra meg iderakott nekem ez a lista plusz 600 újat. Emellett a tanáromtól kaptam szókincses kártyákat is, és azokat is sokat pörgettem, ismételtem, tanultam. Amíg vártam pl. az orvosnál, előszedtem a kártyáimat és tanultam a szavakat.
Valahol ekkor volt az is, hogy először találkoztam japánokkal, és őszintén megijedtem attól, hogy mi van, ha igazából eddig nem is japánul tanultam, átvert a tanárom és valami másért fizettünk ennyit, de aztán nyilván csak a feszültség miatt jutottak ilyenek eszembe, és tényleg sikerült velük japánul beszélni kicsit. Meg elkezdtem a karutával is foglalkozni, ami egy kártyajáték, és így még több olyan embert ismertem meg, aki szereti a japán kultúrát.
2019 nyarán elmentem az N3-as vizsgára. Akkor épp annyian voltunk, hogy nem is a Reviczkyben volt a vizsga, hanem a Pázmányon egy nagy teremben (ekkor még készült az R6 talán). Arra is emlékszem, hogy például Somodi tanárnő ott volt felügyelni, illetve Uchikawa sensei mondta el japánul az instrukciókat. A vizsga baromi jó élmény volt, még azt a kanjit is eltaláltam, amit nem tanultam, csak próbáltam logikusan kiválasztani a jót, és mindemellett a szövegeket is jól értettem a szövegértésben, és jókat szórakoztam rajtuk. A hallgatás nem ment jól, az nagyon sokáig a mumusom volt.
Miután egy elég jó pontszámmal meglett az N3, a tanárom azt mondta, hogy decemberben meg is próbálhatom az N2-t is, mert nincs olyan nagy ugrás a kettő között. Ekkoriban kerültem be Discordon egy animés közösségbe, és ennek hatására elkezdtem aktívan animét nézni, meg még többet foglalkozni a japán nyelvvel is, illetve valahol itt kezdett el a nyelvészet is érdekelni.
Az N2-re elég komolyan készültem. Kaptam egy szólistát is a tanáromtól, abból az összes ismeretlen szót felvittem Quizletre, és több száz szót vertem a fejembe az alatt a néhány hónap alatt. Kanjikártyából nagyon kevés új volt az N2-re, de a szólistát is kanjikkal tanultam, ami nagyon sokat dobott azon, hogy jól menjenek a kanjik. A nyelvtanokat is átvettük a tanárommal, azokból is csináltam kártyákat magamnak, és ismételgettem őket, itt tényleg csak arra mentem, hogy a jelentése legyen meg a nyelvtani szerkezeteknek, és az alapján ki tudjam következtetni a jó választ. A hallgatásra is otthon gyakoroltam a Youtube-ra feltöltött feladatsorokkal. Néha felgyorsítva is a videót, hogy a sebességet is szokjam. Tényleg nehéznek éreztem a vizsgát, és éppen csak meglett, de sikerült! ぎりぎりセーフ
Emelt érettségi és a köztes időszak
Miután 2019 decemberében letettem az N2-t, aktívan elég keveset tanultam japánul. Passzívan viszont rengeteget, évi 100 animét megnéztem, amiből csak néhány film, a többi 12 vagy akár 24 részes sorozatot takar. Azt nem mondanám, hogy sokat olvastam, de a Yakusoku no Neverland mangáját például az elejétől a végéig elolvastam japánul, a Shadows House mangájának a kb. 120-160 fejezetét pedig már kétszer is. A Covid és az online oktatás alatt rengeteg időm volt, és annak a nagy részét japánnal kapcsolatos dolgokkal töltöttem. Kivéve, amikor épp az angol C1-re készültem.
Pont akkoriban kerültem be egy nemzetközi japántanulós Discord-szerverre, ahol aztán mindennap aktív voltam. Válaszoltam mások kérdéseire, néha tettem fel saját kérdéseket, és úgy általában részt vettem az ott zajló online közösségi életben. Itt ismertem meg sok olyan embert, akik nagyon jól tudnak japánul, találkoztam egy csomó rettenetesen hasznos netes forrással, amikhez bármikor tudok nyúlni vagy ajánlani másoknak. Azért azt meg kell hagyni, hogy kicsit elitista az a társaság, és azzal nem is feltétlen értek egyet, hogy az N1 csak az abszolút minimum. Ugyanakkor nekem az mindenképp hasznos perspektívaváltás volt, hogy az N1, a C1/C2 stb. nem egy elérhetetlen végső cél, ami szinte már anyanyelvi beszédet jelent, hanem utána is rengeteget lehet fejlődni. Előtte én azt hallottam, hogy alig van olyan ember Magyarországon, akinek N1-e van, és azt nem is lehet elérni, ha nem élt kint Japánban valaki.
A tanárommal közben mindenféle szöveget olvastunk és fordítottunk az órán, legyen az egy általános iskolásoknak szóló biológiakönyv, egy ismeretterjesztő szöveg a hagyományos japán házakról, vagy éppen a jóslócsontok és a kanjik eredete.
Aztán elmentem emelt szinten érettségizni előrehozott érettségiként 10. osztályban, ami azért N2 után már nem volt olyan nagy kihívás, viszont az íráskészségre rengeteget készültem. Kb. 3 hónap alatt megtanultam 1000 kanjit leírni, mert az előtte lévő sok évben egyáltalán nem volt rá szükségem, és így nem is tanultuk őket leírni, csak önszorgalomból írtam néha szöveget kézzel. (Őszintén szólva elég hálás vagyok a tanáromnak, amiért nem szívatott minket azzal, hogy minden kanjit elvár leírva, teljesen felesleges lett volna, nekem ez nem segít olyan sokat abban, hogy megjegyezzem őket, és tudjam őket olvasni. De írtam erről egy hogyan tanuljunk kanjit posztot.) Az érettségiről pedig írtam egy cikket az AniMagazinba, azt tudom ajánlani, ha valakit érdekel bővebben. Összességében egy hibám lett benne, a nyelvtani részben, szóbelink nem volt, így ez 99%-ot jelent.
A tanárommal ezután abbamaradtak az órák, és innentől csak egy anyanyelvi beszélőtől vettem „órákat”, de igazából ez csak annyit jelentett, hogy havi kétszer 50 percet beszélgetünk mindenféle témáról, aktualitásról, hogy szinten tartsam magam beszédben is, de ez is csak addig tartott, amíg el nem kezdtem az egyetemet. Ebben a pár évben éppen a németre fókuszáltam, és egyáltalán nem foglalkoztam semmit aktívan a japánnal. De igazából motivációm sem volt különösebben, mert úgy éreztem, hogy már tök jól boldogulok a legtöbb mindennel. Amikor próbáltam eldönteni, hogy hova menjek egyetemre, és a japán szakot válasszam-e vagy sem, akkor az is a szak mellett szóló érvek között volt, hogy akkor majd összeszedem magam, hogy felkészüljek az N1-re. Anno például megpróbáltam nekifutni annak az 1000 N1-es kanjikártyának is, ezzel kb. 300-ig jutottam, és abbamaradt.
N1
Ahogy bekerültem az egyetemre, és az első nyelvgyak után beszéltem Gotō senseijel, mondta, hogy tart N1-es felkészítőt is, ha érdekel. Akkor még valahogy úgy képzeltem el a menetrendet, hogy január környékén csinálok németből egy C1-et, és utána nyáron elmegyek N1-re. Aztán később úgy alakult, hogy október és C2 lett a németből, a felkészítőkön pedig rájöttem, hogy valószínűleg decemberben is sikerült volna az N1, ha jelentkezem, mivel annyira tényleg nem voltak vészesek a feladatsorok, amiket néztünk. Szóval mellékesen akkor csinálgattuk már a feladatokat, házikat nem írtam abban az időben, mert arra már nem volt kapacitásom minden más mellett. A tavaszi félévben viszont már komolyabban vettem, és a húzósabb zh-időszakokat/vizsgákat leszámítva átolvastam azt a 60 oldalt, amit feladott Gotō sensei, meg megcsináltam a feladatokat.
Tényleg az volt a cél, hogy gyakorlatot szerezzek a feladatok megoldásában, mintsem az, hogy bemagoljak egy csomó szót, kanjit vagy nyelvtani szerkezetet. Elvégre szinte bármit kérdezhetnek N1-en, és esélytelen, hogy azt mindet tudjuk. Ezért elengedtem a szókincset, a nyelvtani szerkezetek igyekeztem a Gotō sensei által javasolt könyvből átvenni, a kanjiknál meg valamilyen szinten bíztam abban, hogy eleve tudok eleget, mert amikor teszteket töltögettem a neten, akkor nagyrészt olyan 70% és 90% között voltak az eredmények. (Szóval szegény kanjikártyák azóta is csak várnak.)
A hallgatást gyakoroltam a legkevesebbet, mert annál is azt éreztem, hogy elég jól megy, max 1-2 hibám volt, amikor gyakorlásokat csináltunk. Az olvasott szöveg értésére kicsit jobban ráfeküdtem, illetve ráfeküdtünk a tanár úrral mindkét félévben, és az szerintem sokat segített.
Magánál a vizsgánál a szókincs/nyelvtan résznél eléggé el voltam veszve, úgyhogy eléggé meg voltam lepődve, hogy ilyen jó pontszámot kaptam. Az olvasott szövegértésnél volt több bizonytalanság, de gond nélkül a végére értem a szövegeknek a rutinnak hála, a hallott szövegértésnél pedig viszonylag kevés dologban voltam bizonytalan. De nagyon-nagyon-nagyon elégedett vagyok az eredménnyel.
Hogyan tovább?
Határozottan nem érzem így sem elégnek a tudásomat, és mindenképp hasznos lenne sokkal többet olvasni, de egyelőre épp például a koreaival foglalkozom, úgyhogy erre majd később kerül sor. Amit viszont mindenképpen szeretnék majd kipróbálni, az a korrepetálás, tanítás, mert már nagyon régóta szívesen tanítanám a nyelvet.
Statisztika
Vannak mindenféle táblázataim, illetve sorozatos oldalaim, ahonnan tudok statisztikát mondani. A sok animében az volt a jó, hogy ez mind comprehensible inputnak számított, avagy a nagyobb részét értettem hallásból is, ahol nem, ott meg segített az angol felirat. Az egy nagyobb szívfájdalmam, hogy még arra nem sikerült rávennem magam, hogy regényeket olvassak japánul, de egyszer majd ez is meglesz. Mangákat viszont olvastam, szerintem az is sokat segített. Illetve nincs benne a statisztikában az a rengeteg szöveg, amiket órákon olvastunk, és azért majdnem 10 évig minden héten volt órám. De itt van minden egyéb, amit az N1-ig néztem, olvastam, csináltam:
315 anime – kb. 1600 óra (68,8 nap)
12 dorama – kb. 71 óra (2,9 nap)
553 mangafejezet
14 érettségifeladatsor (japán emelt)
és rengeteg JLPT-s feladatsor